Képek: Petra K. Ačová
Csolti Csaba okleveles gyógytornász, személyi edző, mediátor, menedzser, a Szlovák Gyógytornászszövetség volt elnöke. Három gyermek édesapja. Folyamatosan fejleszti önmagát, legutóbb pszichológiát tanult a nagyszombati egyetemen.
Egy közép-szlovákiai kis faluból indultál, és Kassán, Budapesten, Londonban, Prágában, Pozsonyban tanultál gyógytornát. Miért ezt a hivatást választottad?
Az igazat megvallva, véletlenül jutottam el a gyógytornához. Mivel a gimnázium után nem kerültem be az orvosi egyetemre, nem akartam kihagyni egy évet, ezért jelentkeztem a gyógytornára. Az akkori kemény felvételit sikerült teljesítenem, és elkezdtem ezt a csodás szakot.
Miért nem tértél vissza az álomhoz, hogy orvosnak tanulj?
Mivel a mozgás, a sport gyerekkorom óta fontos része az életemnek, az első év befejezése után egyértelművé vált számomra, hogy ennél a szakterületnél szeretnék maradni.
A tanulmányaid során sokféle képzési formát kipróbálhattál. Mi tetszett, és mi nem külföldön?
Tapasztalatom az, hogy külföldön egyrészt interaktívabb a tanítás, másrészt a tudásnak és az oktatásnak tekintélye van (nem a titulus, hanem a tudás megszerzése a fő cél). És hogy mi nem tetszett? A magas tandíj.
Magyar anyanyelvűként és külföldi képzések után mi hozott vissza Szlovákiába? Lokálpatrióta vagy, ezért maradtál itthon, vagy ez ennél komplexebb?
A külföldi tanulmányokat minden fiatalnak ajánlom, de akármennyire is jó volt, számomra az otthon, a család, a barátok, a rendszer, amit ismerek, itt van.
Milyenek voltak az első évek, amikor dolgozni kezdtél? Gondolom, egyre többször láttál rá a rendszer hibáira. Sosem érezted, hogy nagyon nehéz az egészségügyben dolgozni?
A gördülékenység sosem volt a rendszer erőssége, de kihívásnak vettem, hogy ennek ellenére minél több betegen tudjak segíteni. Ebben a nehezen működő rendszerben sokszor küzdést jelentenek minden résztvevőknek a mindennapok, de végeredményben leggyakrabban sajnos a betegen csattan az ostor.
A legtöbben kórházban helyezkednek el, és később, a saját rendelő létrehozása után elhagyják ezt a keretet, te viszont még a Szent Mihály Egyetemi Kórházban is dolgozol. Miért vállalod, mit ad az a munka?
Nagy kórházban kezdtem, ahol gyakorlati tapasztalatok, kihívások tömkelegével volt lehetőségem találkozni. Miután a szakmai továbbfejlődés korlátait elértem, elindultam a magánszektorban, segíteni a betegeken és a problémákkal, fájdalmakkal küzdő klienseken. Miután aztán sikerült nagyobb szakmai elismerést elérnem az elmúlt harminc év alatt, megkeresett a kórház vezetősége, és megkért az együttműködésre mind a menedzsment, mind a komplikáltabb esetek oldása terén. A kórházban lehetőségem van műtétekre bejárni, így közelről láthatom a beavatkozások menetét, ami nagyban segíti a gyorsabb gyógyulási terv felépítését. Fontos lépés ez: együttműködik több szakember egy beteg érdekében.
Máshol is hasonlót tapasztalsz, kezdenek együttműködni a szakemberek, bevonva egymást a folyamatokba?
Ideális lenne, van is rá példa, de ez nálunk még gyerekcipőben jár. Ezen a téren is nagy fejlődésre van szükség.
A mozgásszervi betegségek esetében nagyon gyakran pont azt nem csinálják a betegek, amire a legnagyobb szükség lenne, a célirányos tornát. Ezzel miként tudsz megküzdeni?
Sok esetben alapvető probléma, hogy a betegeknek nem magyarázzák el érthetően, mi is az igazi ok, így hiányzik a motiváció a tornához. Nálam a fő cél az ok minél pontosabb diagnosztizálása, a terápia, a célirányos torna elmagyarázása, kipróbálása és a gyakorlatok leegyszerűsítése.
Milyen esetek foglalnak le leginkább gyógytornászként?
Nyáron a nagyobb sérüléseken kívül a légkondicionálók nem optimális használatából kialakuló ízületi átfázások okozta izombekeményedések a gyakoriak. Általában azonban az akut és komplikáltabb esetek, a hátgerinc és a központi idegrendszer megbetegedéseinek kezelésével, valamint a páciensek műtétekre való felkészítésével, a műtétek utáni állapotok gyógyításával foglalkozom sportolóknál és mindenki másnál.
A szakma egyik legjobbjának tartanak. Mi minden kellett ehhez?
Elsősorban az érthető, közvetlen kommunikáció, a kézzelfogható, hasznos tanácsok, és persze az elért eredmények szerepelnek a kliensek pozitív visszajelzéseiben. Mivel én nem csak gyógytornát tanultam, több látószögből tudom kezelni a hozzám fordulókat.
Mi mindennel foglalkozol még?
A gyógytornán és a kórházon kívül még két egyetem előadó tanáraként dolgozom, továbbá egészségügyi menedzsmenttel, munkahelyi egészségügyi felügyelettel foglalkozom, és én vagyok a Szlovák Nemzeti Néptáncegyüttes (SĽUK) főgyógytornásza is.
Hol és hogyan tudod kamatoztatni azt a sok pszichológiai alapú tudást, amit a képzéseid során megtanultál?
A munkám bármely területén, mind a gyógytornán belül (egyre több a pszichoszomatikus jellegű/eredetű diagnózis), mind a pedagógiai oktatásban, mind az egészségügyi menedzsment területén. Az élsportolók kezelése során különösen hasznomra válik.
Hogyan tudsz pihenni?
Számomra az aktív kikapcsolódási forma a legfeltöltőbb: a sport, a turisztika, az olvasás, illetve a párommal és a gyerekeinkkel való együttlét.
Van olyan, az életben alkalmazott alapfilozófiád, amit követsz?
A mai rohanó, digitális világban fontos egymás megértése, segítése az alázat és a kellő felelősségtudat mellett. Valamint, ahogy Márai Sándor is mondja: más vagy, én más vagyok, másságod gazdagít.
Szöveg: N. Mészáros Krisztina
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.