Megfeneklett Trump béketeremtő showműsora

Donald Trump béketeremtő show-jában úgy látszik, adásszünet van, mert a washingtoni találkozó óta, ahová hét európai vezető kísérte el Zelenszkij ukrán elnököt, nem történik semmi. Hiába jelentették be az amerikaiak, hogy köszöbön a Trump-Putyin- Zelenszij találkozó, az oroszok azonnal lehűtötték őket, hogy erre csak a feltételeik teljesítése esetén kerülhet sor. Ondrejcsák Róbert biztonságpolitikai elemzőt, Szlovákia volt londoni nagykövetét kérdeztük arrról, mi következhet ezután.

Európa is tehetne többet azért, hogy Oroszországot sarokba szorítsa?

Nagyon fontos a politikai, pénzügyi, gazdasági és katonai támogatás, amit Ukrajnának nyújt, de sokszor hosszadalmas és nehézkes a döntési folyamat. Nagyon hosszú idő telik el esetenként, amíg a deklarációktól eljutunk addig, hogy a reális segitség megérkezzen Ukrajnába. Egy sokkal szorosabb, közös amerikai-európai fellépés lenne igazán hatékony.

A washingtoni találkozó, csupa mosoly és köszönetnyilvánítás volt, az európai vezetők nem győztek hízelegni Trumpnak, de eredményt nem sokat hozott. Nem csak Trump személyes showműsora az egész béketeremtés, aminek egyetlen célja az, hogy megkapja a Nobel-békedíjat?

Nem igazan tudom, mik Donald Trump elsődleges motivációi, de ha a Nobel-békedíj, akkor az nem lesz anélkül, hogy a háború befejeződjön. Az idén aligha lesz ott a stockholmi díjátadón.

Elképzelhetőnek tartja, hogy Putyin valamilyen feltételek mellett belemenne a békekötésbe, csak azért, hogy Ukrajnában választásokat lehessen tartani, amit majd befolyásolna?

Kizártnak tartom, hogy ez után a háború után az ukránokat egy oroszpárti jelölt javára lehetne befolyásolni. Az a vonat legalább egy generació idejéig elment Moszkva számára. Ezt nyilván Putyin is tudja. Az, hogy választásokat és úgymond „legitim” elnököt követel, csak mellébeszélés. Zelenszkij legitim elnök, demokratikus választásokon lett megválasztva, Vlagyimir Putyinnal ellentétben. 

Az az orosz követelés, hogy a NATO vonuljon vissza az 1997-es határok mögé vagyis csinálja vissza a Közép- kelet európai bővítést, még mindig ott van a tárgyalóasztalon?

Az oroszok ezt úgy kommunikálják, hogy az ő szempontjukból a háború befejezésének feltétele a kiváltó okok orvoslása. Ez pedig – bármilyen rétorikai fordulatokba csomagolják is - számukra az ukrán államiság megszűnése, a NATO de facto kivonulása Közép és Kelet Európából. Mindkettő elképzelhetetlen, sem Lengyelország, sem a balti államok, de a többiek sem szeretnék Oroszország kénye-kedvének kiszolgáltatni magukat. És remélem Szlovákia sem. 

Egyáltalán mi alapján követelheti ezt Oroszország? Létezik a nemzetközi biztonságpolitikában olyan lehetőség, hogy egy másik ország mondja meg, hogy a szomszédai kivel szövetkezzenek, milyen nemzetközi szervezetek tagjai lehetnek?

A nemzetközi jog alapján erre nincs Oroszországnak lehetősége, ez nagyhatalmi gondolkodásmód, amely abból indul ki, hogy a szomszédos államokat a befolyása alá vonja és ütközőzónát hoz létre. Ez így nem működhet, Oroszországnak semmi alapja nincs arra, hogy a Közép-európai vagy a balti országok biztonságpolitikáját diktálja.

Mennyire célja Putyinnak az EU szétverése?

Ez több évtizdes cél, ami egyszerű logikán alapul. Könnyebb egyenként tárgyalni a különböző országokkal, mint egy erős szövetséggel. Ha a szétverés nem is megy, legalább gyengíteni szeretné az EU-tagállamok összetartását. Két segítőt már talált is ehhez, Orbán Viktor és újabban sajnos Robert Fico személyében is.

Az is Moszkva érdekeit szolgálná, ha az USA magára hagyná Európát. Ebben Putyin időnként mintha egy húron pendülne Trumppal, aki legutóbb azt mondta, szeptember első hetében eldönti,  hatalmas szankciókat vagy hatalmas vámokat vezet be Oroszországgal szemben, vagy nem tesz semmit és azt mondja:ez a ti harcotok.

Tény, hogy Oroszországnak mindig is célja volt az amerikai jelenlét korlátozása Európában, mert anélkül könnyebben befolyásolhatná az európai biztonságot. Legalábbis igy gondolják Moszkvában. Ráadásul már vagy két évtizede, még az ifjabb Bush elnöksége alatt elkezdődött az amerikai geopolitikai súlyáthelyezés Európából az ázsiai és Csendes-óceáni térség felé. Az amerikai politikai és katonai figyelem régóta inkább abba az irányba terelődik. Európa ezt a folyamatot eddig sikeresen ignorálta, de ez tovább már nem megy.

Van esélye arra Európának, hogy összekapja magát?

