Trump és Musk Már nem barátok, de még lehetnek ellenségek

Valóban az lenne a lényeg, hogy két ekkora nárcisz nem sokáig lehet jóban, vagy sokkal konkrétabb, elvi oka is lehet annak, hogy szakítottak?

Abban, ahogy ezt a vitát lefolytatták, nagyon benne van a két ember személyisége. Itt szó sem volt elvekről, mindketten személyeskedtek. Trump azt mondta Muskról, hogy kábítószerfüggő, Musk azzal vádolta meg Trumpot, hogy szerepel a gyermekek elleni szexuális visszaélésekért elítélt Jeffrey Epstein aktáiban, és ez az egész oda-vissza üzengetés rendkívül ízléstelen volt. De természetesen vannak a konfliktusnak gazdasági okai is. Musk részéről egyértelműen az, hogy a Big Beautiful Bill (Nagy Gyönyörű Számla) elnevezésű költségvetési törvényjavaslat elvenné a hétezer dolláros adójóváírási lehetőséget a Tesla elektromos autók vásárlásánál.

Az, hogy az elektromos autókra nyújtandó támogatást megvonnák, Trump és Musk megromló viszonyának következménye, vagy ez mindenképp bekövetkezett volna?

Amikor elkészült ez a költségvetési tervezet, még nem volt rossz köztük a kapcsolat, de nem tudni, mennyire ismerte Trump ennek minden részletét. Az igazság azonban az, hogy már ezzel a támogatással együtt sem kelendőek a Tesla autók. Amerikában a városi, környezettudatos értelmiségiek vették, akiknek a nagy része demokrata szavazó. Ott már eleve vesztett Musk, amikor beállt Trump mellé, Kínában lekoppintották a Tesla autókat, Európában pedig szintén meredeken zuhan az eladásuk.

Költséghatékonysági kormánymegbízottként Musk sok pénzt spórolt meg az amerikai államnak?

Elenyésző összegről, pár milliárdról lehet hallani, nagyobb felháborodást keltett az egész, és az elbocsátások miatt több végkielégítést kell kifizetni, mint amennyi a megtakarítás. Elbocsátotta például a nukleáris fegyverek felügyeletét ellátó teljes személyzetet, utána pedig, amikor sok folyamat működésképtelenné vált, könyörögni kellett a szakembereknek, hogy jöjjenek vissza. Ismert az az ikonikus kép, amikor Musk a Milei argentin elnöktől kapott láncfűrésszel hadonászik. Ez a jelképe annak, ahogyan működött. Ott, ahol szikével, óvatosan lehetett volna nyesegetni a kiadásokat, láncfűrésszel esett nekik. Talán emlékeznek arra az olvasók, amikor a több mint kétmillió szövetségi alkalmazottat felszólította, hogy percről percre írják le, mit csináltak az elmúlt héten. Egy dolog, hogy ennyi adatot lehetetlen feldolgozni, de az igazi képtelenség az, hogy erre felszólította a CIA és az FBI alkalmazottait is.

A fejére nőtt Trumpnak Musk?

Láthatóan megpróbálta magát önállósítani. Trump nevében intézkedett, sokszor helyette nyilatkozott, és az elnök környezetével is meggyűlt a baja.  A kormányzati megbízatása mindenképp lejárt, de elválhattak volna Trumppal békésen is. Hogy ez nem lesz ilyen egyszerű, az már akkor látszott, amikor Elon Musk és Scott Bessent pénzügyminiszter egy szóváltása csaknem verekedéssé fajult. Ugyanakkor most azt látom, rájöttek, hogy a konfliktus további élezése Trump és Musk számára egyaránt veszélyes. Musk számára talán még inkább, mert Trump bosszúálló ember, és ha minden kormányzati megrendelést lemond, csődbe döntheti őt.

Mennyire reális ez a fenyegetés?

Szerintem nem vehető teljesen komolyan, mert ha Trump beváltaná, akkor az egész amerikai űrprogram összeomlana. A Nemzetközi Űrállomásról le sem tudnák hozni az embereket Musk indítórakétája, a Dragon nélkül. Övé a közel tízezer műholdat üzemeltető Skylink telefonhálózat, Amerika számára is komoly veszteségeket jelentene ez a kölcsönös megsemmisítés. 

Úgy tudni, sokan kérték Trumpot, hogy ne feszítse tovább a húrt, és Musk is kiszámolhatta, hogy a konfliktus további élezésén csak veszíthet. 

