Weisz Fanni: „A jelnyelv az anyanyelvem”

Siket? Nagyothalló? Hallássérült? Tisztázzuk a fogalmakat, mert nem mindig használjuk őket helyesen. 
A nagyothallót és a siketet is hallássérültnek nevezik, hiszen mindkettő hallásveszteségben szenved. De a nagyothallók képesek hallás útján beszédtanulásra és beszédértésre, hallókészülék segítségével. A siketek viszont egyáltalán nem hallanak, ezért van szükségük a jelnyelvi kommunikációra. Esetleg az ún. cochleáris implantátum segíthet [lásd a keretes részt] ‒ ha időben kapja meg a gyermek.

Ön siketen született, de az orvosok ezt nem vették észre. Egyáltalán nem hallott?

Semmilyen hallásom nem volt, de nagyon jól kondicionált hallássérült kislány voltam, a bátyámnak köszönhetően, mert ő is siket, így sok viselkedésformát ellestem tőle. Őt figyelve például hamar rájöttem, hogy ha érzem a légáramlatot a hátam mögött, az azt jelenti, hogy kinyílik az ajtó. Sok hasonló dolgot tanultam tőle, ezzel összezavartam a környezetemben a halló felnőtteket. Ebből ugyanis arra következtettek, hogy hallok.

Bátyja is hallássérültként született, ön is. Keresték ennek az okát, hogy miért történhetett így?

Az elején nem foglalkoztatott, de ahogy felnőttünk, kíváncsi lettem, mi lehet az oka, mert a családomban egyébként mindenki hall. Anyukám szerint valószínűleg genetikai eredetű. Valójában mindegy is, hiszen nem lehet rajta változtatni. Soha nem a miérteken kell töprengeni, hanem a hogyan továbbokon. Csak a megoldások keresése visz előre.

A jelnyelv az anyanyelve? 

Igen, ezt használom születésemtől fogva. Természetesen a hangzó nyelv is az életem része, hiszen a társadalom nagy többsége halló, és használom is szükség esetén. De jelnyelven tudok tisztán kommunikálni.

A jelnyelv nemzetközi?

Nemzetközinek mondható, de valójában minden országnak van saját jelnyelve, sőt Magyarországon hét jelnyelvi dia-lektus is van. De nyilván könnyebb a nemzetközi kommunikáció a különböző országok jelnyelvein, mint a hangzó nyelveken, hiszen az alapok ugyanazok. 

Voltak „trükkök” , amelyeket gyerekkorában a kommunikáció során használt, hogy könnyebben megértesse magát

Szerencsés voltam, mert olyan családba születtem, ahol nagyon odafigyeltek ránk. Mindenben segítettek, hogy megértsük, amit ők szeretnének, illetve figyelték, hogy mi mit szeretnénk, így nem volt szükségem trükkökre. Később használtunk segédeszközöket is. Toll, papír vagy a telefonjegyzetek használata megkönnyítheti a kommunikációt.

Hétévesen cochleáris implantátumot kapott, amely mesterséges hallást biztosít. Van kockázata az ilyen műtétnek

Még egy mandulaműtétnek is van kockázata.  A bátyámnak és nekem jól sikerült. Nincs tudomásom róla, hogy bárkinél probléma lett volna.

Édesanyja egyértelműen műtétpárti volt?

Édesanyám soha nem erőltetett semmit, csak azt szerette volna, hogy nekünk könnyebb legyen a beilleszkedés a halló világba. Soha nem erőltette, hogy hordjam a készüléket. Azt mondta, csak lehetőséget akar nekünk adni, és úgy használjuk fel, ahogy nekünk a legjobb. Egyébként nekem nagyon sokat segített az implantátum, ha az nincs, akkor nem tudnék ilyen szépen beszélni. Persze, az nem elég, hogy engem megértenek, mert az is fontos, hogy én is értsem, amit mondanak. Ebben az implantátum nem túl nagy segítség, de a hallókészüléknél sokkal jobb megoldásnak tartom. A beszédértés területén vannak hiányosságaim, ezért van gyakran szükségem a jelnyelvi tolmácsra.

Mit jelent együtt élni az implantátummal? Van, hogy inkább a csendet választja?

Igen. Sok esetben inkább a csendet választom, hiszen abban szocializálódtam. Hétéves koromig csend volt körülöttem, én ezt szoktam meg, ez egy jó állapot számomra. Ha szükségem van a hangokra, felteszem.

Kisgyermekként siketek között tanult, később hallókkal járt iskolába. Milyen kihívásokkal járt egyik vagy másik út?

Egyik sem volt könnyű. A siket iskolának is megvoltak a nehézségei, mert nem jelnyelven oktattak bennünket, és nem is használhattuk, a tanáraink ugyanis nem beszélték a jelnyelvet, és a szájról olvasást erőltették. Viszont a gyerekek pont olyanok voltak, mint én. Sorstársak voltunk, megértettük egymást, és a szünetekben jelelve gondolatokat tudtunk cserélni. 

S a halló iskolában?

Ott pont fordítva volt: az volt a nehéz, hogy egyedül voltam siket, és mindenki más halló. De kiváló tanáraim voltak, ami hatalmas segítséget jelentett. Nekik is nehéz volt, mert látták, hogy szenvedek attól, hogy sok mindent nem értek. Mindig felírták a táblára a fontos dolgokat, amelyeket leírtam, és különórán újra átvettük. Minden segédeszközt latba vetettek, még apróbb jeleket is megtanultak. Hálás vagyok nekik, mert rengeteget fejlődtem. Középiskolában már jelnyelvi tolmácsot is kaptam a tanulmányaimhoz, az volt az igazi nagy előrelépés a tudásszerzés terén. Ami a tudáson kívül fontos volt, hogy a családommal lehettem, nem pedig kollégiumi ellátásban a siket iskolában. Az volt a legszörnyűbb. Emlékszem a zöld sötétítő függönyökre. Azóta sem bírok olyan szobában aludni, ahol olyan színű a függöny. Nem is szeretek visszagondolni arra, sokat ártottak ott nekünk.

