A Múmia kulisszatitkai: érdekességek, amiket még a legnagyobb rajongók sem biztos, hogy tudnak

A kezdetek – amikor a homokvihar életre kelt

A 1999-es A Múmia rendezője, Stephen Sommers nem akart horrorfilmet készíteni, inkább egy „Indiana Jones-féle” romantikus kalandfilmet álmodott meg. A forgatás nagy részét Marokkóban, az Erfoud közelében lévő sivatagban vették fel, ahol a stáb szó szerint extrém körülmények között dolgozott:
a nappali hőmérséklet gyakran elérte az 50 °C-ot, és a színészeknek a homokviharokat sem kellett megjátszaniuk – azok valóban lecsaptak a forgatás alatt.

A híres könyvtár-jelenet, ahol Evelyn (Weisz) dominóként dönti fel a polcokat, csak egyetlen egyszer készülhetett el: ha hibáznak, a stábnak több mint 10 órába telt volna visszaállítani a díszletet. Rachel Weisz hibátlanul megcsinálta, így a jelenet az első próbálkozásra bekerült a filmbe.

És hogy mennyire volt valós a veszélyérzet?
Brendan Fraser a kivégzős jelenet forgatásán ténylegesen elájult, amikor a kötél túl szorosan tekeredett a nyakára. A produkciót később egy pillanatra le is állították, amíg magához nem tért – szerencsére sérülés nélkül.

A Múmia visszatér – több akció, több pénz, több káosz

A második rész, A Múmia visszatér (2001) már sokkal nagyobb költségvetéssel készült, és a látványvilágot is új szintre emelte. A film egyben Dwayne “The Rock” Johnson filmes debütálása is volt – ő játszotta a Skorpiókirályt, igaz, a legtöbb jelenetében digitális karakterként szerepelt.

A CGI-technika viszont a 2000-es évek elején még gyerekcipőben járt, így a film egyik „legrosszabb digitális jeleneteként” is gyakran emlegetik a Skorpiókirály harcát – ami mára már kultikus státuszt kapott.

A stáb tagjai később elmesélték, hogy a folytatás forgatásán Brendan Fraser három különböző sérülést is szenvedett – csukló- és térdfájdalmak, valamint vállproblémák kísérték.
„Sosem panaszkodott. Mindig azt mondta: ‘Ez a kalandfilm-élet velejárója’” 

– nyilatkozta a rendező Sommers.

A film Londontól kezdve Egyiptomon át Jordániáig rengeteg helyszínen forgott, és néhány jelenetben a város látképeket digitálisan manipulálták – például egyetlen képen szerepelt a Tower Bridge, a Big Ben és a St. Paul’s-katedrális, ami földrajzilag lehetetlen kompozíció.

Régészek, átkok és valódi inspirációk

Kevesen tudják, hogy Imhotep, a film főgonosza valóban létezett: az ókori Egyiptomban főpap és építész volt, aki a Dzsószer-piramis építésében is közreműködött. A film természetesen szabadon értelmezte a történelmi alakot, de a név és az alapötlet valós gyökerű.

A stáb tagjai egyébként „tréfásan” arról számoltak be, hogy a forgatás alatt több furcsa baleset is történt – elromló kamerák, eltévedt teherautók, váratlan homokviharok –, amiket ők maguk csak „az átok hatásának” neveztek.

Rick és Evelyn – Hollywood egyik legjobb filmes párosa

Fraser és Weisz párosát sokan a 90-es évek egyik legösszeillőbb filmduójának tartják. A kémia kettejük között valóban természetes volt – olyannyira, hogy a rendező a próbafelvételük után azonnal aláírta mindkettőjüket.

Weisz karaktere, Evelyn, a második részre sokkal bátrabb és önállóbb nőként tér vissza – ez tudatos rendezői döntés volt, hogy „ne csak a klasszikus damsel in distress szerepet” töltse be.

A harmadik részben (A Múmia – A sárkánycsászár sírja, 2008) Rachel Weisz már nem vállalta a szerepet – a hírek szerint a forgatókönyv gyengének és a cselekményt túl erőltetettnek érezte. Helyette Maria Bello játszotta el Evelyn karakterét.

Miért szeretjük még mindig A Múmiát?

Több mint húsz év telt el, de A Múmia első két része máig megőrizte a varázsát. Egyszerre hozza a klasszikus kalandfilmek izgalmát, a humor könnyedségét és a romantika finomságát – mindezt grandiózus látványvilágba csomagolva.

A közelgő Múmia 4 híre pedig újra lázba hozta a rajongókat: ha valóban visszatér a Fraser–Weisz páros, akkor a film nemcsak a folytatásról, hanem egy korszak újjászületéséről is szólhat.