2025 biztosan nem lesz unalmas év a világpolitikában. Eszkalálódhat, de akár be is fagyhat az orosz‒ukrán konfliktus, az arab világban átrendeződnek az erőviszonyok, a posztszovjet térségben eldől, ki marad Moszkva szövetségese, Magyarországon kiderül, sikerül-e megtartania kezdeti lendületét a Magyar Péter vezette Tisza Pártnak. Szent-Iványi István külpolitikai szakértővel a legfontosabb kérdéseket próbáltuk elemezni, előrejelezni.
Majdnem három éve tart az orosz‒ukrán konfliktus. Mekkora esélyt lát arra, hogy idén a béketárgyalások felé mozduljanak az események?
Nem hiszek abban, hogy itt rövid távon békét kötnek. A háború fegyveres része lezárulhat tűzszünettel vagy befagyott konfliktussal, mert mindkét félen láthatóak a fáradság jelei. Ma már Zelenszkij is hajlandó tárgyalni, és bár Oroszország erősködik, a gazdasága nagyon nagy bajban van, mert kimerítette a háború. Sok fog múlni azon is, milyen elképzelésekkel áll elő az új amerikai elnök, megvonja-e Ukrajnától a fegyveres támogatást, vagy ellenkezőleg, Oroszországgal szemben lép fel keményebben. Tárgyalások biztosan lesznek, de az eredmény a legjobb esetben is csak a konfliktus befagyasztása lehet, mert a két fél álláspontja roppant messze áll egymástól. Az oroszok még mindig a négy, általuk részben megszállt megye egészét, Ukrajna teljes leszerelését követelik, valamint azt, hogy Ukrajna zárja ki a NATO-tagságot. Ez Ukrajna számára elfogadhatatlan, és érthető, hogy a területi integritását is szeretné visszaszerezni, bár ez utóbbinak jelen állás szerint kicsi az esélye.
Ha sikerül a konfliktust befagyasztani, ez a hibernált állapot meddig tarthat?
Bármeddig, de bármikor ki is újulhat. Észak-Ciprusban például évtizedek óta tart, de maga a 2022-ben kitört orosz‒ukrán háború is egy 2014-es, a Krím-félsziget megszállása óta tartó befagyott konfliktus kirobbanása. Megjósolhatatlan, hogy egy befagyasztott konfliktus állapota meddig tartható fenn, valószínűleg addig, ameddig valamelyik fél nem érzi ismét úgy, hogy erővel is el tudja érni, amit akar.
A tanulságok levonása szempontjából rendkívül fontos, melyik fél tudja úgy értelmezni a tűzszünetet, hogy ő az erkölcsi győztes. Kinek van erre nagyobb esélye?
Az oroszok igyekezni fognak azt a narratívát erősíteni, hogy amit elfoglaltak, az már az övék. Ez nagy presztízsveszteség lenne a Nyugatnak, mert azt üzenné, hogy manapság erővel lehet területrabló háborúkat folytatni, amelyek sikeresek lehetnek, mert a világ ezt egyszerűen tudomásul veszi. Látjuk is, hogy Törökország most Szíriába vonul be, Kína Tajvant fenyegeti, ez felboríthatja a világrendet, teljes anarchiát okozhat. A világ biztonságára nézve tehát rendkívül fontos lesz, milyen magyarázat válik dominánssá. Minden azon múlik, sikerül-e úgy interpretálni a konfliktus befagyasztását, hogy nincs győztes és nincs vesztes, vagy hogy az erkölcsi győztes Ukrajna, hiszen nem hagyta, hogy erősebb szomszédja két hét alatt lerohanja. Ez Dávid és Góliát háborúja, ahol Dávid a területének nyolcvan százalékát és a szuverenitását megvédte, de nagyon súlyos veszteségeket is szenvedett. Ugyanakkor ha nem lesz béke, az Oroszország elleni szankciókat sem vonják vissza, és az orosz gazdaság számára az sem lesz megnyugtató állapot. Jelenleg az orosz költségvetés harminc százaléka hadi költségvetés, miközben a NATO-tagállamokban arról folyik a vita, hogy a két százalékot elérje. Ez a pénz hiányzik az orosz gazdaságból, és ez most kezd felszínre kerülni.