Ezek szerint az integrációt támogatja? Jobb, ha a hallássérült gyermek a hallók között szocializálódik, asszisztensek és jeltolmácsok segítségével?

Igen, természetesen. Mindenképp.

Hallássérült kamaszként mi volt romboló hatással az önbizalmára?

Őszinte leszek, sok esetben máig nincs kellő önbizalmam, de dolgozom rajta. Ezért is tartok érzékenyítő előadásokat. Ha a hallók nem félnek tőlünk, és a velünk való másfajta kommunikációtól, akkor könnyebb lesz az életünk.

Lázadó fiatal volt?

Sajnos régen nagyon makacs és lázadó voltam, nem hallgattam senkire, csak a saját véleményem volt fontos. Persze, később rájöttem, hogy nincs mindig igazam. Néha jó figyelembe venni mások véleményét is. Leginkább a családomét, hiszen ők jót akarnak, csak jót tettek velem, és harcoltak értem. Ma már ezt pontosan tudom. Sok mindent megtanultam a magam kárán.

Már nyolcévesen modell szeretett volna lenni. Van összefüggés abban, hogy a modellszakma alapvetően vizuális műfaj, ön pedig elsődlegesen vizuálisan fogadja be a világot?

Abszolút.

Másként lát egy hallássérült, mint egy halló?

Sokkal nagyobb a térlátásunk, sokkal jobban figyelünk a testbeszédre és az apróbb jelekre.

2011-ben szépségkirálynőnek választották Magyarországon. Mire gondolt, amikor a fejére került a korona?

Úgy éreztem, hogy a hallók közt is megállom a helyem. Önbizalom-növelő tréning volt számomra a verseny.

A hazai győzelem után utazhatott volna a Miss Intercontinental döntőjére Spanyolországba, de visszalépett. Miért?

Mert ezzel a dátummal egyidejűleg volt a siketek világnapja, és a sorstársaim díszvendégnek vártak az ünnepségre, amit fontosabbnak éreztem, mint a Miss Intercontinentalt. Szépségkirálynőként elég nagy figyelmet kaptam, és úgy gondoltam, ezt a figyelmet a sorstársaimra kell irányítani, ezzel is érzékenyítve a halló társadalmat.

Több fronton képviseli a hallássérültek érdekeit, regényt írt siket modellről, színdarabban szerepelt, jótékonykodik. Mikor fogalmazódott meg önben, hogy nemcsak magáért, hanem másokért is kiáll?

A szépségversenyen. Ott jöttem rá, hogy siketként is lehet küzdeni, megvalósítani a lehetetlennek tűnő álmokat. A hallók nem akarnak nekünk rosszat, csak nem tudják, hogyan kell jól segíteni bennünket, hogy hasznos részei lehessünk a társadalomnak. Ezért kezdtem el az érzékenyítő előadásokat.

Sok pozitív visszajelzést kap, elismerik, támogatják. A társadalomban, a közösségi médiában viszont elharapózik a gyűlöletbeszéd, a kirekesztés. Hogyan éli meg ezt a kettősséget? 

Mindig elolvasom a negatív hozzászólásokat is, mert kíváncsi vagyok, hogy az emberek mit gondolnak rólam. De valójában nem tulajdonítok ezeknek nagy jelentőséget. Szerencsésnek mondhatom magam, mert nem vagyok megosztó személyiség.

Tíz éven át Áder János köztársasági elnök újévi beszédét ültette át jelnyelvre. Milyen tapasztalat volt?

Egyrészt nagy megtiszteltetésként fogtam föl, másrészt nagy felelősséggel is járt. Ezáltal sokkal nagyobb figyelmet kaptam, és a feladathoz méltóan sokkal példamutatóbban kellett viselkednem. Minden körülmények között.

A jelelésnél mire kell figyelni? 

Hogy mindig szemben álljunk egymással. 

Lehet jelnyelven veszekedni, kiabálni a másikkal? 

Hát persze! Ugyanúgy, ahogy hangzó nyelven is lehet veszekedni, vitázni és hangoskodni is.

Jelszerda című sorozatában a TikTokon is népszerűsítette a jelnyelvet. Felemelő vagy inkább megterhelő influenszernek lenni?

Nem egyszerű. Mindenki azt gondolja, hogy könnyű munka influenszerkedni, de nem az. Ha jól és tisztességgel csinálja az ember, akkor sok munka. Ráadásul felelősséggel jár, mert sokan követnek. S meg kell tanulni leválasztani a magánéletet a munkáról.

Új kihívások előtt áll, kisbaba érkezését várják. Mire kíváncsi jobban: hogy kislány vagy kisfiú, esetleg hallássérült vagy halló gyermek érkezik-e a családba?

Az nem érdekel, hogy siket vagy halló baba lesz-e. Az a fontos, hogy egészséges legyen. Könnyebb lenne talán, ha halló lenne, de ha siket lesz, akkor a legjobb helyre születik majd. Kisfiú, ezt már tudom, és izgatottan várjuk. 


A cikk eredetileg a Vasárnap családi magazin 2024. szeptember 24-i számában jelent meg.