Földmérőből lett filmrendező a Feldobott kőben. Érzéki kalandokra éhes újságíró Makk Károly filmjében, az Egy erkölcsös éjszakában. Számító vőlegény Mészáros Márta Holdudvarában. Kossuth Lajos kormánybiztosa Rényi Tamás Élve vagy halva című rendezésében. Baloldali tevékenységet folytató orvos a Bizalomban Szabó Istvánnál. Kivégzett férj a Requiemben Fábri Zoltánnál. Vörösinges népi kollégista a Fényes szelekben, a hatalom cinikus mondatait szajkózó vezér a Szerelmem, Elektrában, Rudolf trónörökös a Magánbűnök, közerkölcsökben Jancsó Miklósnál. Az ő csapatának volt az egyik alapszínésze Balázsovits Lajos.
Már nagykanizsai gimnazistaként is színésznek készült. Kreont játszotta az Antigonéban. Ízig-vérig modern srácként egy klasszikus görög hőst. Kodály Zoltán volt az első, aki biztatta őt, hogy menjen csak színésznek. Fel is vették elsőre, Szinetár Miklós osztályába.
Már főiskolásként elkezdett filmezni. A Jancsó Miklóssal forgatott Fényes szelekben és a Sára Sándor rendezésében készült Feldobott kőben Luchino Visconti is látta őt Cannes-ban, 1969-ben. Abban az évben ő volt a zsűri elnöke. A világhírű olasz rendező ott, helyben bele is zúgott a vonzó magyar színészbe. Mindent megtett, hogy ő kapja a legjobb férfialakítás díját, a magyar delegáció azonban fellépett a döntése ellen. Magyarul: megfúrták Visconti elismerését. Fiatal magyar színész ne kapjon ilyen jelentős díjat a világ egyik legrangosabb fesztiválján. Nem lehet majd bírni vele, gondolták.
Balázsovits Lajos nem is volt jelen a fesztiválon. Vidéken forgat, „igazolta” távollétét a magyar küldöttség vezetője. Az igazság azonban az volt, hogy az ifjú tehetség Budapesten malmozott kollégiumi vaságyán. Egyszerűen nem vitték magukkal. Kellett a hely egy fontos elvtársnak. Pedig a mindenkit lenyűgöző fiatal színészt két főszerepben láthatta a mustra közönsége. De még ugyanabban az évben, ősszel Viscontinak sikerült találkoznia Balázsovits Lajossal, méghozzá Budapesten. Készülő filmjéhez, A kiválasztotthoz keresett címszereplőt, és meg is látta benne a Thomas Mann-regény ideális hősét. A Maestro akkor már túl volt a Rocco és fivérein, Alain Delon után a jóképű magyar színészre pályázott. Aki csak akkor mondhatott volna igent a felkérésére, ha kint marad Olaszországban. Vagyis disszidál. A magyar hatóságok ugyanis nem tették lehetővé számára, hogy hosszabb időt töltsön Rómában. Ő pedig nem akart elszakadni sem a szüleitől, sem a feleségétől, Almási Évától. Később mégis eljátszotta egy olasz film tibeti jógiját Liliana Cavani alkotásában, a Milarepában.
Szakmai körökben gyorsan elterjedt a híre, hogy az olasz film legnagyobb mestereivel, Pasolinival, Zeffirellivel és Bertoluccival is kapcsolatot ápol. Még Eduardo de Filippo, a jeles olasz színházi szerző is hosszasan győzködte őt, hogy maradjon kint Rómában, tanulja meg gyorsan a nyelvet, és majd az ő magánszínházának lesz az első számú sztárja. De akkoriban már nem csak férj, apa is volt Budapesten, és itthon akart színpadi színész lenni. A Madách Színház tagja volt. Később játszott a Vígszínházban, a Nemzeti Színházban, majd igazgatója lett a Játékszínnek, ahol rendezett is. Pályája egyetlen törését akkor élte meg, amikor húsz év után egyik napról a másikra magánkézbe került az addig állami támogatást élvező színház. Lelkileg ebbe bele is roppant. Az az időszak, amikor a rendszerváltás után nem látta át, hogyan működnek majd a színházak, ezért édesanyja rokonainál, Németországban egy fuvarozó cégnél szállítmányozóként dolgozott, nem hagyott benne semmiféle fájó nyomot. De az, ahogy fentről bántak el vele mindenféle indoklás nélkül, annyira megviselte, hogy élete végéig ki sem tudta heverni. Jelét azonban, ha erről faggatták, nem adta annak, hogy mi játszódik le benne. Büszkén, emberi méltóságát megőrizve egyetlen legyintéssel intézte el a válaszadást.
