A magyar népmese napját Benedek Elek születésnapján, szeptember 30-án ünnepeljük. A neves mesemondó és -gyűjtő 1859-ben ezen a napon látta meg a napvilágot a székelyföldi Kisbaconban. E nap apropóján mesemondókat kérdeztünk kedvenc népmeséjükről.
Berecz András, énekes, mesemondó, népmesegyűjtő
Csak kedvenceim vannak. Nekem a mese olyan, mint a háznak az udvara, vagy mint a holdnak az udvara, vagy olyan, mint a lovásznak a lova – én anélkül nem lehetek meg. Én mesékkel vettem körbe magam, és ezek védelmet nyújtanak, jó közérzetet okoznak. Elsősorban magyar népmesékkel foglalkozom, de érdekelnek a más népek meséi is. Az ember a mesék között megtanulja szeretni az embereket, sőt megtanulja szeretni az egész széles világot.
Nekem a mesék együtt jelentenek nagyon-nagyon sokat. Mert együtt a sok mese az maga az ember. Ahány óhaja, vágya volt valaha az embernek, az biztos, hogy valamelyik mesében ott van. Ahány bánata, ahány öröme, az is mind megtalálható bennük. S együtt az egész az olyan, mintha Isten arca volna. Mert ha mi Isten képmására vagyunk teremtve, akkor ezekben a mesékben a Teremtő is ott ragyog.
Szabó Kitti, mesemondó, egyetemi hallgató
Nem könnyű kiválasztani, melyik mese a legkedvesebb a szívemnek, hiszen más élmény elmondani egy tündérmesét, egy állatmesét, egy tréfás vagy akár egy pajzán mesét. Elsők között szerepelt repertoáromban az a történet, amelyik szülőfalumban kelt életre Mátyás király Kéménden címmel. A cselekmény arról szól, az egyszerű szegény ember gazdagságra vágyva bejárja a nagyvilágot, hogy az ország legszebb gyermekét megtalálja, így érdemelve ki a király jutalmát. Hazatérve ráébred, az igazi kincs már az övé: az apjára ragyogó szemmel néző tulajdon fia, hiszen mindenki a saját gyermekét látja a legszebbnek, legkivételesebbnek. Ez a történet már sok szempárba csalt könnyeket. A gyermekek körében a Kacor király arat nagy sikert, hiszen a mai gyerkőcökhöz alakítva, egy-egy hozzászólással gyarapítva igazán bele tudják magukat helyezni a történetbe. Legnagyobb öröm számomra mindig az a mese, amelyikkel az adott hallgatósághoz elérek, amelyikkel fülükhöz és szívükhöz igazán szólni tudok.
Badin Ádám, mesemondó, bábművész, rendező
Nagyon sok kedvencem van. S persze a legkedvesebbek azok, amelyeket a nagyapámtól hallottam. De ha egyet kell kiemelnem, akkor az Őzzé változott fiút választom. Rendkívül érdekes mese, amely sok változatban él a magyar nyelvterületen. A másik ismert címe Őztestvérke. Nekem különös kapcsolatom alakult ki vele, hisz nemcsak mondom, hanem mese- és bábszínházi formában több nyelvi közegben is feldolgoztam már, ráadásul mindig nagy érdeklődéssel hallgatom zsűrizés közben a mesemondó versenyeken az újabb és újabb változatokat, amelyek előbukkannak. Ez igazi tündérmese sok-sok átváltozással és alakváltozással, varázslattal és próbatétellel. Igaz, kivételesen nincsenek benne sárkányok, nincsenek nagy küzdelmek, de ott van a testvéri szeretet párját ritkító története, ami magával ragadja a gyermek- és felnőttközönséget egyaránt. És még egy fontos dolog: ez a mese kézzelfogható példája annak, hogyan vándorolnak a mesék a szomszéd népek között, hiszen megtalálható a szlovákoknál, németeknél, cseheknél, lengyeleknél és számos más népnél különböző változatokban. Magyarrá azáltal válik, hogy a magyar néplélek, gondolkodás, furfang, észjárás, humor, a tájnyelvek játéka átjárja a mesét, és magával ragadja a történetet.
A cikk eredetileg a Vasárnap családi magazin 2024. október 1-jei számában jelent meg.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.