Hancsovszky - a tornaljai robbantó, akiről tilos volt beszélni

Hancsovszky

1945. augusztus 8-án hajnalban robbanás rázta meg Tornalján a Vasút utcai csendőrőrs épületét. A tettest – a 19 éves Hancsovszky Bélát – golyó általi halálra ítélte a rimaszombati bíróság, csakhogy megszökött a börtönből. De vajon valóban ő robbantott? S ha igen, voltak társai? Mi történt valójában, és miért? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a Hancsovszky című film.

A somorjai székhelyű Fórum Kisebbségkutató Intézet az utóbbi években egyre hangsúlyosabban foglalkozik azzal, hogy kutatásainak eredményét a szélesebb nyilvánosság elé tárja. Készítettek két dokumentumfilmet a második világháború után hadifogságba került felvidéki magyarokról és az 1956-os események szlovákiai vonatkozásáról is; ezeket Laczkó Sándor rendezte. Legújabb filmjük, amelyet a Presstige Kft.-vel közösen készítettek, a tornaljai robbantóról, Hancsovszky Béláról szól.

Műfajváltás
Ezúttal azonban nem „egyszerű” dokumentumfilmben gondolkodtak az alkotók. „Ma már csak két-három olyan ember él, aki mondani tud valamit erről az 1945-ös esetről, hiszen a történtek után a város lakosságának egy részét kiutasították, sokan pedig a megfélemlítések miatt hagyták el Tornalját – meséli a rendező, Laczkó Sándor. – A szocializmusban később sem igazán lehetett beszélni az ügyről. Márpedig a dokumentumfilmhez nem elég az, ha írott anyagok állnak a rendelkezésünkre, ott az a jó, ha minél több hiteles megszólalónk van. A Hancsovszky-sztori viszont krimiszerű, mert a robbantás és a szökés játékfilmes potenciált hordoz magában. Ezért a dokumentumfilm és a dráma vegyítésére tettünk kísérletet: így lett dokudráma a film műfaji megjelölése.”

A nyomozás
A történészek, Simon Attila és Popély Árpád három ország levéltáraiban kutattak, hogy az eseményeket minél pontosabban rekonstruálják. Alapvető forrásként a Hancsovszky-per bírósági jegyzőkönyve szolgált, amely a besztercebányai állami levéltárban található – azért ott, mert a robbantót a korabeli rimaszombati népbíróság ítélte halálra. Simon Attilától megtudjuk, hogy az Állambiztonsági Szervek (ŠtB) pozsonyi levéltárában is van Hancsovszky-akta, amely főként a pert követő időszakról adott új információkat, arról, hogyan próbálták a csehszlovák hatóságok kézre keríteni a szökésben lévő elkövetőt.„Szinte mindenről vannak források, csak nem mindig találjuk meg ezeket, mert nem kerül be minden a levéltárakba, s lehet, hogy épp egy oldalági rokon fiókjában rejtőznek hasznos iratok. Nem kizárt, hogy a kutatást követően néhány év múlva – akár ennek a filmnek a hatására – előkerülnek olyan dokumentumok, amelyek segítenek a történet homályban lévő mozzanatainak felderítésében.”
Most is akadt példa ilyesmire, hiszen a rendező, Laczkó Sándor már a forgatás után bukkant rá a család egyik szomszédjára, aki Hancsovszky Béla kortársa volt.

A rendező és színészek

Mi az igazság? 
Majdnem nyolcvan évvel az események után nehéz az igazságot keresni, s a történettel kapcsolatban különösen sok a homály, a bizonytalanság. Főként a szökés utáni eseményekre igaz ez, de bőven van kérdés a robbantás körülményeivel kapcsolatban is. Az alkotóknak sok esetben a fantáziájukra kellett hagyatkozniuk.
„Míg – mondjuk – egy rendőrségi kihallgatásról vagy bírósági tárgyalásról pontos jegyzőkönyvünk van, addig azt csak elképzelni tudjuk, hogy a szereplők mit mondtak egymásnak a merénylet napján. A dokumentumfilmnél a tényeken van a hangsúly, a játékfilmnél viszont a jó sztori a fontos” – világít rá az alkotói dilemmákra Laczkó.
De nem csupán a művészek kiváltsága, hogy képzelőerejüket használják munka közben, hiszen Simon Attila elmondása szerint a történész munkájának egyik fontos mozzanata szintén az, hogy bele tudja képzelni magát az adott korszakba, az emberek helyzetébe, ráadásul a meglévő források ritkán rajzolnak fel teljes képet. „A hiányosságokat pedig a fantáziánkkal pótoljuk – természetesen oly módon, hogy hitelesek maradjunk. Vagyis az, amit mi, történészek történelemként rekonstruálunk, nem feltétlenül azonos a múlttal, bár szándékaink szerint a lehető leginkább hasonlít arra.”

