Rajko Márta: Mongóliában nehéz az élet, főleg, ha nomád vagy - 2.rész

A mongóliai cátan törzshöz vezető útról írod, hogy utazásaid talán legnehezebb napjai voltak. Ezt azóta is tartod? 

Nagyon megterhelő volt olyan hosszú utat lóháton megtenni, kilenc napig mentünk, és nem hagytak minket pihenni, szinte végig ügetésben haladtunk, nagyon fájt a térdem. Ezt tetézte, hogy beleestem a mocsárba, aztán jött a vihar, amelyet a társammal sátorban próbáltuk átvészelni, a mongol fiúk pedig bőrig áztak, majd a tűznél megszáradtak, és abban a ruhában voltak végig. 

Közben Szuhe, a vezetőtök elmondta, hogy szeret titeket, mert nem panaszkodtok. Sosem panaszkodsz vagy tiltakozol, ha úgy érzed, nem azt kapod az út során, amiért fizettél? 

Nem úgy neveltek, hogy panaszkodjak, másrészt nekem ez is kaland. Úgy akarom megélni, ahogy van, nincs szükségem arra, hogy valaki megszépítse. Mint a helyiek. De persze sosem lesz ugyanaz, mert jövök a kis nyugati felszerelésemmel és gondolkodásommal, de azért mégis. 

Egy-egy kihívásokkal teli túra után nem pihenni mentél, mint ahogy talán a legtöbb turista tette volna, hanem kolostorokba, ahol további megpróbáltatások vártak, mint a beszédtilalom, a koplalás, a hajnali kelés vagy a hosszú meditációk. Ez személyes vágy volt, vagy egyszerűen az extrém utazó profiljára akartál ráerősíteni? 

Nekem ez pihenés volt. Persze most már én sem bírok annyit, mint korábban, érzem magamon, hogy nagyobb komfortra van szükségem, már nem járok például hostelekbe, ahol tíz ágy van egy szobában. De azt hiszem, azt, hogy nekem nem kell luxus, a családomból hoztam. Anyukám volt velem a Himalájában is. 

Hogy viselte? 

Egyszerű hotelszobában laktunk, ahol volt egy ágy, hideg volt, mínusz fokokban keltünk, és reggelre a vizünk is megfagyott, de nem volt semmi gond. Ha az ember felkészíti magát lelkileg, hogy ez most így lesz két hétig, akkor ki lehet bírni. Nem mindegy az sem, milyen hozzáállással, lelkiállapotban megyek oda. Legutóbb Indiába úgy mentem, hogy egy nehezebb időszakon voltam túl, le voltam törve, és bizony nehezebben viseltem az indiai megpróbáltatásokat is, a koszt, a szmogot, ezek is jobban megviseltek. Aztán persze két hét után már mindegy, mert megszokod.  

Mire költ a legtöbbet a turista Ázsiában? 

A legköltségesebb módszer az, ahogy a legtöbb ember nyaralni jár: megveszi a drága repülőjegyet, ott tölt egy hetet vagy kettőt, és a másik drága jeggyel hazajön. Ázsiában például sokkal olcsóbb az étkezés. Szóval, ha valaki csak egy odautat vesz, és ott van pár hónapig, akár még spórolhat is.  

Ha ennyire szereted Ázsiát, nem gondoltál rá, hogy odaköltözz? 

Igazából nem. Talán, ha a könyvben szereplő kilenc országból választanom kéne, Szingapúrban maradnék, de ott is csak legfeljebb egy évig, mert aranykalitkában érezném magam. Ha pedig nagyon bátor lennék, akkor Mongóliában… de ez azért egy elég vad elképzelés.  

Mi riaszt el tőle? 

Mongoliában nehéz az élet, főleg, ha nomád vagy. Télen hihetetlenül zord körülmények között élnek, időnként előfordul, hogy -50 °C van, ez az úgynevezett dzud, szélsőségesen hideg időjárás. Amúgy meg gyönyörű tájak vannak ott, a szabadság érzését nagyon meg lehet élni. Mongólia az utolsó igazán nomád ország, a földterület nagy része is állami tulajdonban van, hogy a nomádok folytathassák a hagyományos, vándorló életmódjukat. A kirgizek, kazahok és a tádzsikok is szeretnek a nomád életmódjukkal dicsekedni, de ott ez már inkább csak hagyomány. 

Jártál buddhista kolostorokban, itthon pedig jógát oktatsz, ami a hinduizmushoz kötődik. Milyen vallásúnak tartod magad? 

Keresztényként neveltek, és bár nem vagyok egy szuperaktív keresztény, szeretem ezt a kultúrát, és nincs rá okom, hogy ebből kilépjek. Próbálom mindenből kiemelni azt, ami számomra hasznos, amiből tanulni tudok. A buddhizmusban sok praktikus dolgot találtam, amit a mindennapi életben használni tudok, és érzem, hogy segít. Lehet, hogy ugyanezt megtaláltam volna a kereszténységben is, ha elég sokáig keresem, nem tudom. De kereszténynek tartom magam akkor is, ha van Buddha-szobrom és meditálok. 

Európában is vannak kedvenc úti céljaid, vagy egy ennyit látott utazónak Európa már unalmas? 

Az utóbbi években megszerettem Spanyolországot, elkezdtem spanyolul tanulni. Szeretnék többet újságírással, televíziózással foglalkozni. Azért is hangsúlyozom a megvalósításra váró álmokat, mert ahogy az idő telik, egyre több dologról derül ki, hogy elúszott a lehetőség, késő van már rá. Hiába szerettem volna, én sem fogok már akrobatikus rock and rollt táncolni, mert öreg vagyok hozzá.  

Mit gondolsz a turizmus fejlődéséről? 

Csak akkor van vele gond, ha már túl nagy méreteket ölt. Sok hangulatos kisvárost láttam, amely éppen azért veszített sokat az elmúlt tíz évben a hangulatából, spirituális kisugárzásából, mert szálloda szálloda hátán épül. Említhetném az indiai Risikesht. De végül is én is turistaként utazgattam, és az embereket is erre biztatom a könyvemmel. Mindenből megárt a sok, nem csak a turizmusból.