Kép: Shutterstock
Ma már teljesen természetesnek vesszük, hogy szavaink, gondolataink pillanatok alatt elérnek akár több ezer kilométerre levő ismerősökhöz, ügyfelekhez. Csupán néhány gombnyomás vagy érintés is elég ahhoz, hogy egy-egy csomagunk a megfelelő címre érkezzen. De nem ment ez mindig ilyen „simán”. Így fejlődött az idők során az üzenetküldés!
150 éve ezen a napon alapították az egyes országok postaszolgálatait tömörítő Egyetemes Postaegyesületet, melynek mára több mint 160 tagországa van. Célja, hogy összehangolja a nemzetközi postaszolgálat tevékenységét, és továbbfejlessze a szolgáltatásokat.
Az 1200-as évekig az uralkodók üzenetei „szájról szájra” terjedtek, vagyis a szóbeli üzeneteket futókövetek hordták szét, a törvényeket és parancsokat pedig hírnökök kiáltották ki. A kevésbé módosak legfeljebb vándorokkal vagy kereskedőkkel tudták továbbítani üzeneteiket és küldeményeiket. Ugyanakkor kisebb közösségek tudtak hírt továbbítani egyéb módokon is: jelzőtűzzel, füsttel vagy éppen lármafával.
De ahogy terjedt az írásbeliség, a futárok egy idő után szinte csak írott leveleket vagy rendeleteket közvetítettek. A leveleket pergamenre vagy papirosra írták, majd összehajtogatták, és pecséttel lezárták. Ezekben az időkben meghonosodtak a céhposták, vagyis a vándorló kereskedők és iparosok távoli vidékekre vitték el megbízóik és más magánszemélyek leveleit. A leghíresebbek ekkoriban a mészárosposták voltak.
Hunyadi Mátyás 1459-ben kocsiposta-hálózatot létesített, amely a levél-, csomag- és pénztovábbítás mellett személyszállításra is alkalmas volt. A kocsit általában fegyveres postalegény kísérte. A török hódoltsági területeken újfajta hírtovábbítási mód volt a rabposta: a foglyok levelet írhattak hozzátartozóiknak, amelyben tudatták, mekkora váltságdíj fejében térhetnek haza. A leveleket egy-egy rab hordta szét, akinek bizonyos időn belül vissza kellett térnie, máskülönben fogságban maradt sorstársait megölték.
Az üzenetközvetítő feladatának súlyát mutatja, hogy I. Rákóczi György 1634-ben törvénybe iktatta a levéltitok védelmét, és halálbüntetést szabott ki a levelet elvesztő futárra. A futárok küldetéseik során menedéklevéllel igazolták magukat, amely tartalmazta a futár nevét, úti célját, a kísérők számát és azt, milyen ellátásra tarthatnak igényt.
1700-as években rendszeressé vált a hírlapszállítás és általánossá a postabélyegző használata. Távolság szerinti díjszabást vezettek be, valamint lehetőség nyílt közönséges vagy sürgős levél küldésére.
Magyarország első távíróállomása 1847. december 26-án, Pozsonyban kezdte meg működését, azonban a szabadságharc miatt csak pár hónapig működött. Néhány évvel később Bécs és Pest között létesült távíróvonal, s hamarosan megindult a távíróhálózat fejlesztése. 1869-ben az Osztrák–Magyar Postaigazgatóság területén alkalmaztak először nyílt levelezőlapot, ezt követően kerültek forgalomba a képeslapok – bár az máig vita tárgyát képezi, hogy hol jelent meg az első képeslap.
A századfordulóra megkezdték a postaszolgálat gépesítését, megjelent a bélyegzőgép, a pénzszámlálógép, a kézbesítő szolgálatban a kerékpár, majd a motoros jármű, valamint a légiposta. Csehszlovákiában az 1970-es évek közepén vezették be az irányítószámok használatát, ami lehetővé tette az automatizált levélfeldolgozás bevezetését.
Az utóbbi években, évtizedekben a kommunikáció, az üzenetek küldése nagyrészt az online térben valósul meg, s ezekhez egyre kevésbé van szükségünk a posta közvetítésére. Az internetes vásárlások térnyerésével pedig egyre több futárszolgálat jelenik meg a piacon, amelyek átveszik a postai csomagküldés feladatát is.
![Illusztráció Illusztráció](/sites/default/files/styles/image_16_10_w800/public/image_entities/2024-10/walt_01.jpg.webp?itok=MwzaMfz-)
A postagalamb a házi galamb egy fajtája, melyet arra tenyésztettek ki, hogy nagy távolságokból is hazataláljon, és alkalmazhassák üzenetek szállítására. Korábban csupán egy irányba (haza) vitték az üzeneteket, tehát szállítani kellett őket az üzenet kiindulási pontjáig. Később azonban kiképezték őket az oda-vissza szállításra.
Borítékként sokáig többnyire maga a levélpapír szolgált, ennek minősége mutatta a levélíró státuszát is. A levélpapírból tehát borítékot (copertát) kellett hajtogatni. Fontos volt az alapos lezárás, a jó minőségű pecsét is, hiszen a küldemény gyakran pénzt tartalmazott. Ehhez általában vörös spanyolviaszt használtak, de a gyászhírt fekete viaszpecsét alatt illett tudatni.
Postai alkalmazottként dolgozott élete egy rövid szakaszában több, később híressé vált személy, úgy mint Abraham Lincoln, Walt Disney, Charles Lindbergh, Charles Bukowski vagy Morgan Freeman. Többük emlékét postai bélyeg is őrzi.
A cikk eredetileg a Vasárnap családi magazin 2024. október 8-ai számában jelent meg.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.