Hős vagy bohém?
Nemzeti hősként tekintsünk Hancsovszky Bélára, aki a magyarellenes intézkedések közepette ki mert állni magáért és közösségének jogaiért? Vagy csak heves vérmérsékletű fiatalember volt, aki nem mérte fel tettének lehetséges következményeit? A hatóságok durva retorzióval válaszoltak a robbantásra: még kegyetlenebb magyarellenes intézkedések következtek, mint azelőtt. 
De megítélhetjük-e Hancsovszky Béla tettét mai szemmel? Mi a helyes nézőpont? Mikor látjuk tisztán az eseményeket? Hogy Hancsovszky művelt volt, az bizonyos. Jómódú tornaljai családból származott, a miskolci líceumban tanult. Ez a miskolci közeg nagy valószínűséggel hatással volt világlátására is. 
„Felelősséget vállalt a kisebbekért, a gyengébbekért. Ez látható abból, ahogy védi az öccsét, Istvánt. És erős az igazság-érzete. Ebben hasonlítunk – vallja Hégli Bence színművész, akinek Hancsovszky Béla megformálása az első nagyobb filmes szerepe. – Illyenfajta szerepvállalást tapasztalok a mai fiatalok körében is, legalábbis a gimnazista éveimre visszatekintve mi is igyekeztünk kiállni a bennünket érintő kérdésekben. De sok múlik azon, hogy milyen mintát kap a fiatal. Ha apátiában és közönyben szocializálódik, akkor értelemszerűen ezt viszi tovább.”

Simon Attila

Lázadás
A kihívásokkal való megküzdés nemcsak a főhős jellemzője, hanem az egész alkotási folyamatot is kísérte. A kis költségvetésből gazdálkodó stáb tizenkét nap alatt forgatta le azt, amit a néző nyolcvan percben lát a vásznon, ezért például nem minden esetben tudtak gömöri helyszíneken forgatni.
„Dél-Szlovákia különböző városaiban, falvaiban forgattunk, a legtöbbet Komáromban – az Öregvárban, az erődben, az Újvár kaszárnyáiban. Természetesen ellátogattunk Tornaljára is, ahol megkérdeztük a helyieket, mit tudnak Hancsovszky Béla történetéről – meséli a rendező, aki korábban a Kétnyelvű Dél-Szlovákia mozgalom tagjaként maga is aktívan fellépett a kisebbségi nyelvhasználat ügyéért. – Ez a film is lázadás. Nagyon kis költségvetésből egy merész filmet készítettünk, és azt mozifilmként forgalmazzuk. Én ezzel lázadtam.”

Oszlík Péter
HANCSOVSZKY

Rendező: Laczkó Sándor
Operatőr: Linn Patrik
Dramaturg: Varga Emese
Gyártásvezető: Ivanics Júlia
Producer: Szarka Krisztina
Forgatókönyv: Laczkó Sándor, Varga Emese
Szereplők: Hégli Bence, Oszlík Péter, Kilo Krisztina, Gál Tamás, Gál Réka Ágota, Kiss Szilvia, Hostomský Fanni, Németh Krisztián, Gál Ádám Vajk, Ollé Erik, Culka Ottó, Balla Barnabás, Nagy László, Milo Kráľ, Zsidek Pál, valamint Simon Attila és Popély Árpád történészek 

A cikk eredetileg a Vasárnap családi magazin 2024. október 1-jei számában jelent meg.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?