Mindent meg kell adni a gyereknek?

Minden gyereknél előfordul időnként, hogy rossz napja van, mert éppen fáradt, leterhelt, vagy csak túl sok mindent kell egyszerre feldolgoznia. Legyünk őszinték: mi, felnőttek is vállalhatatlanul viselkedünk olykor. Ha viszont a gyerek folyamatosan hisztizik, érdemes elgondolkodni: szülőként mit rontottunk el? Szabtunk-e határokat, szoktunk-e nemet mondani, vagy a családi béke és a csend érdekében inkább rábólintunk még egy kis mobilozásra?

Mi a helyzet a suliban?
„Vannak nyilvánvaló jelek: az elkényeztetett gyerek nem tud veszíteni, nem képes osztozni, nem tudja elviselni, ha valaki jobb vagy többet kap. Van, akinek nem lehet nemet mondani, durcás, csapkod, vagy nem vesz részt a munkában – vázolja fel a helyzetet Prékop Mária. – Gyakran a szülő is megerősít bennünket abban, hogy bizony otthon sem bír a gyerekkel.”
Az óvodapedagógusok ilyen szempontból talán még nehezebb helyzetben vannak, hiszen az óvoda általában a gyermek szocializációjának első lépcsőfoka, feltéve, ha nem látogatta előbb a bölcsődét. Maga ez a helyzet is frusztrációt okoz a háromévesnek, hát még akkor, ha nem szoktatták hozzá a határokhoz és a szabályokhoz. Csoda, ha harcol, és földhöz veri magát, amikor nem a megszokott elbánásban részesül?

Az anya „projektje”
Nem új keletű dolog a gyerekre irányuló eltúlzott figyelem. „Mindig is beszéltünk elkényeztetett gyerekekről, csak mára megváltozott a kifejezés tartalma, ma leginkább a túlgondoskodó, túlféltő szülő gyermekét értjük alatta – vallja a pedagógus. – A helikopterszülők számára a gyermek családi projektté válik.”
Ezért gondolják úgy, hogy már óvodáskorban angolra, táncra, sportkörre kell járnia, hogy iskolásként ezt még magasabb szintre emelhessék, hiszen a sikeres gyerek a sikeres projekt bizonyítványa. „Szoktam mondani anyukáknak, hogy keressenek másik hobbit a gyerek helyett.”
De az is előfordulhat, hogy az elkényeztetés mögött nem a szülők, hanem épp a nagyszülők állnak: ők halmozzák el olyan ajándékokkal az unokájukat, amelyekkel a szülők nem is értenek egyet. Szintén gyakori jelenség, hogy az elvált szülők egymásra licitálnak, így próbálják a gyerek szeretetét megvásárolni.

Leterhelt szülők
S mi a helyzet a szülőkkel? „Nincsenek könnyű helyzetben. A mai szülő nagyon egyedül maradt. Minden oldalról megkapja, hogyan kellene gyereket nevelnie, vagy miért vall kudarcot szülőként, de valójában a hétköznapokban nincs segítsége, mert a nagyszülő dolgozik, messze van, vagy éppen maga is ápolásra szorul (lásd szendvics-generáció). Ilyenkor jönnek a gyors megoldások: ráhagyom, megveszem, megengedem, hogy nézze, mert fáradt vagyok, nincs türelmem ellenkezni, magyarázni” – mutat rá a szülők szempontjaira Prékop Mária.
A keretek felállítása fárasztó dolog, hosszadalmas folyamat. Ha határokat szabsz, a gyerek tiltakozni fog. Következetes és tudatos munkát igényel a nevelés, újra és újra el kell magyarázni, miért szeretnénk, hogy kevesebb időt töltsön a képernyő előtt, hogy kevesebb édességet egyen, vagy részt vegyen a házimunkában. Fárasztó meló, de megéri.

Mindig csak kapni
Mindenki szeret időnként kényeztetve lenni: micsoda örömet tud kiváltani egy váratlan ajándék vagy meglepetés! De ha naponta érkezik, ráadásul indokolatlanul, akkor az ajándékozás is elveszti varázsát. Az elkényeztetett gyerek hozzászokik, hogy neki minden „jár”, nincsenek kötelességei, csak előjogai. Vajon felnőttként ki szeretne olyan partnert magának, aki folyton csak elvesz, de adni nem képes?
S valóban a gyermeket kíméljük akkor, amikor nem vonjuk be a házimunkába vagy egyéb tevékenységekbe? Tényleg rosszul jár, ha megtanulja ellátni önmagát, bekapcsolni a mosógépet, teregetni vagy porszívózni? Ha megtanul tömegközlekedni, vagy megismerkedik a munka és a pénz értékével? Ha mindez kimarad, ne csodálkozzunk, ha felnőtt fiunk vagy lányunk még jócskán harminc fölött is a mamahotel kényelmét élvezi.

A nevelés célja
Talán furán hangzik, de az elkényeztetett gyerek jellemzően önbizalom-hiányos. Hiszen azzal, hogy mindent megcsinálnak helyette, azt az üzenetet közvetíti a szülő a gyerek felé, hogy neki mindez egyedül nem menne. Ezáltal a gyermek téves énképpel érkezik meg a felnőttkorba.
Prékop Mária szerint az elkényeztetett gyerek hasonlóan hátrányból indul, mint a szociálisan rosszabb körülmények között élő elhanyagolt gyerek, hiszen egyik sem áll készen a kiegyensúlyozott, önálló életre. „A cél, hogy gyermekeink életképes felnőttekké váljanak – szülőként erre kell törekednünk.”

A cikk eredetileg a Vasárnap családi magazin 2024. október 22-i számában jelent meg.