Oroszország nemcsak katonákkal támad, hanem összeesküvés-elméletekkel és téves információk terjesztésével is. Az év vége egyik legnagyobb híre volt, hogy a román alkotmánybíróság érvénytelenítette az elnökválasztás első fordulóját, mert mint utóbb kiderült, titokban orosz hátterű szereplők segítették Georgescut, a győztes jelöltet. Ez első hallásra jó hír, de vajon aggodalomra is okot ad?
Ami a választások Oroszország általi manipulációját illeti, ebben olyan nagy újdonság nincs, szinte minden államban számolni kell már ezzel a jelenséggel. A 2016-os brexit óta érzékelhető, hogy Oroszország a maga eszközeivel megpróbál beavatkozni a demokratikus választásokba: hol pénzeli a szélsőségeseket, hol a közösségi oldalakon folytat dezinformációs hadviselést. Ami most új, az a soha eddig nem látott mérték, hogy az orosz befolyás game-changer lehetett, azaz megváltoztathatta az eredményt. Határozott lépés volt ez a román alkotmánybíróság részéről, de még nem tudni, végeredményben melyik tábort mozgósítja jobban. Bennünk, magyarokban van egy felettébb jogos aggodalom is, mert Orbán Viktor kijelentette, hogy a román választás most érdekes kísérleti laboratórium, és nagyon oda kell figyelni. Félő, hogy azt a receptet fogja magáévá tenni a hatalom, hogy ha neki nem tetsző eredmény születik, akkor Magyarországon is meg lehet semmisíteni egy érvényes választási eredményt. Majd azt mondják, hogy itt a Nyugat befolyásolta a választást. A Szuverenitásvédelmi Hivatal addig épp elég mondvacsinált bizonyítékot gyűjthet össze, noha eddig csupa parodisztikus, az 1950-es évekre emlékeztető jelentést tett közzé. De arra elég lehet a dolog, hogy a közvéleménnyel elhitessék: nagyon durva beavatkozások történtek.
Mivel magyarázza, hogy a romániai magyarok közül is nagyon sokan szavaztak a szélsőjobboldali eszmékkel és Ceauşescu-nosztalgiával kampányoló Georgescura?
Azzal, hogy a magyarországi propaganda ennyire elérte őket. A romániai magyarok közül többen nyilatkoztak arról, hogy Georgescu Ukrajna kérdésében és még egy sor más témában nagyon hasonló álláspontot képvisel, mint Orbán Viktor. Többször is találkozott Alekszander Dugin orosz szélsőjobboldali politikussal, feleslegesnek találja a romániai NATO-támaszpontot, a magyar kormány mégsem fejezte ki aggodalmát vele kapcsolatban. Sokáig az RMDSZ is hallgatott, majd az első forduló sokkja után a második helyre befutott Európa-párti jelölt, Elena Lasconi támogatására szólította szavazóit. Rendkívül fontos lesz az európai folyamatok szempontjából is, hogyan alakul a továbbiakban a romániai elnökválasztás, melyik oldal zár össze jobban.
Kimondható, hogy az elkövetkező évben a világpolitikát a tények helyett egyre inkább az orosz dezinformáció és a közösségi oldalak által tálalt tartalmak fogják befolyásolni?
Ez, sajnos, több mint valószínű. Aggodalommal figyelem, mekkora teret nyert ez az irányzat Szlovákiában, hogy az összeesküvés-elméletek terjesztői már egyenesen a kormányban vannak. Ugyanez lesz a jelek szerint érvényes az új amerikai kormányra, félő, hogy a világ politikai folyamatait nagyban fogják alakítani az összeesküvés-elméletek követői. Egyelőre a demokratikus erők nem találták meg a hatékony ellenszerét a hibrid hadviselésnek és a dezinformációs, álhíreken alapuló kampányoknak.
