Angyalok és démonok nyomában Rómában

Én azelőtt sosem kívánkoztam Olaszországba. Bár keresztény vagyok, a zarándoklatok sosem voltak részei a vallásgyakorlásomnak, a meleget pedig legfeljebb tolerálni tudom. Ráadásul amikor megvettük a repjegyeket, még nem tudtuk, hogy 2025 szent év lesz, tehát a június végi meleg mellett a rengeteg zarándokot-turistát is el kell majd viselnünk. Így indultam „útnak” fejben – legalábbis Dan Brown regénye előtt.

Róma a kanapéról

Az Angyalok és démonok Robert Landgon vallásiszimbólum-kutató első kalandja: a főszereplőt a Vatikánba hívják, miután kiderül, hogy egy magukat illuminátusoknak nevező csoport kísérleti robbanóanyagot lopott egy svájci kutatóközpontból, amit a Szent Péter-bazilikában tervez felrobbantani a konklávé alatt. Robertnek és csapatának összesen hat órája van arra, hogy megtalálják a robbanószert, és közben megakadályozzák a pápaságra leginkább esélyes bíborosok meggyilkolását, melyek a négy elem: a föld, a levegő, a tűz és a víz jegyében történnek.

Egy héttel később, amikor elolvastam a regényt, Róma-rajongó (és önjelölt illuminátusszakértő) lettem, így két nap múlva indulhattunk is a „tett helyszínére”.

Pantheon és pisztáciás fagyi

Miután túljutottunk néhány, vizet és szelfibotot áruló, nyomulós áruson, az első olasz kávénkon és azon, hogy az épületek mennyire masszívak és gyönyörűek, a Pantheonnál kezdtük Robert Langdon „követését”. A könyvben egy idegenvezető azt mondja róla, hogy amikor IV. Bonifác pápa felszentelte a helyet, a démonok a tetőn keresztül távoztak, és az miattuk „lyukas”. 25 év alatti, európai lakosként összesen 2 eurót fizettem a belépőért, és bár ezen a helyszínen nem történt gyilkosság, az itt látható Raffaello-sír melletti tájékoztatótábla miatt találta meg Langdon az első merénylet helyszínét.

Minket szerencsére nem veszélyeztetett egy ketyegő bomba, és gyilkosságot sem kellett megakadályoznunk, így egy ráérős ebéd és fagyi után gyalog látogattunk el a Piazza Navonára, a Négy folyó kútjához. Ebben a szökőkútban küzd meg Langdon a gyilkossal, miközben az utolsó pápajelölt összeláncolva fullad bele a vízbe. Mikor Gáborral egyeztettük a film és a könyv cselekményét, kiderült, hogy a filmben Robert megmenti ezt a bíborost, és végül ő lesz a pápa. A napot a Santa Maria del Popolo-templomban, vagy ahogy mi hívtuk, a „földtemplomban” zártuk. Itt történt ugyanis az első gyilkosság, ahol a tettes egy marék földdel fojtotta meg áldozatát. A könyvben ezt a templomot éppen felújítják, és a szereplők szinte vakon találják meg Bernini Habakuk és az angyal című szobrát, melynek második címszereplője Langdonék következő állomása felé mutatott. Ránk viszont aznap már csak a világ legjobb pisztáciás fagyija várt (a Gelateria dei Gracchi jóvoltából), melyet egy közeli templom lépcsőjén nyaltunk el.

Az illuminátusok temploma és a Vatikán

A második napot a Vatikán melletti Angyalvárral kezdtük, ahol a könyv fináléja kezdődik: a gyilkos az illuminátusok egykori templomából tervezi végignézi, ahogy a Szent Péter tér felrobban. Az Angyalvárból valóban kilátás nyílik a városállamra, de az Al Passato nevű, a pápa esetleges menekülését segítő titkos folyosó is itt található, melyet a könyv fő konspirátora, illetve Langdonék is igénybe vesznek. Ezt mi természetesen nem járhattuk be, azt azonban még az idegenvezetőnk is elmondta, hogy a helyszín Dan Brown miatt vált híressé. „Itt is futhatott a Robert” – néztünk egymásra izgatottan, kábé ötpercenként. Egy újabb egyeztetés után megtudtam, hogy a filmben a gyilkost nem taszítják le a vár oldaláról, hanem a saját autójában robbantják fel.

A Szent Péter térre érve Gábor azt mondta, szeretné, ha ugyanolyan izgatottan kereshetném a „levegőgyilkosság” helyszínét, mint anno ő, ezért rám bízta, hogy megtaláljam. Köszönhetően Dan Brown írói tehetségének, a könyv útmutatása alapján hamar meglett.

Tűztemplom és a világ legrosszabb tiramisuja

Az utolsó napon jutottunk el a „tűztemplomba”, a Santa Maria del Vittoriába is, előző nap ugyanis kicsúsztunk a meglepően rövid nyitvatartási időből. Gábor annyit mondott a templomról, hogy „kisebb, mint a nádszegi”, és tényleg kisebb volt. Nyitás előtt pár perccel érkeztünk, és leültünk a várakozó emberek közé. Pontosan 4 órakor egy nővér ajtót nyitott, beinvitált minket, majd elkezdett olaszul beszélni, mire az emberek térdre borultak, és imádkozni kezdtek. Egy kissé megilletődtünk, a nővér azonban nemsokára mosolyogva távozott, a tömeg pedig egy emberként indult meg a Szent Teréz eksztázisa című Bernini-szobor felé. Ennek köszönhetően találta meg Langdon a vatikáni levéltárban a „tűzgyilkosság” helyszínét. Az oltáron – ahogyan a könyvben is szerepel – kétoldalt füstölőtartók lógnak, ezekhez kötözte hozzá a gyilkos az egyik bíborost, majd felgyújtotta az oltárt. Gábor egy viaszszobrot is mutatott, amely a filmben a gyilkosság közben megolvad – ez a könyvben nem történik meg. A templomból kifelé sétálva mosolyogva egymás kezébe csaptunk – bejártuk az Angyalok és démonok teljes útját.

A nagy kaland után beültünk egy, az internet szerint legendás fagyizóba, ahol elviteles dobozba kértünk egy rettenetesen drága tiramisut és két favillát. Izgatottságunkat gyorsan felváltotta a csalódottság, amikor beleharaptunk – ez lehetett Róma leggyengébb (fagyasztott) süteménye. Ezért újra meglátogattuk a „földtemplomot”, és megajándékoztuk magunkat egy újabb pisztáciás fagyival. Én közben erősen ajánlottam Gábornak a könyvet, ő pedig meggyőzött, hogy amíg kipihenem a kirándulást, a filmnek is adjak egy esélyt. De bármelyik művet is vesszük „alapul” a túrának, az útvonal és a kincskeresés ugyanannyira izgalmas lesz.