Mit várhatunk Trump második kormányától?

A hírek szerint Trump kabinetfőnöke az eddigi kampányfőnöke, Susie Wiles lesz, nemzetbiztonsági tanácsadója Mike Waltz, a Kínával szembeni kritikus nézeteiről ismert floridai képviselő, külügyminisztere pedig Marco Rubio, az erősen Orbán-kritikus, ugyancsak floridai szenátor. Mit árul ez el Trump terveiről?

Az, hogy ismert és a nézeteiket illetően olvasható szenátorok kerülnek a kormányba, jó jel. Trump nem ismeretlen, erősen radikális fiatalokat halászott elő különböző politikai agytrösztökből, hanem jól azonosítható politikusokat, akikről lehet tudni, milyen álláspontot képviselnek. Ez Szlovákia és Magyarország szempontjából is a lehető legjobb fejlemény, mert tudjuk, kikkel van dolgunk.

Számunkra Amerika Ukrajnával kapcsolatos politikája lehet az egyik legfontosabb szempont. Mire számít ezen a téren?

Arra, hogy Trump az orosz–ukrán és a közel-keleti konfliktust is abból a szemszögből fogja megítélni, hogy minden, ami ezeken a hadszíntereken történik, tanulságokkal szolgál Kína számára is. Az Egyesült Államok legfőbb kihívójának Kínát tekinti, vagyis sok geopolitikai kérdésre úgy fog választ adni, hogy azzal Kínának üzen. Biztos, hogy Trump nem fogja pusztán sorsára hagyni, hiszen azzal Kína és Oroszország felé veszélyes jelzést küldene.

Valószínűnek látja, hogy Trump már csak azért is bekeményít Putyinnal szemben, mert nem akar gyengébbnek látszani, mint az orosz elnök?

Trump személyiségjegyeit nem szabad alábecsülni. Valamilyen megállapodást szeretne, és abban a megállapodásban ő is erősnek akar látszani. Ehhez könnyen lehet, hogy nem a Budapesten elképzelt „elzárjuk a pénzcsapokat” típusú megoldást fogja választani, hanem más módon akarja tárgyalóasztalhoz kényszeríteni az oroszokat. Tegyük hozzá, hogy jelenleg Moszkva a harctéri sikerei miatt nem érdekelt a tárgyalásban.

Moszkva azért ad most bele mindent, beleértve az észak-koreai katonákat is, hogy a már megszerzett területek megtartása lehessen részéről a tárgyalási alap?

Lehet, hogy ez a szándéka, de nehezen tudom elképzelni, hogy nemzetközi jogi értelemben a NATO elismerné az orosz területi nyereségeket. Ahogy a minszki egyezményben is megfogalmazták ezt diplomáciai virágnyelven, de facto lehet, hogy elismerik a megszállás tényét, de jogilag nem fogják elcsatolni ezeket a területeket Ukrajnától.

A megválasztott amerikai elnök már beszélt Zelenszkij ukrán elnökkel, és közben a telefont átadta Elon Musknak. Ez azt jelzi, hogy a kampányát támogató oligarcháknak egyre nagyobb szava lesz?

Az Egyesült Államokban még 2010-ben született az a bírósági döntés, hogy külső szereplők korlátlanul támogathatnak politikai kampányokat. Elon Musk épp Mar-a-Lagóban, Trump birtokán volt, amikor Kijevbe telefonált, valóban részt vett a hívásban, és a mostani kinevezéseket is aktívan kommentálja. Az biztos, hogy Trump a jövedelmező barátságokat kedveli, és a nagy cégek vezetőinek sokkal nagyobb befolyása lesz a kormányzásra, mint a demokrata érában. Az elharapózó kampányfinanszírozásnak is köszönhető, hogy sorra nem karrierdiplomaták, hanem kampánytámogatók kapják a kevésbé jelentős nagyköveti posztokat.

Az Elon Musk-féle nagy támogatók hasonlóan nagy egóval is rendelkezhetnek, mint Donald Trump. Ez nem lehet hamarosan a konfliktusok melegágya?

