Június végén lezárult a Squid Game című dél-koreai szenzáció, jelenleg éppen fut a gótikus internetkedvenc Wednesday, év végén pedig a Stranger Things utolsó epizódjait kapjuk karácsonyra. A Netflix egyértelműen uralja napjaink popkultúráját – és nem csupán folytatásokkal, előfizetői ugyanis az eredeti ötletekre is sokkal nagyobb eséllyel szánnak időt, mint az átlag mozilátogató. Vajon hogyan vált a Netflix a modern tévézés zászlóshajójává?
Korunk legnépszerűbb streamingcsatornája több mint 300 millió feliratkozóval büszkélkedhet, pályafutását azonban sokkal szerényebb keretek között, két kaliforniai fiatal álmaként kezdte. Marc Randolph és Reed Hastings 1997 augusztusában alapították a Netflixet. Hastings, aki számítógépekkel foglalkozott, nagy kereskedelmi potenciált látott az internetben. Részben az Amazon mintájára létre akart hozni egy online filmkölcsönzőcéget, a VHS-kazettákat azonban túl sérülékenynek ítélte a postázáshoz. Amikor aztán megjelentek a sokkal könnyebben szállítható DVD-k, szinte azonnal beindult a biznisz.
Csettintésre, kattintásra
A Netflix eredetileg lemezenként számolta fel a DVD-kölcsönzések árát, később azonban előfizetői modellre váltott. Az emberek fix összegért akármennyi filmet maguknál tarthattak, ami kapóra is jött Hastingséknek, így ugyanis nem kellett raktárakért fizetniük. Sőt, gyakran szándékosan késleltették a legnagyobb megrendelők DVD-it, hogy azok aztán tovább maguknál tartsák őket. Erre szükség is volt, a Netflix ugyanis rövidesen már 70 ezer DVD-vel zsonglőrködött. Egy ponton az egész bizniszt felajánlották a népszerű Blockbuster kölcsönzőláncnak 50 millió dollárért, de az nemet mondott – a Blockbuster múló láznak látta az internetet, amibe nem éri meg fektetni. Alig tíz évvel később tönkre is ment.
Randolph viszonylag korán lelépett a Netflixtől, helyette viszont a cég rátalált Ted Sarandosra, akinek néhány éve Hastings átadta vezérigazgatói pozícióját. Sarandos és Hastings a háttérben már a 2000-es évek elejétől fontolgatták, hogy a Netflix idővel átvált majd a streamelésre – vagyis hogy a nézőknek ne rendelniük kelljen interneten, hanem egyenesen letölthessék a filmeket. Ez a szolgáltatás végül 2007-ben, a hasonló lelkületű YouTube hajnalán indult útnak, viszont eredetileg csupán ezer filmmel. A cég majdnem bele is bukott, amikor megpróbálta két külön feliratkozásra bontani a rendkívül népszerű DVD-kölcsönzést és az ekkor még idegenszerű streaminget. A döntést végül visszavonták, és bár a streaming fokozatosan előtérbe került, a vállalat egészen 2023-ig postázott DVD-lemezeket a tradicionálisabb filmnézőknek.
A darálás kora
2013 februárjában megjelent a Netflix első saját fejlesztésű sorozata, a Kártyavár című Kevin Spacey-dráma. Sarandos később a Marvel-univerzummal egy szinten emlegette a vállalkozást, és nem véletlenül. A sorozatok odáig „pilotnak” nevezett tesztepizódok alapján kaptak (vagy nem kaptak) zöld lámpát, majd a nézettségi mutatóik alapján alakult az életük. A Netflix azonban azonnal berendelt öt évadot a Kártyavárból, és a megjelenés napján azonnal elérhetővé tette a teljes első évadot. Ezzel a lépéssel gyakorlatilag megszületett a „binge watching” – amikor nem heti vagy napi egy epizódot nézünk meg, hanem egymás után „daráljuk” őket. Nézettségi adatokat a Netflix eredetileg nem közölt, amikor azonban rájöttek, hogy az emberek szeretik tudni, mit néz mindenki más, megszülettek az első top 10-es listák, melyek máig védjegyei a szolgáltatónak.