A szíriai hatalomváltás az egész Közel-Keleten átrendezi a viszonyokat. Az, hogy Irán elveszíti az egyik legnagyobb támogatóját, utat nyithat Izraelnek ahhoz, hogy meg tudjon egyezni a szunnita államokkal, elsősorban Szaúd-Arábiával?
Ennek az esélye most megnőtt. A sikerhez le kellene zárulnia a gázai háborúnak, mert katonai szempontból nincs is már ott mit tenni. Gázát Izrael teljesen az ellenőrzése alá vonta. Lehet, hogy valahol még bujkálnak a Hamasz aktivistái, de az biztos, hogy az izraeli offenzíva nagyon megtörte őket. A támadások beszüntetése alapfeltétele annak, hogy elkezdődjön valamiféle közeledés Izrael és a szunnita államok között.
Arra is lát esélyt, hogy Szíriában normalizálódik a helyzet?
Inkább reményt látok. A szíriai lázadók vezető ereje, a Hajad Tahrir as-Sám nevű szervezet nyolc-tíz éve még terrorszervezet volt, és az Al-Kaidával működött együtt. De most úgy tűnik, a törökökkel van inkább kapcsolatban, és a vezére, Abu Mohammed Al-Dzsoláni kijelentette, ezek csak ifjonti botlások voltak részéről, azóta megváltozott. Örültünk már néhányszor túl korán a diktátorok bukásának – ilyen volt Líbiában Kadhafi és Irakban Szaddam Husszein – amit azután szörnyű dolgok (káosz, összeomlás, polgárháború) követtek. Reméljük, Szíriában nem ez lesz, hanem egy konszolidációs folyamat következik. Jelenleg erre nagy az esély, de hatalmas a kockázat is. Dzsoláni azt mondta, kalifátust szeretne létrehozni, de azt is hangoztatja, hogy a terrorszervezetekkel szakított. Meglátjuk, merre indul el valójában. Ami még érdekes geopolitikai szempontból, hogy Oroszország egyetlen földközi-tengeri katonai és légi támaszpontja Szíriában van, ha ezt fel kell számolni, akkor kiszorul ebből a térségből.

Komoly menekültáradat várható Szíriából Európába?
Ha egy terrorállam jön létre, és polgárháború robban ki, akkor biztosan. De ha valamelyest megnyugszik a helyzet, a mostani menekültek egy része is visszatérhet. Szíriából mintegy hétmillió ember ment el 2011 óta, ők nem tudtak új otthonra találni, és szívesen visszatérnek, ha látnak valamiféle perspektívát. Nagy kérdés, hogy az arab országokban lesz-e annyi szolidaritás, hogy segítsenek normalizálni a szíriai helyzetet. Mostanáig nem úgy tűnt, hiszen a gazdag arab államok sem fogadtak be menekülteket. Reméljük, most felismerik, hogy a térség stabilizálódása az ő érdekük is.
Grúziában idestova egy hónapja tartanak a tüntetések az oroszbarát kormány ellen. Győzhetnek az ellenállók, vagy véres megtorlás várható?
Az utóbbitól tartok. Rendkívül erőszakosak a rendőri beavatkozások, nem tudom, meddig lehet ezt bírni. Az ukrán Majdan is több mint egy hónapig tartott, s végül győzött, de egy ismerősöm szerint, aki a helyszínről tudósít, Grúziában sokkal nagyobb a brutalitás. Most még nem lehet tudni, hogy ezzel megtörik, vagy még nagyobb ellenállásra késztetik a tüntetőket.
