Kőszeg lengyel szemmel - Séta a középkori városrészben

Kőszegi sétánk különlegessége, hogy idegenvezetőnk – bár kőszegi lakos – anyanyelve nem magyar, hiszen messziről érkezett a városba. Nem is akárhonnan: Lengyelországból. Kedves lengyel akcentussal fűszerezett, folyékony magyar nyelven kalauzol bennünket a város macskaköves utcáin. Különös, hogy kőszegi idegenvezetőt keresve épp Magdalenára bukkantam rá – szerencsés véletlen (vagy épp a sors keze), hogy egy különleges személyiséggel is megismerkedhetünk. Elsőként természetesen muszáj arról kérdeznem, lengyelként hogyan vezetett az útja Kőszegre. Nevetve mondja, hogy így bizony nem férünk bele a tervezett egy-másfél órás sétába… Sebaj!

A kiviszörp az oka mindennek!
Magdalena Koninban nőtt fel, egy lengyel városban az ország szívében. Édesanyja a nyolcvanas években utazási irodában dolgozott, s jó szocialista szokás szerint nekik is korlátozott lehetőségeik voltak a nyaralásra: lehetett menni Csehszlovákiába, Magyarországra, Bulgáriába vagy éppen Romániába. Ők pedig akkoriban majdnem minden nyarat Budapesten töltöttek. A gyermek Magdalena megigézve bámulta a Keleti pályaudvar italautomatáit, ahonnan folyt a mennyei kiviszörp, és csodálkozva látta, hogy a cipőboltban minden méretben sokféle gyerekcipő kapható… „Sírva fakadtam a boltban, mert annyi cipőt én még nem láttam. Magyarország akkoriban a lengyeleknek csodaország volt”. S Magdalena ezt a képet őrizte magában akkor is, amikor később a poznańi Adam Mickiewicz Egyetem hungarológia szakára jelentkezett. Hamarosan pedig újra Budapesten találta magát nyári egyetemen, majd az ELTE-n ösztöndíjasként. Ekkortájt, a kétezres évek elején ismerkedett meg – kőszegi származású – férjével a fővárosban. Évekig lengyel kirándulócsoportoknak mutatta be a város látnivalóit, majd 2011-ben, nem sokkal első gyermekük születése után Kőszegre költöztek.

A Vasalóház
Sétánk kiindulópontja az ún. Vasalóház, amely különleges formájáról kapta a nevét (érdemes rákeresni további izgalmas vasalóházakra a nagyvilágban, vagy éppen környezetünkben). Az épület ma Magdalenáék boltjának ad otthont, ahol szinte minden kapható, ami Kőszeggel kapcsolatba hozható: helytörténeti kiadványok, szuvenírek, helyi, saját készítésű finomságok, kiváló kőszegi méz  – valamint kőszegi és környékbeli borok! Hiszen a szőlőtermesztésnek és a borászatnak több évszázados hagyománya van a városban és a környéken.
A Vasalóház történetének egyik érdekessége a nem is olyan régi múlthoz kötődik. Ebben az épületben is forgott a nyolcvanas évek elején Bacsó Péter Hány az óra, Vekker úr? című filmje. Itt lakott az a filmbeli órásmester, akit ha éjjel álmából ébresztettek, akkor is tudta, mennyi a pontos idő. Veiszkopf Árpádot, vagyis a zsidó származású órásmestert Jordán Tamás alakítja a filmben, de a második világháború idején játszódó tragikomikus történetnek felvidéki kötődésű szereplője is van: az egyik német tiszt szerepében Kaszás Attila látható.
Magdalena a második világháború kapcsán felidézi a környékbeli történéseket. „1944 tavaszán kétezer zsidó munkaszolgálatost hurcoltak a környékre, akikkel többek között tankcsapdákat építtettek errefelé. 1945-ben a visszavonuló németek a táborok fölszámolása után azokat, akik még képesek voltak dolgozni, a mauthauseni táborba hajtották, a legyengült és beteg társaikat pedig tömegsírokba lőtték. Ezeket a tömegsírokat csak alig néhány évtizede tárták fel, addig jelöletlen sírokban nyugodtak az áldozatok. A kutatómunkában nagy szerepet vállalt L. Kiss Csaba, aki zseniális kőszegi történelemtanár, ő mindent tud a témáról.” Aki pedig részletesebben érdeklődik az események iránt, olvassa el a Végjáték a határon – Kőszeg 1944-45 című kiadványt.

Az élő vár
Közvetlenül a Vasalóház tőszomszédságában található a Jurisics-vár, arra folytatjuk tehát sétánkat. „Ez az ún. Alsóvár, ugyanis ezt megelőzően létezett egy Felsővár, amely nehezebben megközelíthető helyen, a Kőszegi-hegységben helyezkedett el. Az Alsóvár érdekessége, hogy két részből áll: az elővárból, amelynek épületeiben az őrség, illetve a vár kiszolgáló személyzete kapott helyet eredetileg, illetve a belső várból. Ma az épületegyüttes városi szervezeteknek, intézményeknek ad otthont, a Kőszegi Várszínház is itt működik”, meséli Magdalena. Az előadásokon kívül évente több alkalommal is megtelik a vár és a környéke emberekkel. Az egyik ilyen rendezvény az októberi, Orsolya-napi vásár, amikor kézművesek kapnak teret ezen az előkelő helyszínen, a másik pedig az augusztusban zajló Ostromnapok. A város meghatározó eseményére, az 1532-es török ostromra emlékeznek ilyenkor a helyiek és a városba érkező látogatók. Az Ostromnapok hétvégéjén ellepik a várost a jelmezes törökök és a várvédő kőszegiek, hiszen ilyenkor újrajátsszák azt az eseménysorozatot, amely méltán került a történelemkönyvek lapjaira.

