Minden gyermekben a lehetőséget látják – A komáromi Artis Centrum korai fejlesztő és terápiás központban jártunk

Ez az intézmény az első magyar – hivatalosan is akkreditált – korai fejlesztő központ Szlovákiában, de szlovákból is csak néhány működik az egész országban. Komáromban 13 fős szakmai csapat – gyógypedagógus, konduktor, pszichológus, speciális pedagógus – foglalkozik a fejlesztésre szoruló gyermekekkel, főleg három hónapos kortól hétéves korig. Abban segítik őket, ami a kortársaiknak szinte magától megy.

„A szülők akkor keresnek meg bennünket, ha a gyermeknél késnek bizonyos természetes folyamatok, mint a babáknál a kúszás, mászás, felállás, járás, a kisgyermekeknél a beszéd, problémás a bilire való rászoktatás, a többi gyermekkel való közös játék, az óvodai beilleszkedés, a társas viszony, később az írás, olvasás, számolás, tanulás. Minden olyan gyermekkel foglalkozunk, aki az adott korban nincs azon az érettségi és fejlettségi szinten, amelyen lennie kellene” – mondja az intézmény tulajdonosa és igazgatója, Barthalos Réka.
 

Úttörők a korai fejlesztésben

A komáromi központ tíz éve jött létre, hatalmas hullámvölgyeken ment keresztül, és már-már a megszűnés fenyegette, de az alapító tulajdonos és a kollégák nem adták fel.

 „A Pető Intézetben végeztem, de Szlovákiában hiába kerestem állást, nem ismerték el a végzettségemet, illetve még nem is ismerték a konduktori munkakört. Viszont tudtuk, hogy hiány van magyar szakemberekből, ezért 2015-ben azzal a céllal jött létre ez a központ, hogy segítse a magyar anyanyelvű gyerekek fejlesztését Szlovákiában. Korábban az itt élő magyar gyermekek nem kaptak megfelelő fejlesztést, illetve azt gyakran szlovák nyelvű szakemberek végezték, ami számos akadályt jelentett” – folytatja az igazgatónő.

Az Artisban a magyarországi fejlesztő központok módszertana alapján dolgoznak. Nagy hangsúlyt fektetnek a mozgásfejlesztésre és a részképességek fejlődését – a vizuális észlelést, hallási észlelést, térbeli tájékozódást, tapintást, finommotorikát, beszédet, kognitív, gondolkodói, logikai képességet, szociális és érzelmi fejlődést – is segítik.

„Ezeket a területeket összefüggéseikben nézzük, és támogatólag hatunk az idegrendszer fejlődésére. Minden gyerek fejleszthető, de figyelembe kell venni a környezet és a saját határait. Egyéni sajátosságok a kor, a mentális és érzelmi befogadóképesség és a fizikai adottságok, de szülő is fontos tényező. Lehet, hogy csak abban tudunk segíteni, hogy a gyermeket beleszoktatjuk a babakocsiba, autósülésbe, öt percről tíz percre hosszabbítjuk az időt, amíg figyelni tud valamire, de a szülőknek egyes esetekben ez is nagy segítség” – mondja Varga Zsuzsanna, az intézmény igazgatóhelyettese, személyzeti vezetője.

Mozgásterápia, hallástréning, koncentráció

A leggyakrabban a szülők maguk vesznek észre késést a gyermek fejlődésében, de többen prevenciós céllal keresik fel a központot óvodakezdés és iskolakezdés előtt vagy szakember ajánlására.

„Egyszerre száztíz-százharminc kliensük van, általában mindenkivel egyénileg foglalkoznak a konduktoraink, de a szociális kapcsolatok és az alkalmazkodás, együttműködés gyakorlására két-három fős csoportokat is kialakítanak. Ez is személyre szabott, figyelembe kell venni, milyen képességű a gyermek, és milyen problémával küzd. Egy nagyon mozgékony, nyitott gyermek egy zárkózottabb, nyugodtabb habitusú gyermekkel kerül egy csoportba, hogy megtanulja elfogadni a más mentalitást.”

Otthon is végezhető terápiák

Az Artis Centrumban heti szintű fejlesztést javasolnak, a teljes állapotfelmérés, azaz a szülőkkel való konzultáció, képességfelmérés és – ha szükséges – orvosi vizsgálatok után. 

Az eredmények alapján dolgozzák ki az egyénre szabott terápiás tervet, figyelembe véve a család szükségleteit, élethelyzetét, és azt is, hogy ők mit tudnak vállalni a gyermekük fejlesztése érdekében.

„Minden foglalkozás egyórás. Ennek keretén belül idegrendszerre ható mozgásfejlesztést végzünk, és megtámogatjuk a gyengébbnek bizonyult a részképességeket. Ezenkívül tudunk javasolni neurofeedback tréninget, többek között a koncentrációs képesség javítására, melynek során a fejtetőre elhelyezett szenzorok adnak visszajelzést az agyhullámokról. A gyermek ebből csak annyit érzékel, hogy ha a figyelme nem a kívánt szinten van, akkor az animáció, amit a képernyőn néz, eltávolodik, összezsugorodik, elhalkul. A mozgásterápia az idegrendszer érlelése szempontjából fontos, otthoni környezetben a szülő végzi. Természetesen a szakember személyesen megmutatja, hogyan, és havi szinten szükséges ellenőrzésre jönni. Az AIT/FST hallástréning során otthon naponta kétszer harminc percig az audiológiai eredménye alapján elektronikusan modulált magas és mély tónusokat hallgat a gyermek, ez megdolgoztatja a fül izmait, és serkenti az auditív feldolgozást” – ismerteti a módszereket az igazgatónő.

