A pokol szintje emelkedik

Az idei első Margó headlinere kétségkívül Nádas Péter volt, akivel Gyárfás Dorka beszélgetett a Kristály Színtéren annak apropóján, hogy Nádas háromkötetes nagyregénye, a Párhuzamos történetek idén lett 20 éves. És nem csupán maga a szerző, hanem a helyszín is headlinerré vált szombaton este ezzel, hiszen Gyárfás Dorka rögtön a legelején arról kérdezte Nádast, hogy bír-e bármilyen jelentőséggel számára, hogy pont a Margitszigeten beszélgetnek a könyvről. Utalva ezzel a Párhuzamos történetek Margitszigeten játszódó történetszálára, a sziget földrajzi pozíciójában érvényesülő köztességmotívumra. A beszélgetés egyik legfontosabb témája (magára a helyszínre kapcsolódva) a testiség és a testi szerelem megírása mint szakmai megpróbáltatás volt. Egyrészt az, hogy mennyivel nehezebb a beteljesületlenséget megírni, azaz egy olyan (csaknem 200 oldalas) óriásfejezetet, aminek szereplői (Ágost és Gyöngyvér) bárhogyan igyekeznek is, nem érik el a beteljesülést, nem válnak eggyé, maradnak magukban, maguk. Miközben az író egy éven át, amíg a jelenetet, ezt az örökös „hiány” köré szerveződést írja, kénytelen egyik szereplőből a másikba „áthelyezni magát”, a nézőpontját. És közben úgy „írja szét”, addig nyújtja a jelenet megvilágítási idejét, míg akaratlanul is bemozdul a kép. Másrészt pedig az, hogyan lehetséges egy új nyelvet teremteni a testiség ábrázolására, ami se nem pornográf, se nem „lő alá vagy fölé”. 

A Párhuzamos a 20. század monumentális elbeszélése, de vajon meg lehet-e írni a 20. század történetét? És írhat-e valaki lágerjeleneteket, aki maga nem járta meg a lágert? (Kertész Imre válasza erre egy hangos „Igen!!!” volt, ami Nádas szerint egy dolgot jelentett, hogy: NEM.)

A szerkesztő, Csordás Gábor, a Jelenkor kiadó egykori igazgatója arról beszélt, hogy a 20 éven át íródó nagyregényből különálló fejezeteket nem látott, ő már csak dossziékat kapott, s a dossziékban a kész kéziratot, mindhárom kötetét egyszerre. Elmondása szerint szinte alig kellett belenyúlnia a szövegbe, csupán finomhangolásokat végzett, javaslatokat tett, és a javaslatok 98%-ával a szerző egyet is értett. („Gábornak 98 százalékban igaza van, a maradék két százalék pedig azt jelenti, hogy ha akkor nem őrzöm meg az önállóságomat, és nem állok ki magamért, akkor megbuktam. Pedig még akkor is igaza van.”)

Az est meglepetése a tervezett negyedik kötet borítóterve volt, s annak a tisztázása, hogy valóban létezett-e a rejtélyes befejező rész. Nádas elmondta, hogy a negyedik kötet megtörte volna a ritmikát, így hát a sokéves munka után ezt az író elvetette. A „lezáró” rész, A szerelem végszavaiból két fejezet készült el (s került dossziéba), egyik bekerült a harmadik kötetbe, a másik pedig később folyóiratban jelent meg. 

„A pokol szintje emelkedik”, a 20. század megírhatatlan, a Párhuzamos történetek pedig „nem tud véget érni”.