Kérjük, fizessenek készpénzben! Mit hozott és mit vitt el a tranzakciós adó

A vállalkozói számlákról történő utalásokat 0,4 százalékos adó terheli, vagyis minden átutalt ezer euróból 4 eurót vesz el az állam, akár az alkalmazottaknak küldött fizetésről, akár a kereskedelmi partnereknek kifizetett számlákról van szó. Az adó felső határa 40 euró, tehát tízezer euró felett is ennyi marad. Csakhogy egy kisvendéglő tulajdonosa több beszállítónak is fizet, többször tíz-ezer euró körül bonyolít le havi utalásokat, így 150 ezer eurós forgalomnál 500 eurót perkál le az államnak a tranzakciós adó jogcímén.

Inkább bennünket támogatnak, mint az államot

„Ezt a pénzt inkább az alkalmazottaknak adom. A nagyobb beszállítókkal megegyeztem, hogy havonta egyszer utalok, így mindig meghaladja az összeg a tízezer eurót. A kisebbekkel sikerült készpénzfizetésben megállapodni, amikor hozzák az árut, megkapják az árát, és az államnak semmi köze hozzá. Ezért kérjük a vendégeinktől is, hogy ha tudnak, inkább készpénzben fizessenek, mert mi ebből fizetjük az árut. Eleinte sokan nem értették, mondák is, hogy hiszen a kártyás fizetéseket nem terheli a tranzakciós adó. Elmagyaráztuk nekik, hogy készpénzre van szükségünk ahhoz, hogy ne kelljen árakat emelnünk. A legtöbben, főleg a törzsvendégeink megértették, és ezzel is támogatnak” 

– mondja a tulajdonos.

Egyébként úgy tapasztalja, hogy az idősebb korosztály szívesen fizet készpénzzel, az idegenek és a harminc év alattiak szinte csak kártyával, mert nincs is náluk készpénz. „Sok olyan vendégünk van, aki azt mondja, hogy inkább bennünket támogat, mint ezt az államot. Jól jön ez, amikor a beszállítóimat fizetem ki. Velük nem volt gond, mindenki egyből átállt a cash-re, semmi értelme, hogy ezreket utaljunk az államkasszába, amikor egyáltalán nem látszik, mire költik a pénzt. Miniszteri fizetésemelésekre meg kihelyezett kormányülésekre? Ugyan már!” – legyint, és megy átvenni a friss hússzállítmányt. Még látjuk, ahogy leperkálja a több száz eurót, kezet ráznak, és mindenki megy a dolgára. Most is megtakarított valamennyit.

Inkább elballagok a postára

Egy falusi kávézó tulajdonosa azt mondja, szinte sosem utal 10 ezer eurónál nagyobb összeget, ezért neki jobban megéri postai utalványon küldeni a pénzt a beszállítóknak. „Kétezer euró körüli összegeket utalok, ha ezt bankszámláról tenném, a tranzakciós adó hat euró lenne. Ha a postán adom fel, 2,50 eurót fizetek. Tízezer euró felett is csak 5,50-et számláz a csekkért a posta, úgyhogy visszatértem a hetvenes évekbe, és vagy készpénzben, vagy csekken fizetek. Ezzel megtakarítom a könyvelőmnek fizetett összeget is, mert minden utalásért egy eurót számláz. A számla törlesztése egy euró, a tranzakciós adó utalása megint egy euró. Kiszámoltam, több mint száz euróval többet kellene fizetnem a könyvelőmnek, és vagy 1 500 eurót az államnak. Hát inkább elballagok a postára, és az egészet megúszom száz eurón alul.”

