2022. február 24-e vastag fekete betűs napként vonult be a történelembe. Aznap reggel arra a hírre ébredtünk, hogy Oroszország megszállta Ukrajnát, háború vette kezdetét a szomszédunkban. S még fel sem ocsúdtunk a megrázkódtatásból, amikor érkezett a következő katasztrófa híre: mérgező anyagokkal szennyezett bányavíz ömlik a Sajó folyóba Alsósajó község határában – megállíthatatlanul. Három év telt el azóta, de egyik katasztrófát sem sikerült elhárítani. Bár a folyó színe már nem rozsdaszínű, mint a kezdetekben, továbbra is mérgező anyagokkal van tele. Varga Tibor rozsnyói orvos és aktivista három éve figyeli és dokumentálja a folyó állapotát – őt kérdeztük a fejleményekről.
Kezdjük a történetet az elején.
Volt egyszer egy szideritbánya, amely 1975-ben nyitotta meg kapuit Alsósajón. Bár ez így nem pontosan igaz, hiszen a bányászatnak arrafelé hagyománya van – már a 19. században bányásztak arrafelé ezüstöt, higanyt, de vasércet is. Majd a 20. század viharos első fele a környékre is rányomta bélyegét, de 1945 után újra beindult a termelés, a környék is új életre kelt, még üzemi mozi (Kino Baník) is működött… Mindez már a múlté. 2008-ban végleg bezárt a bánya – csődbe jutott. S ha valaki ellátogat ma a környékére, omladozó, kibelezett épületek, szellemjárta romhalmaz várja – ráadásnak pedig egy szennyezett folyó.
Miért folyik a víz a bányából?
Egy bánya lezárása után nem lehet „csak úgy” lakatot tenni a kerítésre, befalazni a tárnák bejáratát, hiszen a természet mindeközben végzi a dolgát – a felszín alatti források nem apadnak el a csődeljárás során, hanem folynak, csordogálnak tovább. Úgy, ahogy a bánya működése idején, annak lezárása után is működnie kell a szivattyúnak, amely a felszínre juttatja a bányában felgyülemlő vizet. S a szivattyú működött is – egy ideig. 2012-ben leállították anyagi okokra hivatkozva, és 10 év kellett ahhoz, hogy a majdnem 400 méter mély és több száz kilométeres alagútrendszerrel rendelkező bányaüregeket ellepje a víz, reakcióba lépjen az ott található kőzetekkel, és a Gabriella aknánál utat találjon magának a felszínre. Tehát képzeljünk el egy nagyjából 9 millió köbméter térfogatú, hatalmas hordót, amibe folyamatosan folyik bele a tiszta forrásvíz, amely ott benn a hordó falának köszönhetően rozsdás vízzé válik, majd rést találva magának a dongák közt, a szennyezett víz egyre csak ömlik kifelé.
Erre senki nem számított?
Dehogynem. Az illetékeseknek – vagyis az Ércbányák Állami Vállalatnak (Rudné bane) – kötelessége volt negyedévente figyelni a bánya aktuális helyzetét, hiszen várható volt, hogy a felgyülemlő víz előbb-utóbb gondot fog okozni. Csakhogy az előzetes számítások szerint az üregeknek csak 2035 környékén kellett volna megtelniük. Addig meg, „Ej, ráérünk arra még!”, kiáltottak fel valószínűleg a spórolós tulajok – hadd folyjon a víz! A számításokat maga a természet húzta keresztbe, ugyanis olyan további vízforrások áramlottak be a bányába – az üregek beszakadása következtében –, amelyek addig nem, ezért gyorsult fel az aknák telítődése. Mígnem 2022. február 24-re ébredtünk.
Mi a helyzet ma?
