Backstage = kokain és nők? Horváth Rebi arról, mi zajlik valójában a kulisszák mögött

Ha valaki idén nyáron koncertre megy, jó eséllyel láthatja a színpad körül a mosolygós, energikus Rebit. Beszélgetni egy parkban ülünk le, ahol épp egy színpadot építenek – mintha a backstage-menedzser mágnesként vonzaná az ilyen helyzeteket.

Rebecca Gombaszögön kóstolt bele először komolyabban a koncertszervezésbe. Kezdetben önkéntesként segített, de hamarosan már programötleteket dolgozott ki, zenekarokkal egyeztetett, technikai feltételekről tárgyalt – és a koncert utáni takarításból is kivette a részét.
– Nagyon szerettem azt a munkát, rengeteget adott – meséli. – Az egyetem mellett – ahol molekuláris növénybiológiát hallgattam, tehát teljesen mást – gyakorlatilag egy új szakmát tanultam ki.
Rebecca jelenleg az Authentica Kultúra Határok Nélkül nevű szervezőcégnél dolgozik, emellett doktorandusznak készül. A két világ – a növénybiológia és a koncertszervezés – ugyanis nála jól megfér egymás mellett.

Koncertet vennénk!

Sokan gondolhatják, hogy egy koncert megszervezése ott kezdődik, hogy a szervezők felhívnak egy zenekart. Azonban a konkrét megkeresést egy összetett munkafolyamat előzi meg.

– Az első lépés, hogy megfogalmazod a szándékot: koncertet akarsz szervezni. Ez lehet helyszín- vagy fellépőalapú. Végig kell gondolni, milyen hangulatú eseményt szeretnél, és ehhez kiket hívnál meg. Azt is meg kell nézni, kikből áll az adott zenekar közönsége, azok mennyire fizetőképesek, hajlandók-e utazni. 

A koncepció után jöhet a kapcsolatfelvétel.
– Fontos szabályom, hogy mindent le kell írni – különben olyan, mintha nem is létezne. Sokszor mentett már meg, hogy volt írásos nyoma a megbeszélteknek.
Rebecca számára meglepetés volt, hogy a zenekarokkal általában alkudozni kell.

– Azt gondoltam, mindenki pontosan tudja, mennyit ér a munkája, és annak megfelelően kér árat. De sokszor szándékosan túláraznak, ezért megéri kedvezményt kérni.

Lámpák, szendvicsek és papírhajók

Ha sikerült leegyezni az alapokat – helyszín, időpont, ár és fizetési mód –, következnek a technikai részletek. A zenekarok küldenek egy ún. ridert.

– Ez a dokumentum olyasmit tartalmaz, hogy hogyan nézzen ki a színpad, milyen hang- és fénytechnika kell, vagy épp mekkora legyen a parkoló. A technikai szakszavakat autodidakta módon tanultam meg. 
A műszaki igények mellett a rider része a kért ital- és étellista is.
– Általában alkoholt, meleg vagy hideg ételt, édességet, szénsavas üdítőt, friss gyümölcsöt kérnek, esetleg valamilyen helyi különlegességet.

Rebecca azt tapasztalja, hogy viszonylag ritkák az extrém kérések. A legtöbb zenekar igényei hasonlóak, de azért akadnak kuriózumok. 

– A Carson Coma például nem lép fel taposókordon nélkül – ezt pirossal is kiemelik a riderükben: nincs taposó – nincs show. 

Ez teljesen jogos. Pontosan ismerik a közönségüket, tudják, hogy mekkora a pörgés a koncertjeiken, és fontos nekik a saját és a nézők biztonsága. A Margaret Island kért már tőlünk 24 darab hajtogatott papírhajót – egyfajta tesztként, hogy elolvassuk-e a riderüket. A Bëlga pedig egyszer barna zoknit és egy bizonyos márkájú tejszínhabot kért. Ezek inkább vicces, kedves kérések, mintsem bosszantóak. Főleg, ha az ember rákérdez, tényleg szükség van-e minderre. Persze van olyan véglet is, amikor valaki azt mondja: ha nincs egy bizonyos fajta bor, akkor nem hajlandó fellépni. Az ilyesmit egyik szervező sem kedveli.

Buli helyett olvasás

Sokan úgy képzelik, hogy a backstage vad bulik helyszíne – de ez ma már egyre ritkább.

