„A magyarok szeretik a táncot, ezért juttass nekik belőle a lehető legtöbbet, zenével együtt. A pozsonyi országgyűlések alatt láttam, milyen jó hatással voltak a kis ünnepségek, mert nekik köszönhetően vetkőzhették le velünk szemben táplált előítéleteiket, amelyeket azért ültettek el bennük, hogy függőségben tarthassák őket.”
Ezt írta Mária Terézia lányának, Mária Krisztinának aki Magyarország Pozsonyban székelő helytartójának, Albert szász-tescheni hercegnek volt a felesége.
Ő pedig meg is fogadta tanácsát, a koronázóvárosban egymást követték a bálok. Különösen fényesre sikerült az a táncmulatság, amelyet II. Lipót Bécsbe látogató sógora, a nápolyi király tiszteletére adott. Ezen a magyar főúri hölgyek mind magyar nemzeti viseletben jelentek meg.
Cipésztánc, lapáttánc, jaj, jaj, jaj énekelt tánc
Feljegyzések tanúsítják, hogy a pozsonyi királyi mulatságokon az ország területén élő nemzetiségek táncait is bemutatták az adott régióban élő nemesek.
1572-ben, a II. Rudolf pozsonyi megkoronázását követő mulatságon a fiatal Balassi Bálint mutatott be egy virtuóz odzemokot, amelyet nyilván a Zólyom környéki pásztortoktól tanult. 1647-ben, IV. Ferdinánd koronázási bálján Esterházy Rebekának Esterházy Pállal, a későbbi palatínussal eljárt oláh tánca aratott nagy tetszést.
Fennmaradt Mária Terézia 1764-ben Pozsonyban adott báljának táncrendje is, amelyben a következők szerepeltek: lengyel tánc, cickatánc, parolás tánc, körtánc, cipésztánc, lapáttánc, cigány tánc, magyar kontratánc, jaj, jaj, jaj énekelt tánc, gyertyás tánc, tót tánc, régi magyar tánc, táncos mars. Egy résztvevő feljegyezte: „A cigány táncot egy Jankovich nevezetű szlavóniai követ táncolta. Nagy igyekezetében majdnem elvágódott, ami a királynő kegyes mosolyát váltotta ki.”
Nyakig érő bugyogóba valának öltöztetve
A 19. századi bálokon kezdetben a bécsi valcer, a cseh polka és a lengyel mazurka volt a kedvenc, később a francia négyes is a repertoár része lett. A csárdást – nők részvételével – 1840-ben egy Liszt Ferenc tiszteletére rendezett bálon táncolták először. A későbbiekben fokozatosan báli tánc lett az angolkeringő, a tangó, a slow fox, a foxtrot, a swing és a quick step is.
A reformkorban nagyon felélénkült a pesti és budai társasági élet is, megszaporodott a bálok száma. 1833. január 16-án átadták a pesti Duna-parton a Redoute-ot (a mai Vigadó elődjét), hogy a város kulturális eseményeinek és mulatságának elsődleges helyszíne legyen.
A hagyományos bálok divatja változatos volt, a különböző nációkat könnyedén meg lehetett különböztetni.
A németek közűl a polgárok nyakig érő bugyogóba valának öltöztetve, nyaktól mellök aljáig érő pruszlikokkal, s olyan széles háromszögletű kalapokkal, hogy egy kétesztendős gyermeket lehetett volna benne ringatni.
2A hivatalnokoknak köcsögjük volt. A magyar és rác urak nyalka magyar viseletben ékeskedtek, úgy hölgyeik is. A hölgyvilágban a francia divat volt az irányt adó.(…) Gvadányi elég velősen ezeket írja: A fejeken mindenféle pallérozott köveket viselnek, melyeket pier de Spagne neveznek. A hajszálok pedig úgy fel vágynak borzozodva, valamint a régi időkbe pingált boszorkányoknak, a melyek söprőn és vasvillán nyargalództak” – olvasható a korabeli Új Idők-ben
Orczy báró csárdása
A Fővárosi Lapoknak köszönhetően képet kaphatunk a korabeli tánctudásról is. „Most, mikor annyi rossz táncos van, szinte nem ártana megújitani azt a szabályt, hogy minden bál előtt próbatáncot kellett járniok a gyöngébbeknek.”
Podmaniczky Frigyes visszaemlékezései szerint Széchenyi István felkérésére elsőként Orczy báró mutatott be magyar táncot a báli parketten, a gyöngyösi kapások táncát, majd unokahúgát is megforgatta párosban.
„Előbb karcsú derekán átölelve jobbra-balra többször megforgatta, véle helyben állva bokázott s nemsokára karjai közül szabadon és külön, többnyire egymással szemben lejtve a kör szélén gyönyörűen járták el a páros táncot.”
Széchenyi nagyon elégedett volt a látottakkal, gratulált az ifjú bárónak, „vele kezet szórítva mondá: Ez az én táncom.” Ezen események hatására vezették be a csárdást 1844-től a táncrendekbe.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.