Dan Brown legújabb regénye, A titkok titka már a magyar könyvesboltokban is várja az olvasókat. Robert Langdon, a Harvard Egyetem kalandor professzora ezúttal Prága utcáit tölti majd meg rejtéllyel és izgalommal, ahogy tette azt anno Párizzsal vagy Rómával. De vajon hogyan lett ekkora sztáríró valakiből, aki sosem akart az lenni? Ez Dan Brown története.
Dan Brown az amerikai New Hampshire államban született 1964-ben. Élete első könyvét ötévesen írta anyjának. A címe: A zsiráf, a malac és az égő nadrág. A nő beköttette a kéziratot, amiről a szerző később úgy emlékezett meg, hogy „egy példányban nyomtatták”. Fiatalon azonban még egészen más tervei voltak a jövőjére nézve.
Kották és könyvlapok
Az ifjú Brown szeretett gondolkodni. Születésnapjára a szülei gyakran találtak ki különféle játékokat, melyek során a szerzőnek magának kellett az ajándékaira bukkanni különféle fejtörők megoldásával. Ahogy pedig nőtt, egyre többet olvasott, és feltűnt neki, hogy az egyházi tanítások és a tudomány is gyakran ellentmondásosak. Vajon hol szunnyad az igazság? – tette fel magának a kérdést, és egyetemi évei alatt meg is próbált választ keresni. Nyelvészet mellett művészettörténetet is tanult, választott művelődési formája azonban ekkor még nem a tollforgatás volt, hanem a zongora.
A diploma után Brown Hollywoodba ment, hogy zenei karrierbe kezdhessen. Kenyerét középiskolai nyelvtanárként kereste, közben pedig dalokat írt. Feleségét, Blythe Newlont is egy zenei akadémián ismerte meg. 22 évig voltak házasok, a nő pedig a kezdetektől támogatta őt a kiteljesedésben – 1995-ben meg is jelent egy közösen írt kísérleti kötetük 187 férfi, akit kerülj el címen. Benne humoros tanácsokat adtak azoknak a nőknek, akik kétségbeesetten próbáltak párt találni. Brown ekkor már a háttérben komolyabban is kacsintgatni kezdett az irodalom felé, két eseménynek köszönhetően. Az egyik, hogy egy kirándulás alkalmával beleszeretett Sidney Sheldon forgatókönyv- és regényíró egyik thrillerébe, a másik pedig, hogy egy nap az amerikai titkosszolgálat tűnt fel középiskolája küszöbén. Az egyik diákot jöttek kihallgatni, aki állítólag fenyegető e-maileket írt az elnökről. Brownt azonnal foglalkoztatni kezdték a színfalak mögött meghúzódó, titokzatos hálózatok, és megszületett a Digitális erőd ötlete.
Az akadémia kalandora
Az 1998-as regény titkos társaságaival és kódfejtegetéseivel megalapozta a szerző későbbi életművét, sikeres azonban eleinte nem lett. Még annak ellenére sem, hogy Brown komolyan vette a dolgát; terepszemlékre járt és szakértőkkel interjúzott, hogy minél hitelesebb rejtélyeket építhessen fel, rövidesen pedig meg is született a hős, aki osztozott Brown kíváncsiságán. Robert Langdon professzort a szerző részben mágáról, részben Joseph Campbell elismert mitológiakutatóról mintázta. Első kalandja, a Rómában játszódó Angyalok és démonok a kritikusokat ugyan meggyőzte, a közönségsiker azonban ezúttal is elmaradt. Arra egy kicsit még várni kellett.
2003-ban megjelent Langdon második kalandja, A Da Vinci-kód. Hogy végül miért ez a könyv robbant be a köztudatba, azt nem tudhatjuk pontosan. Talán a hangzatos cím, talán a borítót csinosító nagyvárosok, talán a felháborodás miatt, amit bizonyos körökben kiváltott. A történet ugyanis ezúttal egyszerű krimi helyett egy, az egész katolikus tanítást megkérdőjelező kulturális kaleidoszkóp volt – persze továbbra is büszkén vállalva saját ponyva jellegét. Az emberek viszont így is megőrültek érte. Néhány év alatt A Da Vinci-kód 80 millió példányban kelt el, 50 nyelvre fordították le, és utólag még a szerző többi művét is felvirágoztatta. 2005-ben a Time magazin a világ 100 legbefolyásosabb embere közt említette Brownt, ami sok történésznél és egyházi méltóságnál kihúzta a gyufát – könyvei ugyanis finoman szólva lazán bántak a tényekkel.
