A médiában napi szinten találkozunk a kifejezéssel, de értjük-e pontosan, mit jelent a korrupció? Törvénybe ütközik, ha valakit szívességre kérek? Hol a határ önzőség és önzetlenség között? A fogalmat ifj. Mészáros Lajos ügyvéd segítségével igyekeztünk tisztázni.
Van definíciónk a korrupció meghatározására?
Nagyon eltérő lehet a megítélése annak, mit tekintünk korrupciónak, vagy mit nem. Egy sokrétű jelenségről van szó, hasznosabb, ha a kifejezésre gyűjtőfogalomként tekintünk. Az ENSZ, illetve a Transparency International meghatározásai alapján azt nevezhetjük korrupciónak, ha valaki egyéni haszonszerzés céljából visszaél a rá bízott hatalommal, pozícióval.
Ha jól sejtem, a visszaélések története hosszan visszanyúlik a múltba.
A jelenség mindig is velünk volt. A 15-16. században Machiavelli kezdett módszeresen beszélni a politikai korrupcióról mint a kormányzás romlásáról. De nemcsak a politikusokkal, hanem tulajdonképpen bárkivel kapcsolatban szóba kerülhet ez a jelenség, aki fel van ruházva valamiféle hatalommal. Mint például a rendőr esetében, akinek jogában áll büntetni, a bírónak peres ügyekben dönteni, az orvos a gyógyítás hatalmával van felruházva, a tanár érdemjegyeken keresztül értékeli a diákot, a hivatalnok engedélyek kiadására jogosult, és még sorolhatnánk. Tehát ha egy személy a rá ruházott hatalommal visszaél – pénzbeli vagy nem pénzbeli juttatásért –, akkor már korrupcióról beszélhetünk.
Honnan tudjuk, hogy az, amit tesz valaki, visszaélésnek minősül?
Azt, hogy egy adott pozícióban az egyén mire van felhatalmazva, jogszabályok határolják körül. Tehát a jogok és kötelezettségek korlátok közé szorítják az adott pozíciót, például a hivatalnoknak a rábízott ügyeket egy bizonyos sorrendben kell intéznie. Ezért ha egy iratot előre vesz az ügyintézés során, akkor túllépi a hatáskörét. Fontos kérdés ilyenkor: kimutatható-e egyfajta szándék a visszaélésre?

Ki a korrupt személy: aki megveszteget, vagy aki ennek hatására visszaél a hatalmával?
A korrupció minimum kétszereplős történet, de mindkét oldalon állhat akár több személy is. Sőt, harmadik oldalról is beszélhetünk, abban az esetben, ha valaki más javára követik el a visszaélést, például a szülő el akarja érni, hogy gyermeke átmenjen a vizsgán, ezért megpróbálja korrumpálni a tanárt. Itt lényegében a gyermek a kedvezményezett, nem a szülő. De alapvetően mindhárom fél „jól jár”.
Akkor ki jár rosszul? Kinek származik kára a korrupcióból?
A társadalomnak. Hozzá kell tenni, hogy korrupció és korrupció között különbség van, ami az egyes esetek jelentőségét illeti. Ha valaki bonbont ad a nővérkének azért, hogy korábbi időpontot szerezzen egy kivizsgálásra, azt nem lehet összehasonlítani azzal, ha például valakit közbeszerzésben előnyben részesítenek. Mert ez nem csupán a pályázatban vesztes cégeket érinti negatívan, hanem az egész társadalmat.
Hogyan hat mindez a társadalomra?
Ha például az adott kórház vezetősége a jóval drágább CT-gép megvásárlása mellett dönt, mint ahogy ez nemrégiben meg is történt, akkor az intézménynek kevesebb pénze marad egyéb eszközökre – a károsultak tehát hosszú távon maguk a betegek. Politikai korrupció esetében ez még nyilvánvalóbb: ha megvesztegetnek egy politikust, hogy fogadjon vagy ne fogadjon el egy törvényt, annak következménye az egész társadalomra hatással van. Itt jegyezzük meg: a korrupció közerkölcsöt is sért.
Az orvosnak tehát akkor se vigyek bonbont, ha meg akarom köszönni az odafigyelését a kórházi ellátás során?
A korrupció vizsgálatánál a szándék kérdése mellett fontos az adott cselekvés időzítésének vizsgálata is. Hiszen ha akkor „jutalmaz” valaki, mielőtt a másik bármit tett volna, az minimum gyanút vet fel. De ha azért adok bonbont, mert hálás vagyok a professzionális bánásmódért, az nem korrupció. Ebből is látszik, mennyire individuális lehet a megítélés.
Mi a helyzet a családdal? Ha előnyben részesítem a családom tagjait, mert őket szeretném támogatni elsősorban, az baj?
Nincs egyszerű válasz erre a kérdésre sem, mert függ az adott helyzettől, környezettől, kontextustól. Például aki bíró szeretne lenni, ki kell töltenie egy pályázati kérdőívet, amely kitér a családi kapcsolatokra is. Meg kell jelölni, a jelentkezőnek dolgozik-e bíróságon rokona, ha igen, hol és milyen pozícióban. Miért szükséges ez? Fontos, hogy a bíró független legyen, de ezt a közvélemény felé is sugároznia kell, a kétség, a korrupció bármiféle gyanújának még a látszatát is ki kell zárnia.

Nézzük a következményeket: a korrupció bűncselekmény?
Elméletileg minden korrupciós tevékenység büntethető. A gyakorlatban a büntető törvénykönyvünk viszont pontosan meghatározza azt, hogy büntetőjogi szempontból mi számít korrupciónak, és az adott eset miként büntethető. Ezek közül az egyik legfontosabb a vesztegetés, illetve ennek elfogadása.
Tehát a büntetés mindkét felet eléri?
Pontosan. Külön büntetőjogi tényállása van annak a tevékenységnek vagy annak a személynek, aki korrumpál, és annak is, aki ezt a kezdeményezést elfogadja, és aszerint eljár. De tegyük hozzá, nálunk nagyon-nagyon kevés olyan példa van, amikor jogerősen elítéltek magas beosztású személyeket, akár politikusokat, akár közhivatalnokokat korrupcióért.
Vagyis a demokratikus politikai rendszer sem tudja kizárni a korrupciót?
A korrupciót teljesen megszüntetni valószínűleg nem lehet. Feltehetően az önzésből fakad, és ilyen módon az ösztönös emberi működéshez köthetjük. Viszont más társadalmi rendszerekhez képest a demokrácia biztosítja az ellenőrzést: van szólásszabadság, lehet nyíltan beszélni ezekről a dolgokról, és vannak kontrollmechanizmusok. Például működik a média, folyik oknyomozás, működnek a civil szervezetek, amelyek felvilágosító kampányokat folytatnak. Mindez nem történne meg egy autoriter rendszerben.
Szlovákia korrupt országnak számít?
Létezik egy úgynevezett korrupciós mutató (CPI – Corruption Perception Index). A Transparency International 1995-től vizsgálja az egyes országokban tapasztalható korrupció mértékét. Alapvetően a korrupció szempontjából a jobb helyzetben lévő demokráciák közé tartozunk, de van hova fejlődni.

A cikk eredetileg a Vasárnap családi magazin 2024. december 17-ei számában jelent meg.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.