A világ tetején
Rajko Márta beutazta Ázsiát, ráadásul kiadott róla egy színes, fotókkal gazdagon illusztrált, szlovák nyelvű könyvet. Szerinte sok előnye van, ha valaki egyedül utazik. Interjúnk első részéből kiderül, mi az előnye annak, ha valaki egyedül utazik, miért időutazás Banglades, és miért tilos Szingapúrban a rágógumi.
Komáromban magyar gimnáziumba jártál, majd Pozsonyban tanultál jogot. Könyved előszavában azt írod, gyerekkorodban állatorvos, kém és apáca szerettél volna lenni. Hogy lett belőled szlovák nyelven publikáló, utazó blogger?
A gyerekkori álmaikat a legtöbben elfelejtik, de van, aki nem teljesen. Kém ugyan nem lettem, de mondjuk egy kém nyelveket beszél, sokat utazik, és én ezt megkaptam az utazásaim során. Szeretek elvegyülni az emberek között idegen környezetben, hogy lássam, hogyan élnek. Ami pedig az apácákat illeti, mindig érdekeltek a vallások. Utazásaim során is próbáltam tanulmányozni őket, Indiában vagy Nepálban kolostorokban is jártam meditációs kurzusokon, mindezt pedig jógaoktatóként is hasznosítani tudom.
Mindez már elég volt, hogy az egyetem elvégzése után évekre útra kelj? Miből éltél?
Amikor befejeztem az egyetemet, azt éreztem, hogy nem egy ügyvédi irodában szeretnék ülni. Szerencsémre találtam egy olyan munkát, ami lehetővé tette, hogy bárhonnan a világból dolgozhassak. Ez egy fordítói állás volt, az európai bíróságnak fordítottam. Tíz éve az ilyesmi még nem volt annyira természetes, mint ma. Aztán fokozatosan eltávolodtam a jogtól, a média felé sodródtam, mert szerettem írni. De bloggernek már nem tartanám magam, ez egy időszak volt, azóta továbbléptem.
A tavaly megjelent, szlovák nyelvű könyved címe Utazz szívvel, az alcím pedig az, hogy Szőke nőként hátizsákkal Ázsia 9 országában. Nem volt veszélyes egyedül utazni?
Szeretek egyedül utazni, mert akkor kevesebb kompromisszumot kell kötnöm. Ha társakkal utazol, együtt vagytok a nap 24 órájában, és mindenki máshogy viseli az út nehézségeit, előjöhetnek problémák, súrlódások. Ha egyedül utazol, sokszorosára növelheti az önbizalmadat, hogy magad mindent képes vagy megoldani. Megtanulsz önállóan és gyorsan dönteni különféle helyzetekben. Ázsia egyébként sokkal biztonságosabb, mint mondjuk Afrika vagy Dél-Amerika.
Eszedbe jutott, hogy a könyvet esetleg magyarul is kiadd?
Ezt gyakran kérdezik, de egyelőre nem látom ezt valószínűnek. Egy ilyen színes kiadvány szerzői kiadásban költséges befektetés, az én célközönségem pedig nagyrészt szlovák nyelvű, mert az utazóblogomat is szlovák nyelven írtam, Magyarországon szinte semennyire nem ismernek. Megfordult a fejemben egy többnyelvű kiadvány ötlete is, de itt már az angol változat is felmerül, mert sok ismerősöm angolul tudná csak elolvasni. Egy indiai barátom kedvéért le is fordítottam angolra egy fejezetet a könyvből.
Jártál Kínában, Thaiföldön is, de a könyvben mégsem írsz minden ázsiai országról, amelyet meglátogattál.
Kínát nem szerettem meg annyira, ráadásul az ott készült képeim is elvesztek. Úgy éreztem, nem alakítottam ki mélyebb kapcsolatot vele, talán nem is sikerült úgy beolvadni a helyiek közé, mint máshol. Kimaradt Kambodzsa, Laosz, Dél-Korea, a Fülöp-szigetek és Kirgizisztán is.
Bekerült viszont Banglades, a vonatkozó fejezetben pedig többször is megemlíted, hogy egy látogatás elég is volt.
Nem szeretnék senkit megsérteni, de Banglades olyan volt, mintha visszautaztam volna kétszáz évet a múltba. Nevezetesség nemigen akad, már az egy kész attrakció, ha az utcán látod, ahogy az emberek élnek.
Okostelefont azért használnak ők is?
Simán kijönnek a kunyhókból a meztelen gyerekek okostelefonnal a kezükben, közben mások a sáros vízben mossák a hajukat vagy a lábukat. A helyiek számára ráadásul mi voltunk az attrakció. Az ott töltött két hét alatt talán három turistát láttam. A helyiek közül egy nő odajött, és megfogta a vállamat, és csak fogta, nem értettem, miről van szó, egy férfi pedig konkrétan kiesett egy riksából, mert engem bámult. Valószínűleg sosem látott még szőke nőt. Szingapúr pedig hozzájuk képest a másik véglet, mert ott olyan érzésem támadt, mintha a jövőbe érkeztem volna, különösképp mivel Indiából repültem.
A könyvedből tudtam meg, hogy ott be van tiltva a rágógumi. Ezt betartja valaki?
Turistaként magaddal vihetsz egy csomaggal, de egyébként valóban tilos, ahogy a nyilvános helyen való köpködés is. Nagyon figyelnek a tisztaságra, és míg Indiában vagy Kínában nagyon gyakori, hogy az emberek az utcán vagy akár buszon is köpködnek, a fejlett Szingapúr indiai vagy kínai negyedében már mindenki számára egyértelmű, hogy ezt nem lehet. Több évtizede így van, megszokták, betartják, ez a normális.
Folytatása következik...
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.