Múlt heti számunkban írtunk egy különleges préselt virágcsokorról, amit a második világháborús frontról küldött egyéves kislánya születésnapjára egy besorozott kántor-tanító. A mostani Vasárnapban pedig Szászi Fanni jóvoltából ellátogatunk egy bősi virágpréselő művészhez, Annához, aki különleges formában őrzi meg az örökkévalóságnak a menyasszonyi csokrokat.
Nevezhetnénk ezt a műfajt kétdimenziós virágkötészetnek is, de jóval több annál. Egyrészt a gyönyörűen összeállított csokor pár nap múlva nem lesz az enyészeté, hanem hosszú időre tartósíthatjuk. Másrészt, hasonlóan a kínai kalligráfiához, a virágpréselés művészete szorosan összefonódik a költészettel és a festészettel, az igazán jó mester pedig a saját egyéniségét itt is bele tudja vinni az alkotás időszakába. A Vasárnap megújulása hasonló folyamat volt. Magazinunk stíluselemeit szétválogattuk, újraálmodtuk, és most új élményeket adó csokorba kötve nyújtjuk át sok szeretettel olvasóinknak.
A növénypréselés technikájának elsajátítása legalább annyi jótékony hatással járhat, mint egy gondosan válogatott gyógyfüvekből készített tea.
Erősítheti kötődésünket a természethez, hiszen a préseléshez gyűjtött növényeket meg kell ismernünk ahhoz, hogy méltóképpen tudjunk bánni velük. Vigyáznunk kell közben az élőhelyükre, és nem szabad védett növényeket leszakítani. Természetesen a saját kertünk virágai közül bátrabban válogathatunk, mint a rétek-ligetek virágerdejében, és milyen jó érzés lesz, hogy megőrizhetjük szépségüket.
Ne olyan növényekkel próbálkozzunk elsőként, amelyek túl húsosak, mert azok nehezen száradnak. Hibátlan, egészséges példányokat válogassunk, száraz időben, amikor a növények már nem harmatosak. Címkézzük, dátumozzuk a gyűjtött virágokat, majd helyezzük itatóspapírok, kartonlapok közé, és használjunk nehezéket, például könyveket. A préselés általában néhány hétig tart, azután pedig kezdődhet az elrendezés. Üveglapok közé helyezve készülhet lakásdekoráció, vagy különleges technikával gyertyadísz, könyvjelző, kirándulásaink emlékére pedig összeállhat akár egy tudományos igényű herbárium is.
Jómagam utoljára az egyetemi évek alatt állítottam össze herbáriumot, ennek immáron negyven éve, innen ered a fenti gyorstalpaló. Mivel kötelező volt, nem járt sok endorfin felszabadulásával. Viszont amikor óvatosan a kezembe vehettem a battyáni kántor-tanító világháborús, préselt virágcsokrát, ellenállhatatlan késztetést éreztem arra, hogy rég szerzett ismereteim felélesztésével tisztelegjek az elesett katona emléke előtt. A bősi virágpréselő művész remekeit látva mindez tovább erősödött. Miért is ne lehetne napjainkban reneszánsza a növénypréselésnek? Jót tenne a kreativitás fejlesztésének, a türelem gyakorlásának és a stresszoldásnak egyaránt.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.