A legtöbben nem tudatosan netflixeznek, hanem teljesen rábízzák magukat az algoritmusra, ami összeméri az értékeléseinket és preferált műfajainkat más felhasználók szokásaival, majd az információ alapján műsorokat ajánl. Gyakorlatilag egy interaktív brossúrát tesz elénk minden alkalommal, melyben persze előnyt élveznek a szolgáltató saját termékei. Ez azért probléma, mert a Netflix rengeteg futószalagon gyártott „szemetet” termel az aktuális trendek alapján – ezért vannak olyan gyakran olcsó, értékelhetetlen filmek és sorozatok a toplistán.
Újtévézés
Valahol azonban az ilyen szemét is a terv része, hiszen a Netflix a hagyományos kábeltévét igyekszik felváltani. A minőségi filmeket és sorozatokat egy kissé fel kell vizezni szappanoperákkal, valóságshowkkal és fokozatosan minden népszerű tömegmédiával. Ilyen az élőben közvetített sport is, amiben a Netflix egyre otthonosabban mozog – sugároznak karácsonyi amerikai focit, pankrációt és boxmeccseket is, például Mike Tyson és Jake Paul tavalyi mérkőzését, mely minden idők egyik legnézettebb sporteseménye volt. Mindennek pedig el is kérik az árát.
A Netflix előfizetési díja az elmúlt évtizedben csaknem 10 dollárral emelkedett, a magyarázat pedig mindig ugyanaz: valamiből le kell gyártani a „minőségi” tartalmat, amit a feliratkozók várnak. Nálunk jelenleg 9,49 eurónál kezdődik az előfizetés ára, a modernebb TV-k funkcióit azonban csak a drágább csomagok tudják kihasználni. Hozzánk egyelőre még nem jutott el a legolcsóbb, reklámokkal dúsított csomag, de valószínűleg ez is idő kérdése. Megtehetik, hiszen mostanra minden más streamingcsatorna másodhegedűssé vált mellettük. A Netflix ugyanis nemcsak szolgáltatást kínál, hanem kultúrát is teremt.
Világmegváltás és chill
Netflix-effektusnak hívjuk az olyan társadalmi jelenségeket, melyeket közvetetten a Netflix termékei idéztek elő. A két leghíresebb ilyen eset az volt, amikor egy időre ismét divatba jött a 80-as évek jellegzetes technológiája és öltözködési stílusa, köszönhetően a Stranger Things című sci-fi-sorozatnak, vagy amikor váratlanul fellendült a sakk népszerűsége A vezércsel című történelmi sakkdráma premierje után. Vannak azonban egyéb példák is: A nagy pénzrablás sikere után az ellenállás szimbólumává váltak a Salvador Dalí-maszkok és a vörös overallok, melyek azóta több tüntetésen is feltűntek, a Narcos pedig növelte a tudatosságot a kolumbiai társadalmi problémákkal, főként a drogcsempészettel kapcsolatban. Igaz, utóbbit kritika is érte, amiért káros sztereotípiákat éltetett az országról.
Amikor egy médiavállalat akkora befolyással bír, mint a Netflix, akkor fontos, hogy az értékei a helyén legyenek, és felelősséget merjen vállalni a botlásaiért. Amikor 2017-ben megjelent a 13 okom volt című drámasorozat, sokan kifogásolták, hogy befolyásolható tiniket céloz meg, viszont rendkívül grafikusan ábrázolja az öngyilkosságot. A kontroverzális jelenetet a Netflix utólag törölte a sorozatból. Egy másik botrányuk alkalmával az algoritmust hívták segítségül, hogy szinte teljesen eltüntessen egy filmet a kínálatból – a 2020-as Cukorfalatok erotikusan táncoló, alulöltözött kislányokról szólt, ami sokaknál kiverte a biztosítékot. A rendező elmondása szerint épp arra akart rávilágítani, mennyire káros a kisgyerekek szexualizálása a médiában, sokan azonban az ő filmjét is a szóban forgó probléma egyik megnyilvánulásának látták. A Netflix egyik leghíresebb botránya azonban Dave Chappelle humorista The Closer című műsorát érintette, melyben rengeteg transzfób vicc hangzott el. Sarandos nyíltan kiállt Chappelle mellett, rövidesen pedig szárnyra kaptak olyan pletykák, hogy felfüggesztették a Netflix bizonyos, transznemű dolgozóit, amiért tiltakoztak a műsor ellen. Ezt később a Netflix tagadta, de mire bárkinek lett volna ideje érdemben reagálni, már útjára is indult a következő vita az African Queens című dokumentumfilm-sorozat történelmileg hiteltelen, fekete Kleopátrája miatt.