A Fehér Ház körül mindig rengeteg erős személyiség jelent meg, itt nem barátságok, hanem érdekszövetségek köttetnek. Ne gondoljuk azt, hogy Trump bárkinek a barátja, ő csak a családjában bízik, a többieket pedig gyakran versenyezteti, vagy úgy tesz, mintha meghallgatná, de végül úgyis maga dönt. Amíg a trumpi adminisztráció ezeket a nagyvállalatokat segíti, és megkapja cserébe a kampánytámogatásokat, addig ez a szövetség eldöcög, még ha lesznek is buktatói.

Sokan attól tartanak, hogy az USA magára fogja hagyni Európát. Trump képes lenne lemondani a demokrácia őrének szerepéről?

Amerika már magára hagyta Európát, csak még nem vettük észre. Európa nem akarja elfogadni, hogy a transzatlanti szövetség szabályai már az első Trump-ciklus idején megváltoztak, és ezen Biden sem módosított sokat. Európa akkor tudna Trumppal tárgyalni, ha maga is erőt tudna mutatni – úgy katonailag, mind gazdaságilag. Ez irányban láthatók kezdeményezések a mostani EU bizottsági és kormányfői szintjein, de a termőre fordulásuk évekig tarthat. Emiatt ez most keserves kapcsolatfeltétel lesz az USA és Európa között a védővámok, a kereskedelmi háború és az orosz–ukrán konfliktus rendezését illetően is.

Szakértők szerint Trump a valamit valamiért alapú megállapodásokban hisz. Elképzelhető, hogy az amerikai kormány nem is az EU vezetőivel, hanem egyes országok kormányfőivel fog tárgyalni?

Az Európai Unió kereskedelempolitikában kizárólagos hatáskörrel rendelkezik, vagyis a vámokat illetően Trump kénytelen lesz Ursula von der Leyennel tárgyalni. De ahogyan Moszkva és Peking, úgy nyilván az USA is leszalámizza az EU-t, megpróbál kiutat kínálni egyes országoknak, és ezzel megtörni az európai egységet.

Számíthat a Kínával nagyon élénk kapcsolatokat ápoló Magyarország valamiféle jelentős kivételre, amiért Orbán Viktor olyan vehemensen támogatta Donald Trumpot a kampányban?

Magyarország is az európai vámövezet tagja, itt nem lehet kivételre számítani. Már csak azért sem, mert az elnöki adminisztráció és az új kormány eddig megnevezett tagjai mind határozottan Kína-ellenesek. Amerika nem lesz hosszú távon rugalmas ebben a kérdésben a partnerországok felé sem, de a magyar miniszterelnök így is sok mindent kihozhat ebből. Például azt, hogy felajánlja Trumpnak a kínai kapcsolatok leépítését cserébe valamiért. Van mit kérnie, hiszen itt látványosak a kínai kapcsolatok. De az is lehet, hogy Trump örül a német autógyárakat versenyeztető kínai autógyáraknak az Európai Unión belül, és hagyja ezt az egész ügyet a szőnyeg alatt.

A klímaegyezmény tekintetében mi várható az új amerikai kormánytól?

Nagy kérdés, hogy a Kína-politikával kapcsolatban hogyan rakják ki azt a puzzle-t, ami

a klímaváltozást illeti. Valószínűbb, hogy ismét felrúgják a klímamegállapodást, ami súlyos folyamatokhoz fog vezetni, és kérdés, hogy Európa képes-e ebből bármit megmenteni.

Az amerikaiak anyagi helyzetük javulását, az adók csökkentését, az illegális migránsok kitoloncolását várják a Trump-kormánytól. Ezek lesznek az első lépései?

