Első ránézésre talán merész lehet a Tankcsapda dalszövegére utalni egy Bob Dylanről szóló cikkben. Pedig éppen úgy, ahogy a Tankcsapda nélkül nem létezne a Depresszió, Bob Dylan nélkül sem létezne a Beatles. Nézzük, hogyan vált Robert Zimmerman Bob Dylanné.
Robert Allen Zimmerman 1941-ben született a Minnesota állambeli Duluthban, kivándorolt zsidók leszármazottjaként. Fiatalkorában a rádió jelentett számára mindent: eleinte főként a country, később pedig a rock and roll érdekelte. Nem meglepő módon középiskolai évei alatt több zenekart is alapított, és az iskola tehetségkutató versenyére is beneveztek feldolgozásaikkal. Itt adta elő első, Little Richard című dalát. 18 évesen turnézott életében először – Bobby Vee énekest kísérte zongorán, Elston Gunn álnéven.
A nevem: Bob Dylan
1959 meghatározó év volt számára: ekkor kezdte az egyetemet, ahol több folkrajongóval is összebarátkozott, és gyakran kölcsönkérte a lemezeiket. Megszerette a folk-rock műfaját, illetve elkezdte magát Bob Dylannek hív(at)ni. A történet szerint találkozott egy szaxofonossal, akit David Allynnek hívtak, és megtetszett neki a vezetéknév írásmódja. „A D sokkal erősebbnek hangzott” – osztotta meg azon dilemma megoldását, hogy Allyn vagy Dylan legyen az álneve.
Az egyetemet az első év után otthagyta, és utazgatni kezdett Amerika-szerte. Végül New Yorkban kötött ki egy fellépés miatt, és hogy meglátogassa a kórházban példaképét, Woody Guthrie-t. A városban többször is koncertezett kisebb klubokban. Az áttörést az hozta számára, hogy megjelent róla egy pozitív kritika a New York Times-ban, amit meglátott John Hammond is. A producer, miután látta Dylant fellépni, azonnal szerződtette a Columbia Recordshoz.
Korai dalszövegei kezdetlegesek, túl „Woody Guthrie-sak”, hangja pedig nyers volt. Az első fellépésein több feldolgozást játszott, mint saját dalt. Csupán második albumával, a Freewheelin’ Bob Dylannel alapozta meg későbbi hírnevét. Ezen az albumon szerepel leghíresebb dala, a Blowin’ In The Wind is, melyet a No More Auction Block For Me című, a rabszolga-kereskedelem ellen felszólaló dal dallamára írt, ami nem véletlen, hiszen a Blowin’ In The Wind is háború- és társadalmielnyomás-ellenes dal. A refrénje: „The answer, my friend, is blowin' in the wind” – egyszerre jelenti azt, hogy a problémák megoldásának kulcsa egyértelműen a szemünk előtt van, illetve hogy elfújja a szél, tehát hiába van előttünk, nem látjuk.
Tudta?
Állítólag Bob Dylan ismertette meg a Beatlesszel a marihuánát. Amikor John Lennont és feleségét marihuánabirtoklás miatt akarták kitoloncolni az Egyesült Államokból, Dylan írt egy levelet a bevándorlási hivatalnak, melyben arra kérte őket, hogy maradhassanak. „Bőven van hely ebben az országban.”
Dylan 1963-ban kezdett el politikai tüntetésekre járni. Azon a washingtoni tüntetésen is fellépett, melyen Martin Luther King Jr. tartotta híres, „van egy álmom” kezdetű beszédét. 2020-ban megjelent Rough and Rowdy Ways albumán szereplő, Murder Most Foul című száma pedig Kennedy elnök meggyilkolásáról szól.
A nevem: Júdás
1965-ben Dylan már komoly rajongótáborral rendelkezett. Ekkor lépett fel a newporti folkfesztiválon, ahol mindenki meglepetésére elektromos hangszereléssel lépett a színpadra. Ezzel nem lett volna gond, csakhogy a megrögzött folkrajongók ezt szentségtörésnek tartották, hiszen ebben a műfajban eddig még sosem használtak nem akusztikus hangszert. A koncertbeszámolók viszont nagyon megosztóak: van, aki szerint igazából nem is fütyülték ki annyira az énekest, inkább biztatták őt, mások szerint mindenki utálta az újítást. „Attól függően, hogy hol állt az illető, biztos vagyok benne, hogy voltak olyanok, akiket »búúú«-zó emberek vettek körül, olyanok, akiket ujjongók, illetve olyanok is, akik mindkét tábort hallották. Ezek mind igaz beszámolók, hiszen az emberek egy 17 ezres tömegben álltak” – magyarázza Elijah Wald, a Dylan Goes Electric! című életrajzi könyv szerzője. A Sehol se otthon című, tavaly bemutatott filmben a tömegből valaki azt kiáltja: „Júdás!” – Dylannek címezve. Az énekes pedig visszakiált: „Hazudsz! Nem hiszek neked!”. Ez azonban a szakértők szerint nem ezen a koncerten történt meg, mindenesetre a newporti hangulatba abszolút beleillő pillanat lehetett volna.
A nevem: örökké tart
Az 1980-as években Dylan megkeresztelkedett, és több dicsőítő dalt is írt. A kritikusok a váltást rosszul fogadták. A Beatles zenekar, akikre Dylan nagy hatással volt, egy válaszdalt is írtak a zenész Gotta Serve Somebody (Valakit szolgálni kell) című dalára – Serve Yourself (Szolgáld saját magad) címmel. Az ebben az időszakban megjelent Knockin’ On Heaven’s Door című – eredetileg a Pat Garrett és Billy, a kölyök című westernhez írt – dalt viszont rengetegen feldolgozták: a leghíresebbek ezek közül Eric Clapton és a Guns ’N’ Roses verziói.
Bob Dylan 1988-ban bejelentette Never Ending (Soha véget nem érő) című turnéját, és azóta valóban megállás nélkül a színpadon van. A kétezres évek közepéig pedig bezsebelt többek közt egy legjobb eredeti dalért járó Oscar-díjat, egy Grammy-életműdíjat, valamint egy irodalmi Nobel-díjat is. Az a tény pedig, hogy albumai világszerte több mint 125 millió példányban keltek el, azt mutatja, hogy feltehetően a neve tényleg örökké fennmarad majd.
Sehol se otthon
A James Mangold rendezésében, 2024-ben megjelent Sehol se otthon című életrajzi dráma Bob Dylan életét követi végig New Yorkba kerülésétől a newporti fesztiválig. A zenészt Timothée Chalamet alakítja, akiért maga Bob Dylan is rajong: „Timmy zseniális színész, így biztos vagyok benne, hogy legalább annyira hihető lesz, mintha én magam volnék” – mondta a film megjelenése előtt. A filmet összesen 8 kategóriában jelölték Oscar-díjra, köztük a legjobb film és a legjobb férfi főszereplő kategóriákban is.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.