Ezért írta azt a közösség oldalán, hogy túl messzire ment, és bocsánatot kért. Egyes források szerint volt köztük egy telefonbeszélgetés is, mindenesetre napok óta nem üzengetnek egymásnak.

Hogyan lehet két ekkora hatalommal és felelősséggel bíró ember ennyire meggondolatlan? Tanácsadók tucatjai veszik körül őket, tudatában kell lenniük, milyen következményei lehetnek minden szavuknak.

Trump olyan hírben áll, hogy vagy nem hallgat senkire, vagy éppen annak ad igazat, akivel legutóbb beszélt. A vámok csökkentéséről is azt lehet olvasni, hogy Howard Lutnick kereskedelmi miniszter épp nem volt ott, és a többiek gyorsan meggyőzték az elnököt, hogy ezt kell tenni, és mire Lutnick megjött, már ki is ment a hír a sajtóba. Ha valóban így működik az amerikai kormány, az döbbenetes. Musk pedig nyilvánvalóan a zseni és az őrült határán mozog. Sokszor teljesen infantilis, saját bevallása szerint is rendszeresen használ ketamint, lehetett tudni, hogy ő egy időzített bomba.

El tudja képzelni, hogy ez a két ember újra egymás nyakába borul?

Olyan bizalmas és baráti már nem lesz a kapcsolatuk, mint volt, de azt el tudom képzelni, hogy konszolidálják a viszonyukat. Ennek nagy az esélye, mert mindkettejüknek ehhez fűződik érdeke, de a szimbiózisnak vége, mert mindkét oldalon sok a sértődés. Ráadásul ott vannak Trump munkatársai is, akik mindent meg fognak tenni azért, hogy Muskot távol tartsák tőle – szerintem is egy hivatalos, formális és konszolidált viszony lenne a legjobb mindkettőjük számára.

Van rá esély, hogy Musk pártot alapít?

Belengette, de ő is tudja, hogy semmi esélye a sikerre. Valójában annak lenne jelentősége, ha elkezdené masszívan támogatni a demokratákat. Trump meg is fenyegette, hogy ennek messzemenő következményei lennének, és tudja miről beszél, hiszen őt 300 millió dollárral támogatta.

Abban igaza lehet Musknak, hogy Trump vámpolitikája recesszióba taszítja az USA-t?

Vannak már érzékelhető hatásai, de egyelőre nem olyan erősek, mint amilyenekre sokan számítottak. A munkanélküliség és az infláció kicsit emelkedett, a gazdasági növekedés mérséklődik, de nem radikálisan. A gazdasági szereplők nyilván számítottak arra, hogy Trump növeli a vámokat, és készleteket halmoztak fel. Ha ez így van, akkor csak átmeneti a stabilitás, mert egyszer minden készlet elfogy. Ugyanakkor elindult a vámok kijátszása is, amennyivel csökkent Kína exportja az USA-ba, csaknem annyival nőtt Vietnámé és Thaiföldé.

Trump most bevetette a katonaságot és a tengerészgyalogságot Kaliforniában a migránsok kitoloncolását övező tiltakozáshullám ellen. Ez a fokozódó feszültség ronthat a népszerűségén?

Attól függ, meddig fokozódik. Egyelőre mindkét pártnak szüksége van erre a konfliktusra. A republikánusoknak azért, mert Trump egyik fő választási üzenete az volt, hogy deportálja az illegális migránsokat, a demokratáknak pedig azért, mert rá tudnak mutatni, hogy erőszakkal fogdossák össze a migránsokat, köztük olyanokat is, akik már beilleszkedtek, és hasznos tagjai a társadalomnak, a tüntetéseket pedig ezek az intézkedések váltották ki. Ma ez már nemcsak a menekültekről szól, hanem a Trump-rendszer elleni tiltakozásról is, és ha az egész ország lángba borul, könnyen azt lehet mondani, hogy ezt a katonaság bevetése váltotta ki.

De mindenkit úgysem lehet kitoloncolni.

Inkább elriasztó hatása van ennek az üldözésnek, mert tény, hogy csökkent az illegális bevándorlók száma. De arra a tizenegy millió emberre, aki már ott van, félig-meddig legálisan, az amerikai gazdaságnak is szüksége van. A kórházi ápolóktól kezdve a gyümölcsszedő munkásokon és háztartási alkalmazottakon át az utcaseprőkig rengeteg bevándorlót alkalmaznak az USA-ban, elképzelhetetlen, hogy őket mind kitoloncolják. Ez egy látványpékség, a végén fel fognak mutatni valamit, de ha százezer embert toloncolnak ki, akkor már sokat mondtam.