Varga Tibor három éve nyomon követi az eseményeket, és hívja fel a nyilvánosság figyelmét arra, mi történik a helyszínen – pontosabban mi nem történik. Legutóbb januárban kért jelentést a geológiai intézettől a bányavíz összetételét illetően. A táblázat továbbra is sokkoló adatokkal szolgál. Eszerint majdnem 4 liter szennyezett víz folyik ki másodpercenként a Sajóba. A mérések a 2024-es év utolsó harmadából valók, amely meglehetősen száraz és csapadékmentes időszak volt. Ez azt jelenti, hogy a tavaszi esőzések után akár ez a vízhozam magasabb is lehet. De most jöjjenek a jelentésből kiolvasható tények:
1 liter szennyezett vízben többek között 18 mg arzén, 1880 mg vas, 5 mg nikkel és 206 mg mangán található, vagyis nagyjából 6 kg arzén, 600 kg vas, 1.5 kg nikkel és 70 kg mangán kerül a folyóba – naponta!
Itt álljunk meg egy pillanatra. Még ha nagyvonalúan is számolunk, akkor három év alatt ez minimálisan 7 tonna arzént, 700 tonna vasat, 1.5 tonna nikkelt és 76 tonna mangánt jelent. Fel tudja mérni bárki, milyen következményekkel jár mindez? Csoda, ha nincs élet a folyóban?
„Élővilág”?! Ugyanmár!
„A legnagyobb problémát már a kezdetekben is a vas okozta, mert abból volt kiugróan nagy mennyiség a vízben. Attól fulladtak meg a halak, mivel a rozsda befedte a légzőszerveiket, a kopoltyújukat, az pusztította el először az élővilágot. Összehasonlításképpen a normális vas-szint a természetes vizekben nagyjából 4 mg/l – itt 1880 mg vas van jelenleg 1 liter bányavízben, de volt ez ennél sokkal magasabb is kezdetben”, avat be a részletekbe Varga Tibor.
Ha most kémleljük a vizet, halat nem találunk. Ha mégis elvétve itt-ott felbukkannak, az annak az eredménye, hogy a felsőbb szakaszokból az esőzések utáni megemelkedett vízszint lesodor néhány példányt, esetleg az alsóbb szakaszokból felúsznak. A másfél évvel ezelőtti ichtiológiai, azaz halismereti felmérés is azt mutatta ki, hogy nem élnek halak ezen a szakaszon, csupán „vendégségbe” érkeznek, majd jó esetben arzénnal a szervezetükben távoznak. „Az arzén nem ürül ki gyorsan a szervezetből, hosszú távon mérgezi az élővilágot. Ezért a Sajó érintett szakaszain – Alsósajótól egészen a magyar határig – tiltott a kifogott halak fogyasztása. A további szakaszon, vagyis a magyar oldalon, a határtól egészen a Tiszáig pedig nem javasolják a kifogott halakat evésre. Kapcsolatban vagyok a Észak-Magyarországi Horgász Egyesülettel, tőlük tudom, hogy nem is terveznek jelenleg telepíteni halakat a Sajóba”, mondja Tibor.
„A csermely halkan zúgott,
Hol útja völgyre nyílt.
Hűs mélyén
pisztráng úszott,
Úgy surrant, mint a nyíl.”
Franz Schubert dalát, A pisztrángot akár a Sajó is ihlethette volna, hiszen közismerten pisztrángos folyó volt egészen három évvel ezelőttig. A felsőbb szakaszokon még manapság is vígan él benne a sebes pisztráng, de Alsósajótól délre szinte teljesen eltűnt. De eltűnt a botos kölönte és a tiszai ingola is. „A pisztráng nagyon érzékeny a víz tisztaságára és az oxigénmennyiségre – a hideg, tiszta vizeket szereti. A felsőbb részeken végeztünk méréseket, és száz méteres szakaszon 400 pisztrángot számoltunk meg. De itt lejjebb semmi. Rozsnyó és Berzéte környékén épp a botos kölönte és a Petényi-márna miatt a Sajó egy része Natura 2000-es természetvédelmi besorolást kapott. De a botos kölönte már onnan is eltűnt. Erre sem reagált azóta se senki…”, teszi hozzá csüggedten a rozsnyói aktivista. Vajon mi kell ahhoz, hogy felkapjuk a fejünket?
Folytatjuk...
Kapcsolódó cikkünk
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.