Jurisics, a hős!
Az elővár központi részében látható annak a személynek a szobra, aki bátorságával és kitartásával nem csupán Kőszeget és a kőszegieket, de a bécsi udvart is megvédte az oszmán seregektől. Magdalena lelkesen mesél a híres kőszegi várkapitányról, aki szintén messziről érkezett ide, csakúgy, mint ő: „Jurisics Miklós a horvát tengerparti Senj városából érkezett. A források szerint nem beszélt magyarul, sem németül, csak horvátul, mégis teljes szívvel átadta magát ennek a küldetésnek. A szultán, I. Szulejmán eredetileg Bécset akarta elfoglalni, Kőszegnél pedig gyors lerohanásra számított. De a vár maroknyi csapata a százszoros túlerővel szemben is hosszan helytállt – igaz, ebben segítségükre volt az akkori csapadékos időjárás, illetve az, hogy a vár környéke mocsaras terület volt, és vizes várárok védte a bentieket. De fontos hangsúlyozni, hogy a sikerekhez nagyban hozzájárult Jurisics elszántsága és kitartása is.”  Szulejmán végül ajánlattal állt a várvédő elé: a védők kezében marad a vár, amennyiben ők kitűzhetik rá a török zászlót. Jurisics elfogadta a feltételt, a törökök pedig 1532. augusztus 29-én elvonultak, az ostrom túlélői fellélegezhettek. Ennek emlékére szól minden nap Kőszegen 11 órakor a harangszó.

A Jurisics tér ékkövei
A középkori városrész központi helye a neves várvédőről elnevezett tér, amelynek szívében két templom magasodik. A Szent Jakab-templom a korábbi, amely ottjártunkkor éppen felújítás alatt állt. Az Öregtemplomként is ismert épület falait belül különleges freskók díszítik, az évszázadok során pedig több neves család is temetkezett ide. Többek között a templomban talált végső nyughelyre Jurisics Miklós két gyermeke vagy Wesselényi Ferenc nádor felesége, Széchy Mária – a felvidéki kötődésű „Murányi Vénusz". A közvetlen szomszédságában álló Szent Imre-templom a 17. században épült, eredetileg a protestáns közösség számára, de csakhamar a katolikusok vették birtokba. A közelben látható néhány régi sírkő őrzi emlékét annak, hogy korábban a templom mellett temető állt.
A téren körbepillantva több ikonikus épület is látható. „A városháza homlokzatán Magyarország, illetve Kőszeg címere mellett ott van a Jurisics család címere is. Az építmény érdekessége és különlegessége, hogy talán az egyetlen olyan hazai közintézmény, amely 14. századi megépítése óta városházaként működik mind a mai napig” – mutat a díszes polgármesteri hivatalra idegenvezetőnk. De látványos eleme a térnek a Hősök tornya is, amely mai formáját már a huszadik században nyerte el. Ennek helyén állt a középkori városfal déli kapuja, s a toronykapu ma is átjárást biztosít a múlt és a jelen épületei között. Mint ahogy átjáróként szolgál az a szűk kis sikátor is, amely a városháza közvetlen szomszédságából nyílik. „A hangulatos utcácska nem csupán turistalátványosságként szolgál, de már a múltban is fontos szerepet töltött be: tűzvész idején menekülési útvonalat biztosított a városlakók számára” – Magdalena elmondása szerint csak az 1700-as években kilencszer pusztított tűz a városban.

Utolsóként emeljük ki a Jurisics tér ékkövei közül az ún. Sgraffitós házat, amelynek felületi díszítése eredetileg különleges sgrafittós eljárással készült. Ennek során az egymásra felvitt különböző színű festékek vagy vakolatok felső rétegét visszakaparták, így láthatóvá vált a mélyebben fekvő réteg színe, s ez adta a látványos mintázatot. Ma ennek imitációja látható a homlokzaton.

Búcsú a várostól
Volna még miről mesélni, volna még mit megtekinteni Kőszegen. Nem csupán a városban, de annak környékén is. A Kőszegi-hegység vagy az Írottkő Natúrpark kiváló kirándulóhelyeket kínál mindenkinek, nem csak a természetjáróknak. „Sokan úgy gondolják, hogy mivel Kőszeg nem fürdőváros, nem lehet felkapott turistacélpont. Pedig ez nem így van. Rengeteg a látnivaló, ennek töredékét tudtam most megmutatni: nem beszéltünk például a Zwingerről, vagyis az Öreg toronyról, a zsinagógáról vagy a Festetics-palotáról, a kőszegi céhtáblákról… – érdemes tehát több napot is szánni a városra”, invitál egy következő sétára Magdalena. „Sok titkot rejt még a város, sok a felfedeznivaló, nap mint nap újabb és újabb kincsekre bukkanok magam is.”
Sétánk végén idegenvezetőmet arról kérdezem, otthon érzi-e magát Kőszegen, emlékezteti-e itt valami Lengyelországra. „Bár fél életemet Magyarországon, magyarok között töltöttem, valószínűleg soha nem fogok úgy gondolkodni, mint a magyar emberek, hiszen Lengyelországban születtem és nőttem fel. Azt szoktam mondani, kőszegi lengyel vagyok. Felfedezőnek érzem magam Kőszegen. Fedezem fel a várost, a történelmét, az itt élő embereket, és ezzel együtt saját magamat is”, válaszol Magdalena. „Gyerekkoromban Koninban a szobám ablakából ráláttam a messzi autópályára, és gyakran képzeltem a látóhatár végére egy hegységet. Vágytam az erdőben barangolásra, a madárcsicsergésre, a természetre. Ezt itt, Kőszegen megtaláltam.”