A bal oldali képen anyukám a keresztanyjával, jobb oldalon pedig a nagymamám (Képek: Romada Rozália archívuma)
Zselízre és Garamkövesdre vezetnek a következő, második világháborús családi történet szálai, amelyet ezúttal egy ipolyszakállosi olvasónktól kaptunk. Kiderül belőlük, hogy az Alsó Garam-mente lakosságát nem csak a hosszú ideig elhúzódó front, de az utána következő „felszabadítás” is nagy mértékben sújtotta.
Szeretnék két történetet megosztani, én is csak a szüleimtől hallottam őket gyerekként, így ennyire emlékszem. Apukám a háború alatt még csak tizenhat éves suhanc volt. Dúlt a háború Zselízen is, sok volt a halott orosz katona, akiket el is kellett temetni. Elvitték az oroszok apukámat, hogy segítsen nekik. Ki volt ásva a zselízi parkban a nagy gödör, amibe egymásra rakták a halottakat. Akit nem tudtak az oroszok bedobni egyenesen, abba belerúgtak, csak valahogy essen be. Egy alkalommal apukám is megtette, de akkor odaugrott hozzá egy orosz, és fejbe akarta lőni. Szerencsére ott volt egy orosz doktornő, aki közéjük állt, és megakadályozta, hogy apukámat lelője, így menekült meg.
Dédszüleim Garamkövesden éltek. A háború már lassan a végéhez közeledett, megérkeztek az orosz katonák. Érdeklődtek a faluban, hogy kinek van lánya. Mivel megtudták, hogy dédnagyapámnak három lánya van, kényszeríteni akarták, hogy adja át a lányokat. Erre ő nem volt hajlandó, inkább bújtatta őket. A katonák ezért elvitték a nagyapámat, és megásatták vele a saját sírját. Közben a lányai ezt megtudták, és előjöttek, nehogy lelőjék az apukájukat. Sajnos nem csak egyszer erőszakolták meg őket, több alkalommal is. Mind a három lány terhes maradt. Egyikük a babát elvetette, mert akkor volt olyan is, hogy aki erőszak áldozata volt, és nem kívánta megtartani, attól elvették.
A második lány mögött gránát robbant fel, és ő ettől elvetélt. De a harmadik lány kihordta a babát, így született meg anyukám 1945. szeptember 21-én. Még talán a katona mentségére legyen mondva, hogy ő el akarta vinni a lányt, de a mama nem tartott vele. Ez a katona tankista volt. Nagyim tudta a nevét is, de soha senkinek nem mondta el. Magával vitte a katona nevét a sírba. Anyukám meg akarta kerestetni a Vöröskereszttel, de sajnos a katona nevét a mama akkor sem árulta el...
Tisztelettel:
Romada Rozália, Ipolyszakállos
Olvasóink által beküldött második világháborús családi történeteket olvashat Szetéről, Zselízről vagy a nyíregyházi honvédről, aki Léva mellett kezdett új életet...
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.