Utolsó színpadi szerepét, a köpönyegforgató, gumigerincű zeneszerzőt a náci hatalomátvétel idején játszódó Szembesítés című előadásban kapta a Karinthy Színházban, és volt még egy beugrása is a Pesti Színházban.
Vadászni szeretett és szaxofonozni. Fújta is szívvel-lélekkel, amíg a tüdeje engedte.
Előbb Örökös Tagságot kapott a Halhatatlanok Társulatában, aztán a Nemzet Színészeinek tizenkét fős csapatába is beválasztották. Egy évig örülhetett a nagy elismerésnek. Hetvenhat évesen, 2023 nyarán, halkan szerződött át az égi társulatba. Derűsen élt. Zokszó nélkül távozott.
Drahota Andrea partnere volt Jancsó Miklós filmjeiben
„Sok évvel ezelőtt, amikor otthagyta a Játékszínt, felhívott Gyermelyen, hogy keressek nekik lakást, ideiglenest, mert az övékét, Budán, felújítják, és arra a két hónapra ki akarnak költözni a feleségével vidékre. Szereztem is nekik itt, szemben, egy gyönyörűen felújított parasztházat. Attól kezdve szinte másnaponta látogattuk egymást. Almási Évával egy szobában laktunk főiskolásként a kollégiumban. Jóban voltunk. Lajoskával Jancsó Miklósnál játszottunk együtt. Borzasztó nagy tömegeket mozgatott a rendező a kamera előtt. Azokban én mindig elveszettnek éreztem magam. De a forgatás szüneteiben félreültünk négyen, jött Lajoska is, és pókereztünk. Harminc forint volt a napidíjunk, én azt mindet elnyertem tőlük, annyira tudtam játszani. Hogy aztán mi lett az összeg sorsa? Talán Jancsónak főztünk levest a pénzből. Lajoska nagyon kedves fiú volt. Könnyen lehetett vele barátkozni. Az öcsikénknek tartottuk, vagy a legjobb haverunknak. A Fényes szelekben népi kollégisták voltunk, a Még kér a nép egy aratósztrájk eseményeit dolgozta fel, Lajoska ebben egy fiatal katonatisztet játszott. Más filmeknél előre tudtuk, mit fog kérni a rendező. Jancsónál semmilyen támpont nem volt. Hol beléptünk a képbe, hol kiléptünk belőle. Fizikai értelemben mintha legyalogoltuk volna a fél életünket. De szép fiúkból el voltunk kényeztetve. Csinos lányokhoz nagyon helyes fiúkat választott Jancsó. Kozák András, Juhász Jácint, Bálint András, Balázsovits Lajos, Cserhalmi György. Sokat kokettáltam velük, de csak haveri alapon. Lajoska mindig úriemberként viselkedett. A legnagyobb szeretettel gondolok rá.”
Esztergályos Károly több tévéfilmben rendezte
„Először a Paradicsomi játékokban dolgoztunk együtt. Keleti Márton velem egy időben kérte fel egy filmszerepre. A fiatal színészek fókuszában Mensáros László állt akkoriban. Körbevették őt páran. Huszti Péter, Bálint András, Balázsovits Lajos. Őt kérdezte meg Lajos is, hogy kit válasszon, Keleti Mártont vagy engem. Mensáros az én nevemet mondta neki. Nem kértem tőle, hogy jöjjön el próbafelvételre. Láttam rajta, hogy ő az, ő kell a rokonszenves szerelmes szerepére. Hatvanas évekbeli ifjú párt alkottak Pálos Zsuzsával. A film végén volt egy hosszú monológja az eltűnt apjáról. Remekül megoldotta. Lajos elsősorban filmszínész volt. Az a fajta férfiszépség, akiből egyszerűség és őszinteség árad. Ettől volt jó A helytartóban, a fiatal pap szerepében is, aki abszolút naivitással megy neki az egyháznak és Hitlernek, az egész világnak. Lajos olyan egyéniség volt, mint amilyet Alain Delon a Rocco és fivéreiben közvetít. Ezt látta meg benne Visconti is. Nem véletlen, hogy felfigyelt rá. És teljesen mindegy, hogy Delonnak milyen kapcsolata volt a jugoszláv testőrével, a vásznon a szépséget, a naivitást, a lelki tisztaságot sugározta.
