A konklávé olyan mint a fogság, a bíborosokat csendőrök sorfala őrzi

Olaszul tudni kell

Ferenc pápa halálát követően minden 80 évnél fiatalabb bíboros megkapta a meghívót a konklávéra. A legtöbben már a temetés előtt Rómába utaztak, a konklávé kezdetéig ugyanis szabadon ismerkedhetnek egymással, az úgynevezett kongregációkon ki-ki felvázolhatja, hogyan képzeli el az egyház jövőjét, milyen feladatok állnak az új pápa előtt és milyen személyiségi és intellektuális követelményeknek kellene, hogy megfeleljen. Itt még felszólalhatnák a 80 évnél idősebb bíbrosok is. 

Az, aki a pápaságra aspirál, afféle programbeszédet is mondhat, hogy a földrészek és kultúrák szerint csoportosuló bíborosok között támogatókat szerezzen. Előnyt élvez, aki jól beszéli az olasz nyelvet, mert a legtöbb bíboros Rómában tanult, vagy a szentszéki intézményekben dolgozik, de mivel a kereszténység leginkább Dél Amerikában terjed, előtérbe került a spanyol is. A bíborosi kollégium hivatalos tárgyalási nyelve az olasz, nem is feltételezik, hogy aki bekerül ebbe a körbe, az nem tud, vagy nem tanul meg olaszul. 

Nincs internet, sem térerő

A konklávé ideje alatt a bíborosok a Szent Szent Márta Házban laknak, amelyet erre a célra építtetett át a kilencvenes években II. János Pál. Az ötemeletes épületben jelenleg Ferenc pápa lakása, 106 lakosztály és 22 szoba található. Amikor nincs konklávé, ott szállhatnak meg a Rómába látogató egyházi személyek és a kúria alkalmazottai is ott kaphatnak szolgálati lakást. 

A konklávé részvevőinek a Szent Márta házba való belépéskor le kell adniuk a mobiltelefonjukat és minden náluk lévő elektronikus berendezést. Ha valamelyikük mégis becsempészné, nem megy vele sokra, mert sem a szálláshelyen, sem a Sixtus kápolnában nincs a konklávé idején térerő sem internet-elérhetőség. 

A bíborosok a szobáikban sem látogathatják egymást, a Szent Márta ház kápolnáján, az étkezőn és a Sixtus-kápolnán kívül nem mehetnek sehová, még a Vatikán kertjeibe sem. 

A választásokra is buszokon szállítják a bíborosokat, ahogy kijönnek a Szent Márta házból rendőrök sorfala között szállnak fel a járművekre, hogy a külvilágból semmit ne lássanak és ők se adhassanak semmilyen jelzést senkinek.  

Az Utolsó ítélet alatt

A konklávé az eső napon misével kezdődik, utána a bíborosok esküt tesznek és megkapják az összes bíboros jegyzékét – a szokás szerint a szavazatok alapján vonalakat húznak az egyes nevek mellé. Miután rájuk zárják a Sixtus kápolna veretes ajtaját, megkapják a szavazócédulákat is, ezekre kell írniuk a jelöltjük vezetéknevét. Az összehajtogatott szavazócéduléval minden bíboros a Michelangelo által festett, Utolsó ítélet oltárfreskóhoz járul, amely előtt egy asztalnál a szavazatszámlálók ülnek. A szavazatát leadó bíboros azt mondja: 

„Én... a legjobb tudásom és lelkiismeretem szerint, azzal a tudatta, hogy Krisztus, fog ítélkezni felettem...-t választom. A jelölt nevét nem mondják ki, a cédulát egy lapátkán egy reneszánsz korabeli félgömb alakú tálba csúsztatják. 

A szavazási kör lezárultával, három számláló adja egymásnak a cédulákat, valamennyien elolvassák és a velük szemben ülő ellenőröknek is megmutatják, majd a kollégium dékánja hangosan felolvassa a nevet. Egy mási bíboros tűvel cérnára fűzi a szavazócédulálat és amikor már mindet megszámolták, a kápolnában lévő kályhában elégetik. Amíg nincs meg az új pápa, fekete füstgyertyát helyeznek a kályhába, amint megvan, fehérre színezik a füstöt. 