Nyugdíjasok kártyával

A falusi kisboltok is úgy ügyeskednek, ahogy tudnak, minden pénztárnál ott a felirat, hogy szívesebben vennék a készpénzfizetést. A vevők egy része vevő rá, de sokan nem. „Meglepő módon a nyugdíjasok fizetnek inkább kártyával, mert bizonyos értékű tranzakciót le kell bonyolítaniuk havonta, hogy ne bírságolja őket a bank. A fiatalok, akik munkába menet állnak meg reggeliért, vagy tízórait vásárolnak a gyerekeknek, inkább hajlandóak voltak átállni a készpénzre” – tudjuk meg egy kisbolt tulajdonosától. A beszállítók egy részének ő is készpénzben fizet, de azt mondja, a nagyobb cégek továbbra is a banki utalást várják, minden számlára külön. „Azzal érvelnek, hogy ez így áttekinthetőbb számukra, nem akarnak külön pénzbeszedő embert alkalmazni. Mi mindenképp veszítünk az egészen, és az a baj, hogy az értelmét sem látjuk. Egy olyan állam feneketlen kútjába öntjük a pénzt, amely most épp a legmodernebb gyógyszereken akar spórolni. Ha nekünk mindig csak rosszabb lesz, akkor mi értelme lenne szó szerint betartani az adózási törvényeket? Ott keresünk kiskapukat, ahol csak lehet” – vallja be, miközben épp egy helyi lakostól vesz át egy láda újhagymát. Se számla, se utalás, mindketten tudják, hogy megbízhatnak egymásban, és a vevő is jól jár, mert friss, nem agyonpermetezett árut kap.

Egy csomagnyi adó

Az tranzakciós adó nem csak egyetlen adónem, hanem elvonások egész csomagja.

A vállalkozói számlákról megvalósított utalásokat tízezer euróig 0,4 százalékos adó terheli, de ez csak egy utalásra érvényes. Akinek nem sikerül úgy csoportosítani az utalásait, hogy mindegyik meghaladja a tízezer eurót, az minden utalásért tranzakciós adót is fizet.

A magasabb, 0,8%-os adó akkor érvényes, ha a pénzt bankautomatából veszi ki a vállalkozó, ebben az esetben két eurós illetéket kell fizetnie a bankkártya használatáért. Az automatás megoldásnál nincs felső határa az adó értékének, a bankkártyás fizetés viszont csak egyszeri, tehát egyszer megfizetjük, és a kártya használható, így ez tűnik a készpénzmentes megoldások közül egyértelműen a legolcsóbbnak.

Bizonyos tranzakciókat ez az adó nem érint. Ezek az államháztartás bevételét képező adók, járulékok, vagyis a Szociális Biztosítónak fizetett illetékek és az egészségbiztosítási járulékok. Kivételt képez az is, ha az adózó a saját számlái között hajt végre tranzakciót, vagyis ha egynél több számlája van ugyanabban a bankban (azaz bankon belüli utalásokra nem vonatkozik).

Céges számla kötelező

A tranzakciós adó járulékos költségeket is hozott a vállalkozóknak, mert akinek eddig nem volt céges számlája, annak március végéig nyitnia kellett ilyet. A leginkább költségkímélő megoldás az volt, ha ugyanannál a pénzintézetnél nyitotta, amely az egyéni számláját is kezeli, mert ez esetben a saját számlájára utalt pénz után nem kell tranzakciós adót fizetnie.

Más bank esetében viszont ugyanúgy érvényes az új adó. Az egyes pénzintézetek különböző bizniszcsomagokat is kínálnak, van olyan is, amely esetében nem kell a számlavezetésért fizetni, de ezek száma korlátozott. 

Tízezer eurónál nagyobb tranzakciók esetében az adó összege nem haladja meg a 40 eurót, de készpénzfelvételkor már 0,8 százalékos adókulccsal érdemes számolni, ebben az esetben pedig felső határt sem szabtak meg. A vállalkozóknak és vállalatoknak ezenkívül évente 2 eurót kell fizetniük, ha a tulajdonukban bank-, esetleg hitelkártya is van. Az ezzel járó adminisztrációt a bankok bonyolítják a kliensek helyett, akik a vállalkozói számlájuk havi kivonatából szerezhetnek információkat a tranzakciós adóval kapcsolatos költségekről. A tranzakciós adó fizetése alól csak a másfajta adók, járulékok, lakhatással kapcsolatos utalások mentesülnek.

