Kathryn Bigelow, a történelem első Oscar-díjas női rendezője csaknem egy évtized után új filmmel jelentkezik. A Feszült helyzet (A House of Dynamite) kissé közönséges magyar címe ellenére bőven megérdemli a figyelmet – csak könnyed kikapcsolódást ne várjunk tőle.
Mi lenne, ha valaki tényleg kilőne egy atombombát? Ezt a kérdést járja körbe a Netflix új thrillere az amerikai kormány és védelmi személyzet sokoldalú szemszögéből. Az atomtöltet észlelése és feltételezett becsapódása közti 20 perc hektikus, lassacskán kétségbeesésbe torkolló lejtőjét követjük a döntéshozók irodájából, a katonai bázisok irányítótermeiből, na meg a Fehér Ház krízismeetingjeiről. Az eredmény csaknem két órányi feszültség és kiszáradt torok.
Kathryn Bigelow foglalkozott már az iraki háborúval, bin Láden körözésével, a detroiti lázongásokkal, és stílusához hűen ezúttal is pazarul ötvözi a hivatalos protokoll hithű lekövetését az emberi lélektan vizsgálatával. A filmet már csak azért is érdemes megnézni, hogy lássuk, milyen lépcsőfokok követik egymást egy ilyen extrém politikai helyzetben, az élmény valódi ízét azonban a résztvevők rendkívül hiteles reakciói adják meg.
Hiszen hiába írja elő a protokoll a professzionális magatartást, egyetlen katona, politikai elemző vagy államtitkár sem tud nyugodt maradni, ha a szerettei életéről, az egész életében alapvetőnek vélt béke felbomlásáról van szó. Az Idris Elbához és Rebecca Fergusonhoz hasonló, veterán színészeket felvonultató gárda tökéletesen kapja el a helyzet kellemetlen érzelmi kavalkádját – az indulatokat az evakuációban előnyt élvező VIP-k felé, vagy éppen a csalódottságot, amikor a tengernyi biztonsági ellenlépésből egyik sem bizonyul hasznosnak.
Ahogy szinte minden kritika kiemeli, a Feszült helyzet már-már horrofilm. És valóban; ahogy a visszaszámláló közeleg a 0 felé, maga a néző is reménykedni kezd, hogy az egész csak átverés. Trükk. Bejelentetlen hadi gyakorlat. Rendszerhiba. Félelmetes a felismerés, hogy mennyire könnyen bekövetkezhet valami, amit elvileg egyikünk sem akar. És hogy mennyire könnyen magunkra maradunk, ha mégis. Egyáltalán miért van még atombomba a világon?
Kathryn Bigelow thrillere intenzív és megterhelő élmény. Egy kisebb pofon annak a világnak, ahol az efféle szörnyűségek egyáltalán elképzelhetőek. És miközben szidalmaz, figyelmeztet, lélegzetelállító képeivel és hangjaival két órára szinte mozivá varázsolja a nappalink félhomályát. Vérbeli filmkészítés. Üdv újra a nagyok között, Kathryn!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.