Bereményi Géza Kossuth- és Balázs Béla-díjas író, filmrendező 1990-ben (Kép: Fortepan/Erdei Katalin)
Bereményi Géza nyolcvanéves. Nehéz ezt a számot elképzelni egy olyan alkotó mellett, akinek mondatai, dalai és filmjei mintha folyamatos jelen időben szólnának hozzánk. Aki egyszerre krónikása és alakítója annak a világnak, amelyben élünk – kicsiben és nagyban, személyesen és történelmileg.
Bereményi pályája ritka ívű és ritka sűrűségű. Íróként, költőként, dalszövegíróként, forgatókönyvíróként és filmrendezőként is maradandót alkotott, mégis egységes életmű bontakozik ki a műfajok mögött. Ugyanaz a hang beszél mindenhol: ironikus, pontos, fájdalmasan ismerős.
Ha Bereményit említjük, sokaknak elsőként a Cseh Tamással közös dalok jutnak eszébe. Ezek a szövegek nemcsak slágerek voltak, hanem afféle alternatív történetkönyvek is. A hetvenes–nyolcvanas évek Magyarországáról beszéltek úgy, ahogy akkoriban kevesen: félhangosan, mellékesen, mégis könyörtelen pontossággal.
Forgatókönyvíróként és rendezőként Bereményi a magyar filmtörténet meghatározó alakja. A Megáll az idő, az Eldorádó vagy A tanítványok generációs tapasztalatokat sűrítenek képekbe és dialógusokba.
Aki a neves alkotót egy sajátos nézőpontból szeretné megismerni, annak ajánljuk a Bereményi kalapja című portréfilmet, amelyben Tóth Barnabás kíséri és kérdezi végig főhősét az életén. Beszélgetőtársát Bereményi, mint fiatal rendező kollégát, és mint egykori gyerekszínészét - aki tíz évesen az Eldorádó c. filmjében épp a gyerek Gézát alakította - avatja be a titkaiba.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.