– A klasszikus elképzelés a kokainos, nőkkel teli backstage-ről ma már nem állja meg a helyét. Többnyire kávézás, halk gitározás, sztorizás zajlik. Nemrég például volt egy énekesnő, aki a koncert alatt végig olvasott – fellépett egy szám erejéig, majd visszament a könyvéhez. Tök aranyos volt.
Persze nem mindenki ennyire nyugodt.

– Minden zenekarnak van olyan időszaka, amikor „ereszd el a hajam” módba kapcsol. De sokan vannak, akik korábban túlestek alkohol- vagy drogproblémákon, és ma már tudatosan kerülik ezeket a szereket.

Rebecca elmondása alapján tehát a standard koncert előtti pillanatok így festenek: a zenészek a hangszereikkel pötyögnek, az énekesek beénekelnek, van, aki beül a turnébuszba meditálni, van, aki alszik, amíg lehet, más iszik két felest, megint más elmegy sétálni. Olyanok is akadnak, akik csak beszélgetnek a kezdésig, amíg a stáb összerakja a technikát.

A zenész is ember

Rebecca az évek során azt tapasztalta, hogy a legtöbb előadó őszintén örül annak, ha valaki rajong érte – csak hát ők is emberek. 

– Ha valaki kedvesen, tisztelettel kér egy aláírást, azt a legtöbb zenész szívesen teljesíti. Fontos azonban, hogy ne akkor próbáljunk odalépni hozzájuk, amikor még épp bepakolnak, vagy épp csak lejöttek a színpadról – olyankor minden nagyon intenzív. Ilyenkor a zenészek stresszesek, más tudatállapotban vannak.
Nem csak a koncert utáni, az azt megelőző percek is pörgősen telnek. A koncertszervező elárulja, hogy a legnagyobb előadók is lámpalázasak.

– Nálam ilyenkor bekapcsol valamiféle anyai ösztön – meg akarom őket védeni. Ha nem kérik, nem engedek be senkit hozzájuk a backstage-be. Van, aki teljesen nyitott, bármikor lehet vele beszélni vagy fotózkodni. Másnak viszont kell legalább egy óra csend a koncert előtt, és még fél utána, hogy visszataláljon önmagához. Ezt fontos felismerni – és tiszteletben tartani.

Tippként azt tanácsolja, hogy ha mindenképpen szeretnénk közös fotót és aláírást kérni a kedvencünktől, érdemes például egy szervezőhöz fordulni, aki ismeri az adott előadó ritmusát. Így tud segíteni abban, mikor és hogyan lehet vele kapcsolatba lépni.

– Ha nagyon szeretnénk valamilyen emléket az előadóról, de ő nem jön ki fotózkodni, akkor az is működhet, hogy beküldünk valami apróságot aláírattatni. A legfontosabb viszont az, hogy bármilyen helyzetben is történik a kommunikáció, soha ne tekintsünk a zenészekre tárgyként. Meglepően sokszor marad el az udvariasság. Alapnak kéne lennie, hogy odalépsz, köszönsz, és megkérdezed, lehet-e közös fotót csinálni. 

Technikai malőrök 

Rebecca munkája közel sem csak mókából és kacagásból áll. Ahhoz, hogy egy koncert zökkenőmentesen menjen végig, rengeteg apróságra kell figyelni.

– A vízprobléma például elég gyakori – meséli. – És nehezen is kezelhető, mert én például nem tudok visszatartani több liternyi szennyvizet. De az áramellátással is lehetnek gondok: ha egy eső elmossa a kábelt, és az nincs megfelelően szigetelve, akár az egész helyszín áram nélkül maradhat. A zenekari busz is lerobbanhat – ilyenkor egyszerűen várni kell, amíg a fellépők megérkeznek.

Egyszer előfordult, hogy Rebi teljesen másik napra írt be egy zenekart, mint kellett volna. De végül a szerencse megoldotta a kérdést: egy másik fellépő aznap visszamondta a koncertet, így felszabadult egy idősáv.

– Azt gondolom, mára egész jó vagyok problémamegoldásban. Hibák mindig vannak, és mindig lesznek, a lényeg, hogy megtanuld, hogyan lehet gyorsan és effektíven kezelni a különböző helyzeteket.