A Magánbűnök, közerkölcsöket Firenzében láttam. Elment a kedvem az élettől a film miatt. Ennek nem Lajos, hanem Jancsó Miklós volt az oka. Lajos gyönyörű volt benne. Érdeklődéstől, beállítottságtól függetlenül olyanfajta átszellemült és megejtő szépség, ami megérinti az embert. Thomas Mann írja, hogy a szépség nem mindegy, igenis fontos tud lenni, bármit tesz is a világ, hiába gondolja, hogy a szépség a butaság velejárója. Ez nem igaz. Órákon át nézed a moziban valakinek a fejét, a testét óriásira nagyítva. Ne mondja senki, hogy mindegy, hogy néz ki! De ha nem tehetséges az illető, s ezzel többször is találkoztam már, akkor a színpadon, pláne a vásznon, kínossá válik a szépsége. Civilben lehet nagyon vonzó, de ha csak szép, az kevés.
Utolsó szerepét a Boldog ünnepeinkben játszotta nálam. Egy ellenszenves vállalkozó volt. Pénzember, aki bedarál egy magányos nőt. Szilveszteri történet volt, amelyet a balatonőszödi kormányüdülőben forgattunk. Három hónap volt már csak hátra, és az új kormány kezére került. Lajos akkor már testesebb volt és kopaszodó. Megváltozott külsőleg. A nyolcvanas években kezdődött nála a nagy változás. Megkopott a szépsége, más jellege lett. De fiatal korában világi arc volt. Mint Delon vagy Helmut Berger. Lajos is világsztár lehetett volna, ha kint marad Olaszországban.”
Pálos Zsuzsa osztálytársa volt a színművészeti főiskolán
„A felvételi idejéről nem emlékszem rá. Izgultunk mindannyian. Magunkkal voltunk elfoglalva. Később, az első helyzetgyakorlatot már párban csináltuk. Ezzel kezdtük. Szép Ernő egzotikus meséjében, egy gyönyörű szerelmi történetben vizsgáztunk. Benedek Miklós volt az apukám, Lajos Muhammadot, a jemeni rabszolgát játszotta, aki beleszeret a kalifa lányába, Leila hercegnőbe. Az voltam én. Muhammad némaságot fogadott, Leila pedig mindent elkövet, hogy szóra bírja. Férjhez akarják adni, de neki senki más nem kell, csak a rabszolga. Imádtam Lajost. Nagy erős testvéri szeretetet éreztem iránta. Sokan voltak szerelmesek belé. Kulturált fiú volt, édes humorral. Mindenben lehetett számítani rá. Korrekt, segítőkész, fegyelmezett, felelősségteljes fiú volt. Szépen mozgott. Énekelt, vívott, lovagolt, táncolt. Mindent tudott. Élvezet volt vele dolgozni. Semmi rosszat nem tudok rá mondani. Ő akkor is mértéktartóan élt, amikor elkapott bennünket az új idők szele. A hippiség, a bulizás. Ő akkor sem ficsúrkodott. Modern, elegáns fiú volt, a legtöbbször ingben, farmerben. Soha nem láttam hivalkodónak. Mi ketten mindig valami romantikus szerepet kaptunk. Például a Királyasszony lovagjában. Vagy harmadévesként a Paradicsomi játékokban, ami barátságról, szerelemről, felnőtté válásról, szertefoszlott álmokról, eltűnőben levő földi édenkertről szólt. Többen kezdtünk ebben a filmben. Izgultunk, bizonytalanok voltunk. Egyenértékűek. A lelkemet simogatta, ha találkoztam Lajossal. Boldogság volt megölelni. Akkor is tüneményesnek láttam, ha szaxofonozott. Gyönyörű orgánummal, csodás külső adottságaival nagy ívű szerepeket kellett volna játszania.”
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.