Az illegális bevándorlók kitoloncolásával fogja kezdeni, megnevezte az embereket, akik ezzel foglalkoznak majd. Tudunk már olyan gyárról is, ahol bejelentették a munkavállalók fizetésének csökkenését a várható vámok miatt – érdekes lesz figyelni, hogyan reagálnak majd a szavazói ezekre a számukra érthetetlen összefüggésekre. A középső államokból érkező republikánus szavazók számára ugyanilyen hidegzuhany lesz, amikor a migráns munkavállalókat összeszedik a földekről, és beüt a munkaerőhiány. Már tanulmányok készültek arról, mennyivel emelkedhet a tej ára, ha mindenkit kitoloncolnak az országból, aki nem legálisan tartózkodik ott. Arról nem is beszélve, hogy ezek a kitoloncolások mennyibe kerülnek. A trumpi intézkedések pont azt az inflációt fogják gerjeszteni, amely infláció elleni retorikával ő megnyerte a választásokat.

Nincs, aki ezzel szembesítse?

Nem tudjuk, mennyire lesz erős az adminisztráció, de biztos, hogy a kormányzás jelentős részben a folyamatokra fog reagálni. Ahogy a kampány sem tényekre alapult, úgy a kormányzás is nagyrészt az aktuális felmérésekből fog kiindulni, és percepciók építésével számol. Susie Wilesről mondják azt, hogy nagy befolyással van Trumpra. Elismert kampánystratéga és menedzser, ezt a győzelmet is sikeresen összehozta. Az ő szava biztosan sokat nyom a latban.

Trump most megszerezte az elnöki posztot, a kongresszus alsó és felső házát, és republikánus többségű a legfelsőbb bíróság is. Ezek után működhet még az USA-ban a fékek és ellensúlyok rendszere?

Ez az egymillió dolláros kérdés. De Trump első ciklusában is azt láttuk, hogy az autokrata szándékokkal szemben sokkal ellenállóbb volt az amerikai rendszer, mint azt néhány európai országban láttuk. A republikánusok sem egy egységes konglomerátum, a szenátorok között még mindig kritikusak néhányan a Make America Great Again mozgalommal szemben, és mind a képviselőházban, mind a szenátusban csak egy-két fős a többség. Ahhoz, hogy a jogállamiságot meg lehessen tartani, két-három olyan republikánus szenátor elég, akik egy kicsit is másként gondolkoznak, és erre nagy az esély.

Mit árul el Amerikáról, vagy konkrétan a demokratákról és a republikánusokról, hogy első nekifutásra csak két olyan elnökjelöltet tudtak felkínálni, akik közül az egyik a koránál fogva volt alkalmatlan, a másik pedig morálisan és mentálisan is megkérdőjelezhető?

A demokratáknál ez belső elemzések kérdése lesz. A republikánus nemzeti konvenció átvételén Trump nagyon keményen dolgozott, és minden vetélytársát a háttérbe szorította.

Ez hogy sikerült neki annak ellenére, hogy a vádlottak padján ült?

Ezt is az előnyére fordította. Egyrészt igazi teflonpolitikusként minden támadást hárítani tudott, másrészt a törzsi politizálás korszakában az ilyen támadások nemhogy nem számítanak, hanem erősítik a politikus karakterét. Trump erre még rá is játszott, emlékezzünk vissza a bíróságok előtti sajtótájékoztatóira. Akkor kapta a legtöbb adományt, amikor elítélték, mert áldozatként tudta pozicionálni magát.

Trump kampányának az volt a fő motívuma, hogy Amerikának csak önmagával kell törődnie. De lehet az USA nagyhatalom anélkül, hogy szerepet vállalna a világpolitikában?

Az amerikai potenciál, a hadsereg és a gazdasági erő is ott van, csak az lesz a kérdés, hol akarják bevetni. Trump számára az értelmezés lesz más, hogy hol kell neki rendet tenni, és hol nem. Ázsia és a csendes-óceáni térség felé fog fordulni, mert ez sokkal jobban érdekli, mint a kisebb konfliktusok. Tárgyalni viszont fog, azt hiszem, Irán a legboldogtalanabb országok között van most, mert tudja, hogy Trumptól tarthat, és Putyin sem lehet boldog a leendő miniszterek láttán. A már megnevezett kormánytagok névsora azt jelzi, hogy az amerikai külpolitika folytatólagos, és akár vörös, akár kék, mindenképp a világ vezető hatalma szeretne maradni.