Daniel Craig különc sztárdetektívje, Benoit Blanc újra nyomoz a Tőrbe ejtve legújabb részében. De vajon sikerül is valami izgalmasra bukkannia?
A 2019-es Tőrbe ejtve valódi jelenés volt a filmvilágban – olyasfajta eredeti, üdítően kortárs koncepció, amiből egyre kevesebbet látunk Hollywoodtól. Benoit Blanc piperkőc, regényhősökre hajazó figurája izgalmas kontrasztban áll a kétségtelenül modern közeggel és konfliktusokkal, melyek közepébe csöppen, és miután a cinikus társadalmi elittel és a fontoskodó milliárdosokkal is megbirkózott, ezúttal a vallási fanatizmus ellen vonul harcba.
A történet középpontjában egy kisváros gyülekezeti közössége áll, melynek agresszív, gyűlölködő papját egy mise közben holtan találják. A gyanúsított: a titokzatos múltú, ifjú segédlelkész, aki néhány hónapja érkezett egy halomnyi felvilágosult gondolattal. Ahogy azonban az Benoit Blanc ügyeinél lenni szokott, a helyzet csavarosabb, mint gondolnánk – a kisvárosban pedig mindenkinek akad rejtegetnivalója.
A Kelj fel, halott ember talán a trilógia eddigi legvisszafogottabb darabja. Hiányoznak az első rész színpadias díszletei és a folytatás extravagáns mozifilmes látványvilága. Hétköznapi helyszíneivel, főként párbeszédekre épülő jelenetsoraival ez a felvonás inkább a televíziós Poirot- és Columbo-epizódokra emlékeztet, de éppen ettől lesz olyan egyedi. Sokkal több teret ad a szereplőinek, hogy érdemben kiteljesedjenek.
Craig detektívjét mostanra mind ismerjük, és nem is fogja új oldalát mutatni – sőt, az írók nem is igazán kezelik többként egyszerű (de nagyszerű) kopónál. A reflektorfény helyette a valódi főhősre, A korona Josh O'Connorja által megformált fiatal papra irányul. Az ő történetén, belső vívódásán keresztül bontakozik ki a film mondanivalója is, mely túlmutat egyszerű egyházellenes cinizmuson. A krisztusi élethez való tényleges visszatérést, a tökéletlenség megbocsátását, nem pedig földbe döngölését élteti. Valamit, amit a modern, politikailag túlfűtött kereszténység gyakran elfelejt.
Mindezt egy frappáns, fordulatos rejtélybe csomagolva kapjuk kézhez, mely épp elég kenyérmorzsát hagy az ösvényen ahhoz, hogy akár magunk is ráakadjunk a megoldásra, de részleteiben olykor meg is tudjon tréfálni. A sorozat eddigi talán legkomorabb és legkevésbé diadalmas darabja, de cserébe tovább velünk marad majd, amit a világunkról és gyarlóságunkról mond.
Klisé kimondani, de Blanc változatlanul a modern kor tökéletes Sherlock Holmesa. Egy azonnal felismerhető, magával ragadó figura, aki nemcsak garantálja az igazságszolgáltatást, de tökéletes tudatossággal navigálja korunk társadalmi és intellektuális hullámvölgyeit. Csörrenjen még rengetegszer meg a telefonja!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.