Mit mond el a mai Amerikáról, hogy az elnök döntéseit sorra bíróságok semmisítik meg, kormányzók indítanak pereket ellene. Ilyen szörnyű a helyzet, vagy ellenkezőleg: az amerikai demokráciát dicséri, hogy erre lehetőség van?

Jó jel, ha az intézmények és a megválasztott tisztségviselők nem feltartott kézzel fogadják, hogy valaki át akar lépni minden szabályt, hanem ellenállnak. Ugyanakkor ennek lehet negatív hatása is, mert cselekvőképtelennek mutatja be az Amerikai Egyesült Államokat, és ezáltal a presztízsét is rontja. Márpedig Amerika tekintélyének mindig fontos szerepe volt a nemzetközi konfliktusok rendezésben, és most ez veszni látszik. Trumpot már úgy hívják, hogy TACO President – Trump always chickens out, a mindig meghátráló elnök.

Ha már a meghátrálásoknál tartunk, úgy tűnik, Trump az orosz–ukrán konfliktus rendezéséről is lemondott.

Egyre biztosabb, hogy semmilyen konzisztens és kivitelezhető béketerve nem volt.

Beszélt összevissza, hogy Putyin fél tőle, de inkább úgy látszik, mintha ő csodálná Putyint. Az orosz elnök a KGB iskoláját járta ki, tudja kezelni Trump hiúságát, hízeleg neki, és közben az ujja köré csavarja.

Elemzések sorát lehet olvasni arról, hogyan készülnek az állam- és kormányfők a Trumppal való tárgyalásra. Tanácsadók csapatai okítják őket, hogyan hízelegjenek, mikor hallgassanak, mikor helyeseljenek, milyen nagy és csillogó ajándékot vigyenek neki. Ide jutottunk?

Szomorú, de igen. Putyin ezt nagyon jól tudja kezelni, az ukránok viszont megőrizték a méltóságukat, nem álltak rá a játékra, és ezért súlyos árat fizettek.

El tudja képzelni, hogy Trump Ukrajnát teljesen a sorsára hagyja?

Azért nem tudom ezt elképzelni, mert Ukrajnának a republikánusoknál is nagyon sok a támogatója. Az egyetlen kétpárti indítvány az amerikai kongresszusban az Oroszország elleni szankciókról szól. Viszont az biztos, hogy Ukrajna támogatásának a mértéke csökkenni fog.

Magyarországnak származott valami haszna az Orbán és Trump közti baráti viszonyból?

Orbán Viktor már azzal is jól járt, hogy a Budapestre akkreditált amerikai nagykövet nem kéri számon, amikor átlépi a jogállamiság határait. Ugyanakkor egy csomó mindenben nem igazolódtak be a számításai: továbbra sincs kettős adóztatást elkerülő megállapodás, nincs vámkedvezmény, beruházásvédelmi megállapodások, nem oldották fel a vízumszigorításokat. Egy dolgot nyert: Rogán Antal lekerült a tiltólistáról, de nem azzal az indoklással, hogy ártatlannak bizonyult, hanem azzal, hogy az USA-nak nemzetbiztonsági érdeke fűződik ehhez.

Miközben Trump a 79. születésnapján Washingtonban katonai parádét tartott, Minnesotában megöltek két demokrata képviselőt, országszerte No Kings tüntetéseket tartanak az elnöki önkény elleni tiltakozásul, Los Angelesben pedig folytatódnak az erőszakos deportálások kiváltotta zavargások. Merre tart Amerika?

Rendkívül aggasztó jelenség, hogy a politikai agressziónak most már halálos áldozatai is vannak. A választások után sokan mondták, hogy akár polgárháborús feszültség is létrejöhet a „két Amerika” között. Én akkor ezt túlzásnak gondoltam, most már sajnos ezt sem tudom kizárni. Márpedig ez nem csupán Amerikára, hanem az egész világra nézve lenne rendkívül káros és aggasztó. Most, amikor ilyen turbulens időkben élünk, még mindig nem látjuk a háború végét Ukrajnában, robbanásig feszült a helyzet a Közel-Keleten, nagy szükség lenne egy magabiztos, a világ problémáinak megoldására törekvő Egyesült Államokra. A jelenlegi, belső konfliktusokkal terhelt, csaknem polgárháborús Amerika sajnos nem ilyen.