Orbán Viktor december közepén újra Donald Trumpnál járt, Szijjártó Péter pedig Szergej Lavrovval találkozott, sokadszor. Elképzelhető, hogy Orbán Viktornak szerepe lesz az orosz‒ukrán konfliktus szüneteltetésében? Vagy legalábbis a saját érdemeként tudja eladni, ha ez bekövetkezik?
Egyértelműen ez a szándéka, de ez csak belpolitikai kommunikációs termék. Érdekes, hogy a római pápánál, Trumpnál és Putyinnál is járt, épp csak Zelenszkijt hagyta ki a békemisszióból. Ami nem baj, mert Zelenszkij tárgyalt Trumppal, Orbánra nincs igazán szükség ebben a folyamatban, semmi nem múlik rajta. Nincs is semmiféle konkrét javaslata, az egyetlen cél az itthoni propaganda, és ha lesz bármi eredmény, azt a saját érdemeként fogja prezentálni. A világ átlát ezen, a békemissziós turnéira rendkívül negatívak a nemzetközi reakciók.

Donald Trump sokat beszél arról, hogy Amerika kivonul Európából. Az Európai Unió súlya növekszik ezáltal, vagy inkább csökken?
Remélem, hogy ez pozitív hatással lesz az Európai Unióra. Egyelőre ugyanis saját erejéből nem tudja megvédeni magát. Amerikai védőernyő nélkül Európa kiszolgáltatott az orosz nukleáris zsarolásnak, de ha Amerika gyorsan kivonul, akkor az EU elindulhat a stratégiai autonómia felé, amelyről Emmanuel Macron már 2017-ben beszélt. Látom az erre való hajlandóságot, csak az a baj, hogy a két legnagyobb EU-tagállam, Németország és Franciaország gazdaságilag és politikailag sincs túl jó állapotban.
Magyar Péter lendülete ki fog tartani 2025-ben is?
Mindent bevetnek ellene, és az eszközöknek még nem is járunk a végén. Kísérletezhetnek a közügyektől való eltiltással is, kérdés lesz, hogy az Európai Parlament hogyan reagál. Mostanáig a támadások nem voltak hatásosak, mert a magyar társadalomban már hatvan százalék felé közelít azoknak az aránya, akik szerint kormányváltásra van szükség. Ez nyilván annak a következménye, hogy az emberek már a zsebükön érzik a rendszer hatását. Már benne van a levegőben, hogy ez a kormány megbukhat, ami korábban nem volt, de hogy ez 2025-ben vagy 2026-ban következik be, az a gazdasági helyzettől is nagymértékben függ.
Magyar Péter képességein múlik, mennyire állja a sarat, vagy az Orbán-adminisztráció hibát hibára halmoz a döntésekben és a kommunikációban is?
Inkább az a döntő, hogy az embereknek annyira elegük van, hogy ezekre a kommunikációs trükkökre már nem is figyelnek. Csak az árakat nézik, és azt gondolják, elég már, akiktől ezt kaptuk, azoknak menniük kell. A lényeg az lesz, mennyire marad hiteles Magyar Péter, és sikerül-e kiépítenie maga körül egy pártot. Ez nem lesz könnyű, a magyar választói rendszer választókerületeken alapszik, és oda kellenek a hiteles személyiségek. A pályázatokon kiválasztott új jelöltek nemcsak az újdonság varázsát hordozzák magukban, hanem azt a kockázatot is, hogy hiába jó szakemberek, nincs politikai tapasztalatuk, nem lehet tudni, hogy egy kampányban mennyire állják meg a helyüket.
Mi fogja 2025-ben leginkább meghatározni a világpolitikát?
Donald Trump elnöksége, mert ennek mindenkire lesz hatása: Oroszországra, az Európai Unióra és Kínára is. Vannak reményeink ezzel kapcsolatban, de komoly és indokolt aggályaink is.

A cikk eredetileg a Vasárnap családi magazin 2025. január 7-ei számában jelent meg.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.