Az ebola aggasztja Ázsia szegényebb országait

Hogy a vírus megveti-e a lábát egy olyan térségben, ahol sok millióan élnek szegénységben és az egészségügyi rendszer gyakran rosszul kiépített, az fogja eldönteni, hogy milyen gyorsan fedezik fel az esetleges ebolafertőzéseket és hogy milyen intézkedésekkel reagálnak azokra.

"Ez nagyon magas halálozási rátájú betegség. És még egy olyan ország sem tudta teljesen útját állni, mint az Egyesült Államok" - mondja az újdelhi Medanta kórház sürgősségi osztályának egyik szakorvosa, Jatin Méta. "Az indiai kormány igyekszik megfelelően felkészülni a helyzetre és kiképezni az egészségügyi dolgozókat, de a katasztrófakezelési mérlegünk elég rossz eredményeket mutatott a múltban" - jegyzi meg az orvos.

Ázsia, ahol a világ népességének mintegy 60 százaléka él, a legtöbb vonatkozásban átlagosan magasabb fejlettségi mutatókkal rendelkezik Nyugat-Afrikánál. Ráadásul olyan feltörekvő, illetve fejlett gazdaságokat is magában foglal, mint Szingapúr, Malajzia, Dél-Korea és Japán. Más ázsiai országokban azonban, így például Indiában, Kínában, a Fülöp-szigeteken és Indonéziában hatalmas számú szegény él, sokan zsúfolt nyomornegyedekben, az egészségügyi rendszerek pedig forráshiánnyal küszködnek.

A Fülöp-szigetek kormányának becslése szerint mintegy ezerhétszáz Fülöp-szigeteki munkás dolgozik az ebolától leginkább fertőzött három nyugat-afrikai országban, Libériában, Sierra Leonéban és Guineában, ezen felül Libériában a szigetország száz békefenntartó katonája teljesít szolgálatot. A Fülöp-szigeteki egészségügyi minisztérium hazautazás előtt 21 napos elkülönítést javasol minden olyan állampolgár számára, aki ezekből az országokból hazaindul. Ugyanakkor a tárca szóvivője elismeri, hogy egyelőre nem tudni, milyen forrásból tudna finanszírozni egy ilyen intézkedést. Indonéziában az esetleges ebolás fertőzöttek kezelésére felkészülve készültségbe helyeztek száz olyan kórházat, amelyek korábban egy madárinfluenza-járvány során tettek szert gyakorlatra a fertőző betegek kezelésében.

Több ázsiai repülőtéren bevezették az utazók testhőmérsékletének vizsgálatát, és akinek a normálisnál magasabb a testhőmérséklete, 21 napra elkülönítik. Az AP ugyanakkor megjegyzi: még ha feltételezzük is, hogy hatékonyan hajtják végre az utazók vizsgálatát, nem zárható ki, és gyakran meg is történik, hogy az utazók nem mondanak igazat arról, hogy melyik országban jártak, a lázat pedig - átmenetileg - csökkenteni lehet hétköznapi gyógyszerekkel.

Hivatalos adatok szerint Kína Kuangtung tartományába például az elmúlt három hónap alatt több mint nyolcezer-hatszázan érkeztek Nyugat-Afrika ebolajárvány sújtotta térségeiből. A rohamosan fejlődő kínai-afrikai gazdasági kapcsolatoknak köszönhetően havonta 160 közvetlen repülőjárat közlekedik Afrika és Kuangtung székhelye, Kanton között. Dale Fisher, a Szingapúri Országos Egyetemi Kórház fertőző betegségek osztályának vezetője úgy látja, még több felkészítésre van szükségük a térség orvosainak, és általánossá kell tenni a fertőzésgyanús betegek szűrését.

"Ázsián belül nagyon eltérő képet mutat az egészségügyi rendszerek kapacitása, és vannak olyan országok, ahol sokan utaznak, de az infrastruktúra nem feltétlenül a legjobb és ezért ezek az országok nagyobb kockázatnak vannak kitéve" - vélekedik Fisher, aki maga is kétszer járt Libériában az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ebola elleni fellépésének keretében.

Fisher szerint a fertőzés forrásának és a beteggel érintkezésbe került embereknek a felkutatásával, hatékony elkülönítésükkel kordában tartható a helyzet akkor is, ha a vírus más országokban is megjelenik. Erre példa Nigéria, Afrika legnépesebb országa, ahol mindössze 19 haláleset történt és amelyet mára újra ebolamentesnek tartanak.

Az ázsiai egészségügyi hatóságoknak ugyanakkor van tapasztalatuk a járványok kezelésében: az atípusos tüdőgyulladás (SARS) például 2003-ban Hongkongban nyolcezer embert fertőzött meg és nyolcszáz ember halálát okozta. Egyes vélemények szerint a válsághelyzetek kezelésében sikeresebbek ezek az országok, mint a hétköznapi működésben. Így vélekedik Szudzsarta Rao korábbi indiai egészségügyi államtitkár is. "Nem vagyunk felkészülve (az ebolára). De az is igaz, hogy csak annyira vagyunk felkészületlenek, mint bármelyik másik ország" - mondta az egészségügyi szakember.