Levele érkezett! – Így alakult a posta története

Az emberiség mindig is vágyott arra, hogy kapcsolatot tartson a távolban élőkkel. Már évezredekkel ezelőtt próbáltuk kitalálni, hogyan juttathatnánk el üzeneteinket hegyeken, sivatagokon és folyókon túlra. Azóta sok minden változott – a futárok lóháton vágtattak, majd vonatok, repülők és ma már drónok viszik a híreket. A cél azonban ugyanaz maradt: összekapcsolni az embereket.

Fáraók futárai

A legkorábbi ismert postaszolgálat az ókori Egyiptomban működött, i. e. 2000 körül. Ez még korántsem volt népnek szóló szolgáltatás: kizárólag a fáraók használhatták, hogy rendeleteiket eljuttassák birodalmuk legtávolabbi szegleteibe. A futárok a Nílus mentén vágtattak, és biztosították, hogy az uralkodó szava gyorsabban terjedjen, mint a sivatagi szél.

Kína váltólovasai

Néhány száz évvel később Kína is ráérzett a gyors üzenetküldés ízére. A Csou-dinasztia idején váltóállomásos rendszert alakítottak ki, ahol a lovasok kijelölt pontokon cserélték a fáradt lovakat. A rendszer annyira hatékony volt, hogy az üzenetek naponta akár 300 kilométert is megtehettek.

Perzsia: a sebesség birodalma

A perzsák aztán mindezt új szintre emelték. A híres királyi út Szúszától Szardiszig mintegy 2500 kilométeren kanyargott, és váltóállomások sora szegélyezte. 

A lovasfutárok stafétaszerűen adták tovább a küldeményeket – és a rendszer olyan gyors volt, hogy amit gyalog három hónapig tartott megtenni, lóháton akár egy hét alatt elért a céljához.

A római „közposta” 

Amikor Augustus császár létrehozta a cursus publicus nevű rendszert, a birodalom minden sarka elérhetővé vált. A futárok a híres római utak mentén haladtak, naponta akár 80 kilométert is megtéve. Bár a neve „közút” volt, a rendszer valójában a császár és a hadsereg privilégiuma maradt – a hétköznapi polgároknak tilos volt használni.

Középkor: a hentesek postája

A birodalmak bukásával a hivatalos posta is eltűnt, de az emberek leleményessége nem. Céhek és kereskedők saját hálózatokat építettek ki arra, hogy a küldeményeket eljuttassák A-ból B-be.

Németországban például a hentesek – akik gyakran utaztak – kezdték el a levelek szállítását is.

Ebből lett a Metzgerpost, vagyis a „hentesposta”, amely a középkor egyik legszínesebb fejezete a kommunikáció történetében.

Olasz városállamok: a szervezett posta úttörői

A középkor végén Itália városállamai, például Firenze, Genova és Siena, már igazi postahálózatokat működtettek: meghatározott útvonalakkal, menetrendekkel, díjszabással és futárszállásokkal. 

Ez volt az első olyan rendszer, amely megbízható nemzetközi összeköttetést biztosított a kereskedőknek – és előfutára lett a modern postának.

A brit forradalom és a Penny Black

A 19. században Nagy-Britannia egyik tanára, Rowland Hill forradalmasította a postát. Egységes árat javasolt – függetlenül a távolságtól – és bevezette a világ első ragasztós bélyegét, a Penny Blacket. A reformok előtt a levelezés bonyolult és drága volt, gyakran a címzett fizetett érte. Hill egyszerűsítései után a posta hirtelen mindenki számára elérhetővé vált – és a világ rövidesen követte a példát.

Világszintű összeköttetés: a Postaegyesület születése

A 19. század végére a nemzetközi levelezés már igencsak felpörgött, ám a különböző országok eltérő díjszabásai és szabályai megnehezítették a dolgot.
Ezért 

1874-ben, október 9-én megalakult az Egyetemes Postaegyesület (Universal Postal Union – UPU), amely egységes szabályokat és díjakat vezetett be.

 Ezt a dátumot ünnepeljük ma a posta világnapjaként. Az UPU azóta is a nemzetközi postai együttműködés alapja – több mint 190 tagállammal.

Lovaktól drónokig

A 20. században a repülőgépek forradalmasították a kézbesítést: az első rendszeres nemzetközi légiposta 1919-ben indult London és Párizs között.
A 21. században az e-mail és az üzenetküldő alkalmazások vették át a főszerepet, de a posta nem tűnt el – csak megújult. A digitális bélyegek, az automatizált rendszerek és a drónos kézbesítés már a jövő mindennapjai felé mutatnak.