Kép: Decsi Kati
Legutóbbi dunaszerdahelyi koncertjén Korpás Éva népdalénekes nem egyedül állt énekesként a színpadon. Sárirom című koncertjén vele együtt daloltak tanítványai – kicsik és nagyok. Pedagógiai munkáról kérdeztük a Fonogram díjjal is kitüntetett énekest.
Mióta foglalkozol gyerekekkel, énektanítással?
Nagyjából tíz éve. Kezdetben nem is terveztem, hogy tanítani fogok. Bár felkérés jött szülők részéről, de akkoriban a koncertjeim mellett nem láttam biztosítottnak, hogy rendszeresen tudnék gyerekekkel dolgozni. De végül annyira kérleltek a szülők, hogy beadtam a derekam – és milyen jól tettem! Elkezdtem Szabó Julcsival és Janovszki Csengével dolgozni, és azóta egyre több a diákom, és egyre jobban élvezem.
Mi adja a pedagógiai munka örömét számodra?
Megtaláltam magam ebben a hivatásban. Óriási öröm látni, honnan indulnak a gyerekek, és hova képesek eljutni. Mindegyik egy kincs.
Miben látod a fejlődést?
A pedagógiai munkám során nemcsak énektanár vagyok, hanem kicsit pszichológus is. Az együtt töltött idő során egyre inkább azt tapasztalom, hogy az én személyiségem, habitusom is hatással van rájuk. Pozitív embernek tartom magam, és úgy érzem, ez átragad rájuk is. Ki tudnak nyílni, nemcsak hangilag, hanem személyiségükben is. Ez hatalmas öröm és egyben óriási felelősség is.
Van olyan tanítványod, aki eleinte zárkózottabb volt, vagy az énekesek mind nyitott, extrovertált személyiségek?
Igen, vannak olyanok, akik visszahúzódóbbak. De amikor sikerül őket megnyitni – és eddig úgy érzem, ez mindig sikerült – az még nagyobb öröm. Nem kell, hogy valaki extrovertált legyen ahhoz, hogy énekeljen. Az éneklés sokféleképpen tud felszabadítani.
A tanítványaid időnként a koncertjeiden is fellépnek. Miért tartod ezt fontosnak?
Ez egy plusz feladat, amely sok munkával jár, de számomra hatalmas öröm. Amikor mellettem állnak a színpadon, az csodálatos érzés. Nekem gyerekként nem volt lehetőségem ilyen élményeket szerezni, ezért is tartom fontosnak, hogy ők megtapasztalják ezt. Hiszem, hogy ezek az élmények – akár egy verseny, akár egy koncert vagy stúdiómunka – meghatározóak lehetnek számukra. Kóstolót kapnak abból, milyen a zenei világ. Énekelnek élőzenével – van, hogy autentikus népi zenekarral, vagy világzenei formációval lépünk fel. Ezek mind olyan impulzusok, amik hosszú távon is formálják őket, és talán segítenek nekik abban, hogy merre induljanak a jövőben. Arról már nem is beszélve, hogy a kultúránk gyökerei: a hagyományaink, a népzenénk, a népdalaink ott fognak lüktetni mindörökre a szívükben.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.