A Smer szavazóinak sem tetszik

A tranzakciós adó a bevezetése óta koalíciós konfliktusok forrása, főleg Andrej Danko (SNS) követeli a kivezetését az évi 100 ezer euró alatti forgalmat lebonyolító vállalkozók számára. A koalícióban erre egyelőre nincs akarat, Robert Fico egyenesen úgy fogalmazott, hogy a tranzakciós adó elkerülhetetlen és megszüntethetetlen. Legalábbis a következő választási kampányig, mert azt bizonyára Fico is látja, hogy a lakosság túlnyomó többsége ellenzi ezt az adónemet. Az Ipsos közvélemény-kutató intézet felmérése szerint a Smer szavazóinak 41, a Hlas, az SNS és a Republika szavazóinak 70, a PS szavazóinak 97, a SaS és a Demokrati szavazóinak 93, a KDH szavazóinak pedig 78 százaléka szeretné a kivezetését. Pártpreferenciáktól függetlenül az ország lakosságának kétharmada tartja feleslegesnek, haszontalannak, sőt, kártékonynak. Még a hatvannégy év felettiek kategóriájában is csak a megkérdezettek 24 százaléka véli úgy, hogy lehet valami haszna.

Készpénzzel jobban megéri

Sokatmondó adat, hogy a megkérdezettek csaknem fele, 44 százaléka visszatért a boltokban, az éttermekben és más szolgáltatóknál a készpénzfizetéshez. A Smer választónak 48 százaléka, a Hlas választóinak 38 százaléka, az SNS választóinak 65 százaléka fizet a tranzakciós adó bevezetése óta inkább készpénzzel, mint kártyával.   Érdekes módon itt a PS (38) és a SaS (39) választói ragaszkodnak leginkább a bankkártyás fizetéshez – valószínűleg azért, mert inkább városi és fiatal elektorátusról van szó, akik megszokták, hogy nincs náluk készpénz. A KDH választónak 47, a Slovensko mozgalom (Matovič pártja) választóinak 47, a Demokrati választóinak pedig 53 százaléka százaléka állt át a készpénzre. Ennek a gyakorlatban az lesz a következménye, hogy a kormány várakozásaival ellentétben csökkennek az állam adóbevételei, és a modern, átlátható gazdálkodástól visszatérünk abba az időbe, amikor az üzleti partnerek kézről kézre, az állam kihagyásával számolták le egymásnak a pénzt.

Ezzel együtt is a megkérdezettek 89,1 százaléka értékeli úgy, hogy a tranzakciós adó bevezetése, azaz március óta minden drágább. A Smer választóinak 89, a Hlas választóinak 94, az SaS választóinak 72, a PS és a Slovensko választóinak 97, a SaS és a KDH választóinak 95 százaléka mondta azt, hogy az árukért és a szolgáltatásokért is egyre többet fizet. Ez a meggyőződés kortól független, minden kategóriában a megkérdezettek több mint 80 százaléka érzékeli, hogy egyre nagyobb a drágulás, de 55 éven felül a válaszadók 90 százaléka, azaz pont a Smer és a Has választói bázisa véli úgy, hogy az áremelések oka a tranzakciós adó.

Kit okolunk érte?

Különösen érdekes, kit vagy mit okolnak a megkérdezettek a drágulásért. 37,4 százalékuk az inflációt. 36,6 százalékuk Robert Fico kormányát. 21,9 százalékuk az orosz–ukrán háborút, 19,7 százalékuk Igor Matovič kormányát, 17,7 százalékuk valamennyi szlovák kormányt, 7,8 százalékuk a koronavírus-járványt, 6,2 százalékuk Eduard Heger kormányát, 3,4 százalékuk pedig Ódor Lajos kormányát. A Smer választói leggyakrabban Igor Matiovičot, az elenzéki pártok választói Robert Ficót hibáztatják.

Az egymásra mutogatás folytatódik, közben Andrej Danko Kamenický pénzügyminiszterrel tárgyal a tranzakciós adó megszüntetéséről, hogy bizonyítsa, milyen aktív és fontos politikus. A valóságban azonban nem történik semmi – mindaddig, amíg valamelyik koalíciós partner a sarkára nem áll, vagy a számok azt nem mutatják, hogy a Smer emiatt bukhatja el a következő választást. De amíg az érintett vállalkozók meg tudják oldani a dolgot, úgymond, okosban, addig ettől is messze vagyunk.