Néha lassul, néha gyorsul az idő a kertjeinkben. Elhúzódott a tél, és amikor már azt hittük, hogy végre vége, jöttek a nagy fagyok. A tavasz is hűvös, hektikus volt, a nyár pedig a semmiből jött kánikulával startolt, hogy aztán hirtelen nagyot zuhanjon a hőmérséklet, majd ugyanilyen gyorsan ismét harminc fok fölé kússzon a hőmérő higanyszála. Borítékolni lehet ezt a hullámzást a következő hónapokra is. Hőségnapok és nagy viharok követhetik egymást, a hosszú aszályt hirtelen törheti meg a villámárvizet hozó felhőszakadás.
A növények nehezen igazodnak ezekhez a szélsőségekhez. Amikor úgy érzik, hogy eljön végre az idejük, olyan gyorsan kezdenek virágozni és termést érlelni, mintha nem lenne holnap. Alig virágzott az akác, a hárs, a pünkösdi rózsa pár nap után már hullatta a szirmait, szenvedett az eper, és gyorsan letermett a cseresznye is, már amit meghagyott belőle a fagy, és a ribizlit is hirtelen kellett szüretelni.
A klímaváltozás a szemünk előtt zajlik. Nagyon optimisták nem lehetünk, mert azoknak, akiket azért választottunk meg, hogy stratégiai döntéseket is meghozzanak, eszük ágában sincs lassítani a Föld túlmelegedését. Mert ez bizony a választóik számára rövid távon kedvezőtlen intézkedésekkel járna. Csak az érdekli őket, hogy túléljék a mát és a holnapot, hogy ugyanolyan gyorsan meggazdagodhassanak, amilyen hamar leterem az eper. A klímaváltozással kapcsolatos intézkedéseik pedig kimerülnek abban, hogy maguknak olyan luxusingatlanokat építtessenek, amikben úgy gondolják, hogy átvészelhetik a természeti katasztrófákat. Az, hogy mi lesz holnapután, nagyjából senkit sem érdekel. Szomorú, hogy a klímaválságban ezt az örökséget hagyja az idősebb generáció a fiatalokra, akiknek biztosan határozottabban kell majd kiállniuk az érdekeikért.
De, hogy könnyítsek kicsit a történet súlyán, itt kell kitérni arra, hogy a szűkebb környezetemben már az egyetlen igazodási pontot is elveszítettem a nyári időjárással kapcsolatban. Eddig is egyedül abban lehettem biztos, hogy akkor ne menjek szabadságra, amikor az egyik kiváló kollégám is kiveszi a szabadnapjait, mert akkor biztosan, garantáltan esni fog az eső. Ma már nem dolgozunk együtt, így marad a bizonytalanság az idei nyárra. Jól választunk, vagy rosszul? A Vasárnapban sem tudunk tuti tippet adni arra, hogy mikor lesz a legalkalmasabb időszak a szabi kivételére. Erről még a ChatGPT-t is hiába kérdeznénk.
Annyit viszont ígérhetünk, hogy akár rossz, akár jó lesz az idő, a Vasárnapban hasznos, lélekemelő és üdítő olvasmányokkal szeretnénk szolgálni olvasóinkat nyáron is. Most például Charlie Chaplin megidézése, a tehetséges, fiatal színész, Vilmányi Benett meglátogatása, a Jókai Napok és az Ünnepi Könyvhét értékelése mellett színes Nyári Kalauzzal Szászi Fanni és Lovas Emőke gondozásában.
Szép napot kívánunk hozzá!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.