A leghosszabb konklávé

A szavazás ideje alatt a bíborosok nem mehetnek ki a kápolnából, sem enni, sem inni nem kapnak. Ha valaki rosszul lenne, az ajtó mögött tartózkodó egészségügyi személyzetet behívhatják, de csak arra az időre, amíg ellátják és ezt is jegyzőkönyvbe kell foglalni. Vita, egyeztetés már nincs, legfeljebb azt kérdezhetik meg egymástól halkan, ki kire szavazott. Amíg egy jelölt sem kapja meg a szavazatok kétharmadát, addig minden délelőtt két körben és délutén is két körben szavaznak. A napirend is szigorú, minden napot reggeli imádsággal és misével kezdenek, a reggeli után a Sixtus-kápolnába szállítják őket, a szavazásokat követően pedig visszaviszik ebédre. Az ebéd utáni sziesztát délutáni szavazás követi, majd vacsora, esti imádság és mindenki ismét visszavonul a szobájába.

Mivel a konklávék az utóbbi évszázadokban gyors lefolyásúak, az utóbbi kettő csak két napig tartott – a bezártság senkit sem visel meg. De 1226 és 1271 között volt olyan konklávé is, amely 1006 napig,évig tartott. Európát ekkor a pápaság és a német-római császárok közötti invesztitúraharcok osztották meg és a bíborosi kollégium is különböző politikai és nemzeti blokkokra tagolódott.

Kenyéren és vízen

A Rómától hatvan kilométerre található Viterbóban húsz bíborossal indult a konklávé, akik három frakciót képviseltek: egy részük erős szövetségre törekedett az akkor nagy hatalmú Anjou-házzal, egy másik csoport a pápaság nagyobb autonómiáját akarta a világi hatalmaktól, a harmadik pedig a kettő között ingadozott. Minden szavazás eredménytelennek bizonyult és a hosszú konklávé alatt a bíborosok közül többen meg is haltak. Végül Viterbo lakosai megelégelték, hogy hónapokon keresztül el kell látniuk a bíborosokat. 

Lezárták a Püspöki Palota ajtaját, majd csökkentették az élelmiszeradagokat, egy idő után már csak vizet és kenyeret biztosítottak nekik, és a tetőt is lebontották a fejük fölül. 

1271. szeptember 1-jén, közel hároméves tanácskozás után a bíborosok a választási jogkört egy hattagú bizottságra ruházták át, hogy konszenzusos jelöltet találjon. 

A Sixtus-kápolna titkai

A választás egy különösen érdekes jelöltre esett: Theobald Visconti liège-i fődiakónusra, aki nem volt tagja a bíborosi kollégiumnak, ami ritka kivétel, pedig elvileg bármely megkeresztelt személy pápává választható. Viscontit 1272. március 27-én koronázták pápává Rómában, ettől kezdve a X. Gergely nevet viselte. Ő hívta össze 1274-ben a második lyoni zsinatot és intézményesítette a konklávé rendszerét. Elrendelte a kötelező bezártságot, az élelem fokozatos csökkentését és a külvilággal való kapcsolatteremtés tilalmát. Ezzel igyekezett megakadályozni, hogy túlságosan elhúzódjon a pápaválasztás.A legrövidebb az 1939-es volt, amelyen mindössze egy nap alatt megválasztották XII. Piusz pápát. Ilyesmire azelőtt csak a 16. században volt példa: II. Gyula pápa ( ő rakta le 1506. április 18-án a Szent Péter -bazilika alapkövét, építtette át a Vatikánt és rendelte meg Michelangelotól a Sixtus-kápolna freskóit) megválasztásához a források szerint csupán néhány órára volt szükségük a bíborosoknak. 

Amint a konklávé befejeződött, a bíborosok hűséget esküsznek és gratulálnak az új pápának. Ami a Sixtus-kápolnában történt, az ott is marad, a pápaválasztók soha nem beszélhetnek arról, milyen kritériumok alapján szavaztak, hogyan alakultak az erőviszonyok és ki hány voksot kapott.