Képek: Tóth Attila és Mona
Lehetnek aprók, közepesek, de akár nagyobb méretűek. Kerekded formájúak vagy szögletesek. A szivárvány minden árnyalatát megtalálod közöttük, és csak a fantáziádon és a kreativitásodon múlik, hogy mit alkotsz belőlük – na meg a kézügyességeden. A gyöngyfűzés a legtöbb embernek hobbi, de a tanyi származású és évek óta Amszterdamban élő Sándor Erika napjainak nagy részét a gyöngyből készült ékszerek tervezése, az oktatás, na meg a mindehhez kapcsolódó szervezési feladatok töltik ki. Kreatív alkotó és vállakozó egy személyben.
Tíz óra van. Hány kávé van már benned?
Még csak egy, de dupla. (Nevet.)
Olvastam rólad, hogy szereted a kávét.
Ma már a napjaim elengedhetetlen része: reggel a kedvenc csészémmel kiülök a teraszra, és ott indul a nap. A délutáni kávékat pedig mindig a városban iszom: elmegyek egy régi kedvenc helyre, vagy beülök a közeli kávézóba, ahol ismerősökkel találkozom. A beszélgetés része a napi rutinnak. Emellett kávéscsésze-gyűjteményem is van – főként bolhapiacokról –, minden darab emlék egy helyről, ahol jól éreztem magam.
A gyöngyfűzés is ilyen szintű rituálévá vált az életedben?
Mondhatni. Már gyerekkoromban is szerettem gyöngyökkel játszani – volt egy kis doboznyi kincsem, de fűzni nem nagyon lehetett belőlük, mert nem volt hozzá megfelelő tű vagy cérna, silány minőségűek voltak, amelyekkel nem lehetett igazán szépet alkotni. Majd az egyetemista éveim végén, az államvizsgára készülve kezdtem el fűzni, stressz-levezetésként. Akkoriban találtam rá jó minőségű japán gyöngyökre és cseh kristályokra. Ezekkel már szép dolgokat lehetett készíteni – és számomra ez a játék, a szín- és formakísérlet segített ellensúlyozni a perfekcionizmust és a maximalizmust, ami akkoriban erősen jellemzett. Fűzés közben nem kellett megfelelni – csak alkotni.
Hogyan lett ebből vállalkozás?
Végzős egyetemistaként már árultam az ékszereimet egy pozsonyi ruhatervező boltjában. Az államvizsga után pedig megkérdezték a tanáraim, mi a tervem a jövőre nézve, és emlékszem az arcukra, amikor azt mondtam: gyöngyboltot nyitok. Így lettem már az államvizsgán pályaelhagyó pedagógus – pedig imádtam a magyar szakot, csak nem akartam tanítani. Inkább írni, alkotni szerettem volna.
És írtál is?
Akkoriban több irodalmi folyóiratban is publikáltam, és – nagy büszkeség – egy antológiában szerepeltem Grendel Lajossal. Aztán hosszú szünet következett, de tavaly ősszel újra elkezdtem írni.
Milyen nyelven írsz?
Magyarul és angolul.
Amszterdamban hollandul is megtanultál?
Alapszinten boldogulok vele, a napi ügyek intézéséhez használom. Sok barátom küzd a holland nyelv vagy egy másik nyelv megtanulásakor azzal, hogy nem mernek megszólalni, nehogy valamit rosszul mondjanak. Nekem nincs ezzel gondom. Kisebbségiként belenőttem abba, hogy sehol sem a papírforma szerint beszélek. De ha ott van az emberben a szándék, hogy kapcsolódni szeretne a másikhoz, akkor az nem a tökéletes nyelvhasználaton fog múlni.
Térjünk vissza a pozsonyi időszakodra. Honnan volt bátorságod huszonnégy évesen vállalkozást indítani?
Ez jó kérdés, mert a családomban sem vállalkozó, sem egyetemet végzett nem volt korábban – úttörő voltam ebben is. De mindig is volt bennem egyfajta belső iránytű, valamiféle kompromisszumképtelenség. Mindig is a saját utat kerestem, ahol valódi értéket tudok teremteni – és máig ezt csinálom.
Akkoriban gyöngyboltot üzemeltettél Pozsony központjában.
Egy barátnőmmel, Szilágyi Zsuzsával gyöngyöztünk akkoriban, és mindig Budapestről szereztük be az alapanyagot, mert Szlovákiában semmi sem volt. Ezért nyitottunk meg a pozsonyi boltot a Mihály-kapu mellett. Később átvettem az üzletet, bővítettünk, és hat év alatt 6-8 fős csapattal dolgoztam.
Ma pedig az online térben forgalmazod a gyöngyöket. De emellett mindig is fontos volt számodra, hogy közösséget építs magad körül.
A mostani vállalkozásomat Vendel Andival, az üzlettársammal vezetem. És valóban, nem csupán gyöngyöket árulunk – közösséget is építünk. A raktárunkat például „treasury”-nek, azaz kincstárnak hívjuk. A gyöngyök csak eszköz – mögöttük ott van a lélek. Például hetente kétszer közös torna van a csapattal. Egyébként körülbelül 20-25 emberrel dolgozunk együtt. Mindnyájunknak fontos, hogy olyan helyen dolgozhassunk, ahol jó lenni, ahol lehet alkotni, hibázni, újrakezdeni és büszkének lenni magunkra.
A vásárlók között is lehet közösséget építeni? Hiszen a világ különböző országaiból vannak vevőitek.
Nem is szeretjük vásárlóknak hívni őket – ők a gyöngyfűzőink. Valóban, világszerte megtalálhatók: Japán, Dél-Afrika, Peru, Kanada, de most például egy izlandi hölgy is csatlakozott. Online közösséget építünk, ahol a tagok megoszthatják egymással, mit alkotnak éppen, tanulnak egymástól, és támogatják egymást. Volt, hogy egy Angliában élő hölgy Kanadába utazott meglátogatni egy olyan gyöngyfűzőt, akivel rajtunk keresztül ismerkedett meg.
Cikkünk második részét olvassa el itt.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.