Megyei támogatással

Szlovákiában nincs még olyan szinten a korai képességfejlesztés, mint Magyarországon Bárczi Gusztávnak és Pető Andrásnak köszönhetően. A komáromi Artis Centrum úttörőnek számít ezen a területen, nem is volt könnyű dolguk, amikor a Szociális és Családügyi Minisztériumban akarták akkreditáltatni az intézményt. „Polgári társulásként hoztuk létre az intézményünket tíz éve, mert csak így tudtunk pályázni eszközökre, berendezésre. Igyekszünk, hogy minél kisebb legyen a szülők anyagi terhe. A covid után döcögősebb volt az indulás, ezért döntöttük úgy, hogy akkreditáltatjuk magunkat. Így értük el, hogy a megyétől kaphatunk támogatást a 0-7 éves korú, Nyitra megyében élő gyermekek fejlesztésére. Jelenleg hatvan család részesül a támogatásban, de szeretnénk gyarapítani a számukat. Sokat segítenek az adókból nekünk juttatott két százalékok és az adományok is, de a rendszerszintű megyei támogatással biztosabban állunk a lábunkon. Nemzetközi kutatások eredményei is bizonyítják, hogy a korai fejlesztésre költött pénz sokszorosan megtérül az évek során” – tudjuk meg Barthalos Rékától.

Fontos a felvilágosítás

A mai szülők tudatosabbak, mint régen, ha gond van a gyerekkel, keresgélik az információkat, megoldásokat. Sajnos gyakran olyan, magukat szakembereknek nevező sarlatánokra találnak, akik sok pénzért gyors megoldást ajánlanak.

„A rosszul alkalmazott terápia még ronthat is a gyermek állapotán, ha olyan reflexeket erősít, amelyeket csillapítani kellene. Ezért nagyon fontos a felvilágosítás, rendszeresen járunk a környékbeli óvodákba, és a központunkba is meghívtunk már pedagógusokat, hogy megismerjék a tevékenységünket, és könnyebben felismerjék, kinek van szüksége fejlesztésre” – mondja az igazgatónő.

Szabályok és belső motiváció

Az utóbbi években több a megkésett idegrendszeri fejlődésű gyermek, az autizmus, a beszédfejlődési zavar, az ADHD és a kevert specifikus diagnózis. Az okok a szakemberek szerint összetettek. 

„Az azonban biztos, hogy régen többet beszélgetett egymással szülő és gyerek, többet mondókáztak, és nem volt ennyi digitális eszköz, amelyek szinte bébicsőszként működnek, ahelyett, hogy a szülő kezelné a gyermek érzelmeit, dühkitöréseit, időt szentelne neki. De ugyanilyen gondot okozhat a túlféltés is, amikor a szülő legszívesebben mindig fogná a gyereke kezét, nem engedi őt kedvére mozogni, mert baja eshet, nem viszi közösségbe, mert megfertőződhet. Az idegrendszer fejlődéséhez rengeteg mozgás és inger kell, erről sokat beszélgetünk a szülőkkel, mert otthon ők folytatják a terápiát. Az is fontos lehet, mit kap enni a gyerek, mennyi cukros üdítőt fogyaszt, családi eseményként éli-e meg, hogy hamburgerezni, pizzázni mennek, és azért vágyik ezekre az ételekre. Eszközöket nem szükséges vásárolni, egy háztartásban minden megtalálható, amivel a gyermeket fejleszthetjük, de a neki szentelt idő nem megspórolható” – magyarázza Varga Zsuzsanna.

A komfortzónán kívül

A minimális idő, amit az Artisban a fejlesztésre javasolnak, legalább fél év, de sokan évekig is járnak a foglalkozásokra. Ritkán engednek el úgy valakit, hogy már minden rendben van, utolérte a vele egykorú társait, ezért javallott, hogy a szülők később is elhordják a gyereket akár lovas terápiára, vagy más kiegészítő terápiákra.

„Azokkal a szülőkkel tudunk jól együttműködni, akik maguk is belátják, hogy szükséges a fejlesztés, megbíznak a tudásunkban, és hajlandóak a komfortzónáján kívüli helyzetekbe is beleengedni a gyereküket. Ha le kell ülni az asztalhoz, akkor le kell ülni, nem engedjük meg, hogy állva egyen csak azért, hogy ne legyen ellenkezés. 

Ha a gyereknek ijesztő egy gyakorlat, ami a hasznára válhat, akkor meg kell nyugtatni, el kell terelni a figyelmét, mondjuk azzal, hogy énekelünk, buborékokat fújunk. A lényeg, hogy szabályokat állítunk, és próbáljuk a gyermek belső motivációját serkenteni, az abból fakadó örömöt megismertetni vele, hogy ő ezt meg tudja csinálni. Mi minden gyermekben a lehetőséget látjuk, ha erről meg tudjuk győzni szülőt is, az már fél siker.”