Ennek vannak jelei, a védelmi költségek megugrottak, az országok együttműködése bilaterális és multilaterális szinten is szorosabb, de amíg a pénzből konkrét katonai képesség lesz, az egy évtized. Ha most elkezdődik valamit, annak a 2030-as évek elején lesz reális látszata, épp ezért szoktam bírálni a szlovák kormányt, hogy kimarad ezekből a kezdeményezésekből, amivel hosszú távon gyengíti az ország biztonságát.

Sőt, az Oroszországnak nyújtandó biztonsági garanciákért aggódik. Mi a motivációnk ebben?

Nem látok bele Robert Fico vagy Juraj Blanár fejébe, de ez egy abszurd helyzet, mert nekik nem Oroszország, hanem Szlovákia biztonságát kellene szem előtt tartaniuk, márpedig Szlovákiát elsősorban az orosz terjeszkedés veszélyeztetheti. Szerintem az anyagi érdek, a ruszofília, a cinizmus és a pártfegyelem egyaránt lehet az oka annak, hogy a Smer képviselői ennyire orosz kottából játszanak. 

A jelenlegi szlovák kormány a külpolitikát is belpolitikai célokra használja, mintha nem is lennének külpolitikai céljai. Valóban nincsenek, vagy ezek inkább Oroszország felé irányulnak, vagy csak ügyetlen?

Szlovák külpolitika gyakorlatilag nem létezik. Kassatól Pozsonyig, vagy Poprádtól Ipolyságig terjed, a Smer választói bázisa felé kommunikál és már senki nem törődik a következményekkel. Más ambíciói a szlovák külpolitikának jelenleg nincsenek. Ennek következményeképpen Szlovákia véleménye a világban senkit nem érdekel, de általában nincs is véleményünk, vagy ha van, az otthon is más, meg külföldön is. A külügyminiszter, Juraj Blanár öt-hat betanult mondatot szajkóz, nem véletlen, hogy egyetlen európai vagy nyugati kollégája sem igyekszik találkozni vele. A szövetségesek bizalma annyira megrendült Szlovákiában, hogy talán még egy esetleges kormányváltás esetén sem lesz elég egy választási időszak a helyreállítására.

Ha Trump elszánja magát és rábírja Putyint a békekötésre, létezhet egyáltalán valódi garancia arra, hogy Oroszország nem támadja meg újra Ukrajnát?

Ahhoz, hogy létezzen, központi kérdés az Ukrajnának nyújtott biztonsági garanciák komolysága. A tárgyalások legfőbb tétje már ez, sokkal inkább mint a határok. Ha Ukrajna tíz-húsz év múlva is létezni akar, nem fegyverezheti le magát és nem mondhat le az erős szövetségesekről.

Oroszország egyelőre nem csak a NATO, de az európai katonák ukrajnai jelenlétét is ellenzi, ebben a témában semmiféle áttörés nincs egyelőre. Nem lehet, hogy Putyin csak azért tárgyal, hogy húzza az időt és folytathassa a háborút?

Oroszország számára a diplomácia is a hadviselés eszköze. Egységes egészként kezelik a valódi háborút, a gazdasági hadviselést, információs háborút, propagandát és a diplomáciát, ellentétben a nyugati felfogással, amely a diplomáciát és a háborút elválasztja egymástól. Az oroszok annak érdekében használják fel a diplomáciát, hogy elérjék a katonai céjaikat. Most úgy tűnhet, hogy jelentősen haladnak előre a fronton, de itt csak pár kilométerről van szó, az ukrán területi veszteségek két éve nem jelentősek. Az oroszok sokkal inkább arra számítanak, hogy az ukránok kifáradnak, vagy magukra maradnak és jöhet a nagy áttörés. Ez komolyabb veszély ukrán szempontból, mint a frontvonalakon történő korlátozott mozgás.

Ha ki nem is mondott, de a tárgyalásokon már általánosan elfogadott tény, hogy Ukrajna mindenképp kénytelen lesz bizonyos területeiről lemondani?

Formálisan Ukrajna nem fogja elismerni, hogy Oroszország annektálta Luhanszk, Donyeck Zaporizsja és Herszon térségét, mint ahogy a Krím félsziget elcsatolását sem. Ha a jelenlegi frontvonal mentén befagyasztanák a konfliktust, átmenetileg megszállt területekként hivatkozna az oroszok által megszállt régiókra. Ez a helyzet pedig akár évtizedekig is eltarthatna. 

Egyre több politológustól, szakértőtől hallani, hogy tűzszünettel legalább időt nyerne Ukrajna, hiszen Putyin sem fog örökké élni. Valóban csak ebben lehet reménykedni?

Ebben akár lehet is valami, de a remény nem stratégia. Azt nem tudjuk, ki jön Putyin után, az utódja lehet még radikálisabb is, mint ő.

Reálisnak látja azt a vészforgatókönyvet, hogy Trump úgy dönt, hagyja az egészet, az EU-tagállamok pedig addig-addig egyeztetnek, mitévők legyenek, hogy Oroszország bekebelezi Ukrajnát?

Ettől nem tartok, mert a legtöbb uniós tagállam - Szlovákia és Magyarország kivételével – tudatosítja, hogy ha Ukrajna ezt a háborút elveszíti és teljesen orosz befolyás alá kerül, annak az európai biztonság számára végzetes következményei lesznek. Az európaiak addig fogják támogatni Ukrajnát, ameddig csak bírják, mert minden más lehetőség sokkal rosszabb.