Szemfényvesztés
Brown szerint a hit definíciója az, amikor konkrét bizonyítékok híján is elhiszünk valamit, amit valósnak képzelünk. Valószínűleg ez a filozófia tette világsikerré a könyveit is. Eladta az embereknek az illúziót, hogy átláthatnak a történelem szitáján. Hogy pont elég puzzle-darab áll rendelkezésükre ahhoz, hogy – ha nem is tudhatják biztosan – megsejthessék a hatalom által eltitkolt igazságot. Fontos azonban észben tartani, hogy Brown könyvei kitalációk. Hiába néz utána alaposan a valós háttérnek, a tényeket rendszerint megkavarja, hogy minél izgalmasabb cselekményt és minél hangzatosabb „heuréka” pillanatokat bűvölhessen elénk. Így történhetett például, hogy Brown világában az úrvacsorát az aztékoktól vettük át, holott az azték civilizáció majd 1000 évvel az első úrvacsora után érkezett. Vagy hogy Copernicus csillagászt az egyház gyilkolta meg gondolataiért, holott valójában sztrók végzett vele. Vagy hogy a Sion-rend egy ősi titkos társaság, pedig a 90-es években még a kitalálója, Pierre Plantard is bevallotta, hogy csak hoax.
Tényleg betiltották A Da Vinci-kódot?
Az egyik legnagyobb városi legenda, mely A Da Vinci-kódot övezi, hogy a Vatikán betiltotta. Ez azonban nem igaz. A Vatikán már régóta nem tilt be neki nem tetsző könyveket, sok jelentős egyházi személy viszont valóban kritizálta a regényt, amiért pontatlanul ábrázol bizonyos történelmi ismereteket. A helyzet odáig fajult, hogy a Vatikán végül még hivatalos „Dan Brown-cáfolót” is kinevezett Tarcisio Bertone bíboros képében. Az egyedüli tiltás Hollywoodot érintette: a Vatikán nem engedte, hogy a filmfeldolgozásokat az ő területükön forgassák, ami különösen az Angyalok és démonok esetében jelentett problémát, ami félig a Vatikánban játszódik.
Az emberek viszont egyértelműen vevők voltak egy kissé akadémikusabb Indiana Jonesra, így alig egy éven belül Hollywood fogaskerekei is beindultak. A Da Vinci-kód filmfeldolgozása 2006-ban debütált a cannes-i filmfesztiválon, olyan sztárokkal, mint Tom Hanks, Ian McKellen vagy Jean Reno. Bevételileg az év második legsikeresebb filmje lett, bár a kritikusok alaposan meghurcolták. Brown viszont örülhetett, hiszen Hans Zimmer grandiózus zenéjéhez az ő egyik zongoraszerzeménye is asszisztálhatott.
Vissza az alapokhoz
Langdon további kalandjai során megjárta Washington D.C.-t és Barcelonát is, egy ponton pedig egy pusztító világjárványt is megpróbált megakadályozni. Utóbbi regény, az Inferno alapján 2016-ban még készült egy utolsó mozifilm, ez azonban már alig kavart hullámokat. Brown visszaszorult az irodalom falai közé, de aligha panaszkodhatott. Könyveit továbbra is hatalmas érdeklődés övezte; annyira, hogy a szerző gyakran régi, internetkapcsolat nélküli számítógépeken írta őket, nehogy kiszivárogjanak. A háttérben pedig dolgozott a maga kedves kis szerelemprojektjein. 2021-ben például Wild Symphony címen egy gyerekkönyvet is kiadott, és a hozzá társuló lemez dalait is ő szerezte.
Legújabb könyvében, A titkok titkában ezúttal Prága utcáira kalauzol el bennünket. A szlovák és cseh média már az idei ősz hajnalán a polcokra juttatta a regényt, nemsokára pedig magyar nyelven is kézbe vehetjük. Hiába a pontatlanságok és a felejtős filmek, egy hatalmas olvasóréteg továbbra is izgatott, hogy néhány órára újra Brown fantáziadús szemüvegén keresztül szemlélheti a világot.
Kapcsolódó cikkünk
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.