Az időjárás is okozhat váratlan meglepetéseket. Ha koncert közben hirtelen leszakad az eső, az akár félbe is szakíthatja a show-t.
– Ilyenkor sok múlik a zenekar hozzáállásán: meglepően sokan rugalmasak, és jófejséggel állnak a helyzethez. Van, hogy esőben is folytatják a zenélést, miközben a technikusok mindent letakarnak, hogy megóvják a felszerelést. Ha teljesen elmegy az áram, akusztikus koncertre váltanak. Persze volt már, hogy végül le kellett fújnunk a koncertet.

Bunkó hírességek

Nem csak a műszaki nehézségek jelenthetnek kihívást: néha maguk az előadók is meglephetik a stábot – jó vagy épp kevésbé kellemes értelemben. A szervezők közt gyorsan elterjed, ha valamelyik előadóval nehéz együttműködni. Rebeccát is többször figyelmeztették már ilyesmire.

– Hobóval dolgozni ilyen volt. Mindenki azt mondta, hogy nehéz eset, nem túl kedves. De nekem egy rendkívül udvarias, kedves idős úr benyomását keltette, aki ért a zenéhez, tudja, mit akar, és a korához képest is nagyon erős produkciót nyújtott. 

A koncertszervező azt tapasztalja, hogy ha minden rendben van, betartjuk, amit kérnek, időben kommunikálunk, tisztelettel állunk hozzájuk, akkor a fellépők is így reagálnak.

– Nagyon kevés az olyan, aki ennek ellenére is bunkó. Persze előfordult már néhány extrém eset: volt, aki lepisilt a színpadról, akadt, aki felborogatta a hangfalakat, míg más belehányt a backstage vécéjébe. Szóval vannak szélsőségek, de ezek szerencsére ritkák.

Egy lelkes kislány?

Rebecca bevallása alapján egy olyan ember, aki a barátaiért is nagyon tud rajongani. Nincs is nagy különbség aközött, hogy valaki híres-e vagy sem. 

– Vannak azért olyan zenészek, akiknél nehéz volt megtartani a professzionális mosolyt, és nem ugrálni örömömben, amikor megjelentek. Ilyen volt például Дeva vagy épp Kovács Kati.

Munkája során rengeteg híres emberrel találkozik a fiatal lány, akikkel általában van lehetősége pár szót is váltani.

– Ezek a beszélgetések nagyon érdekesek. A művészek kíváncsiak a világra. Mivel többségében magyarországi zenekarokkal dolgozunk, sokszor kérdeznek például a kisebbségi létről. Több zenésszel azóta is tartjuk a kapcsolatot.

Rebecca számára fontos lenne, hogy nőként ne érje megkülönböztetés.

– Gyakran nehéz kommunikálnom a biztonsági személyzettel. Nem mindig vesznek komolyan, mivel fiatal nő vagyok. Pedig én vagyok a felelős az adott backstage-ért, és szükségem van rájuk, hogy rendben menjenek a dolgok.

Többször előfordult, hogy figyelmen kívül hagyták, amit mondott – ilyenkor kénytelen volt odahívni egy férfi önkéntest, akinek semmilyen döntéshozó joga nem volt, és megkérni, hogy mondja el ugyanazt, amit ő. Egy másik típusú nehézség, amivel gyakran szembesül, hogy az idősebb zenészek közül néhányan még egy másik generációból jönnek, és egészen máshogyan viszonyulnak a nőkhöz.

– Nekik teljesen természetes, hogy a fiatal backstage-es lányokat puszilgatják, ölelgetik, aranyoskázzák. Ez nem mindig rosszindulatból jön, de gyakran túllépnek olyan határokat, amik számomra már kényelmetlenek. És lehet, hogy ők ezt fel sem fogják.

A szakma sokszor bulizós, éjszakázós világnak tűnik, sokan alkoholt vagy mást is fogyasztanak közben – de Rebecca ezt tudatosan elkerüli.

– Már történt velünk rengeteg nehéz helyzet – például betörés, vagy akár haláleset. Tavaly az egyik koncerten meghalt egy úr a közönség soraiban. Nagyon nehéz szituáció volt. Ilyenkor egyáltalán nem mindegy, hogy tiszta fejjel tudsz-e reagálni. Bármennyire részletesen megszervezel mindent előre, mindig történhet valami váratlan.