Az eitekettre igencsak adó úri társaségban egyáltalán nem volt mindegy, mikor érkezett a meghívó a bálba, ki milyen bálon tette tiszteletét és mikor, kivel, milyen táncra vonult a parkettre.
A második tánc a szívé
Magyarországon a legfontosabb eseménynek a Széchenyi-bál, a Margit-bál, az Anna-bál, az Operabál, valamint a különböző vitéz- és jogászbálok számítottak a két világháború közötti időkben.
Már a meghívó küldésének dátuma is sok információt hordozott, ha 8–10 nappal a bál előtt érkezett, akkor tudni való volt, hogy az elvárt öltözet nagyestélyi és frakk, ha csak 2–3 nappal korábban, akkor elég volt szmokingot és kisestélyit ölteni.
A hajadon lányok kizárólag gardedámmal mehettek bárhova, de az első bálozás még így is életre szóló élményt jelentett. A társastáncokat még a reménytelenül botlábú kisasszonyoknak is illett megtanulni. Nélkülözhetetlen volt a díszes táncrend, amire az udvarlók jóval az esemény előtt elkezdtek feliratkozni. Az első tánc udvariassági kör volt, a másodikat viszont a szíve választottjával táncolta a lány, vagy legalábbis azzal, akitől a legkevésbé verte ki a víz a hódolók közül.
Kaczagás a legyező mögött
Mehner Vilmos könyvei generációkat neveltek a báli rend alapjaira, és bár ezekben igencsak szigorú szabályokat állított fel, egy kis huncutságért senkit nem zártak ki a jó társaságból.
„Igazi bálokban természetesen szigorú etikett uralkodik. A fiatal hölgyek szalagokkal és virágokkal díszített fehér vagy világos könnyű ruhában jelennek meg, a legyező és a bokréta soha nem hiányozván. A bokréta a táncz alatt a tánczosnő székére helyeztetik, fehér glacé kesztyű és fehér selyem czipő önkényt érthetők.
A legyező az első övről zsinóron függ alá és csak szellőztetésre használandó, nem pedig arra, hogy mögötte tánczosokkal kaczagjunk.
A lányok azért csak megtalálták a módját, hogy egy kacér pillantást vessenek a legyező mögül a kiszemelt ifjúra, vagy olykor akár el is bújjanak mögötte a társaságában.
Fontos üzenetértéke volt a táncrendnek, vagyis annak, kinek milyen táncra mondott igent egy hölgy: boldog volt, akinek a táncok királynője, a keringő jutott.
A fiataluraknak kötelességük volt felkérni minden lányt, akit rokoni vagy baráti kapcsolatok révén ismertek. Az okos nő rengeteg jelzést adhatott azzal, hogy kivel mit és mennyit táncolt, hiszen régen a tánc volt az egyetlen társadalmilag elfogadott formája férfi és nő nyilvános közeledésének.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.