Egyet neked, egyet nekem
A Netflix „szerencsére” profin tereli el a nézők figyelmét bajos ügyleteiről, főként azzal, hogy sorozatok mellett nagyjából 10 éve eredeti, nagy költségvetésű filmeket is pénzel. Egyik legnépszerűbb döntésük az volt, amikor 2014-ben többfilmes megállapodást kötöttek Adam Sandler humoristával, akinek filmjei addigra nemkívánatossá váltak a mozikban, ám töretlen népszerűségnek örvendtek az otthoni filmesteken. És valóban: Sandler filmjei akkorát robbantak Netflixen, hogy a vállalat 2019-ben újabb, 275 milliós megállapodást kötött a színésszel. 2023-ban Sandler karrierje fénykora óta először az év legmagasabban fizetett hollywoodi színésze volt, pusztán netflixes munkássága miatt. Hasonló megállapodásokat pedig több, elit körökben is népszerű művésszel is kötöttek. Ilyenek például Zack Snyder, David Fincher, de Greta Gerwig és Guillermo del Toro is éppen a Netflix égisze alatt dolgoznak Narnia- és Frankenstein-feldolgozásaikon.
Az élőszereplős „mozik” mellett a Netflix gőzerővel próbál betörni az animációs piacra is. A Sony K-pop démonvadászok című animációs musicalje a szolgáltató egyik legsikeresebb nyári terméke, betétdalai pedig lassan két hónapja a zenelejátszók toplistáira törnek. Ha a démonvadászok végül a legjobb animációs film Oscar-díját is elviszik, akkor ez lesz a második eset a 2022-es Pinokkió óta, hogy a Netflix győzedelmeskedik a kategóriában. A vállalat azonban a gála fődíjára, a legjobb film Oscarra hajt évek óta. 2022-ben rendkívül közel is kerültek hozzá A kutya karmai közt című westerndrámával, végül azonban az aranyszobrot és „az első Oscar-fődíjas streamingfilm” címét is elcsente előlük az Apple komédiája, a CODA. A Netflix viszont töretlenül próbálkozik, minden évben elképesztő pénzeket ölve az Oscar-marketingbe. Tavalyi üdvöskéjük, az Emilia Pérez a gála legtöbb jelölést kapó darabja lett, ám megannyi botránya következtében végül lecsúszott a komolyabb díjakról.
Ki ül a trónon?
A Netflix megszállottsága a mozifilmeket ünneplő Oscar-díjjal leginkább azért érdekes, mert Ted Sarandos előszeretettel hangoztatja, hogy idejétmúltnak tekinti a mozizást. Szerinte napjaink nézői tökéletesen elégedettek azzal, hogy a négy fal között filmezzenek. A kulturális mutatók azonban nem értenek egyet. Míg a Netflix sorozatai egyértelműen uralják a popkultúrát és az internetet, filmjeik a magas nézettségi számok ellenére is rendre feledésbe merülnek. Egy nap talán Sarandos meghódítja a Filmakadémiát is, egyelőre viszont az olyan szenzációkhoz, mint a Top Gun, az Avatar vagy az Oppenheimer, csupán a mozik ismerik a titkos receptet.
Tudtad?
A McDonald'shoz és a Coca-Colához hasonlóan a Netflix is új kifejezésekkel dúsította a modern szótárakat. A legismertebb ilyen a „Netflix and chill”, ami a pihenés vagy akár a szex szinonimája is lehet, de hasonlóan népszerű a „Netflix block” is – amikor a főoldalt böngészve a bőség zavara miatt nem tudunk választani, és végül inkább mást csinálunk.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.