Képbe zárt csokrok – A virágpréselés rejtelmei

– Mindig is szerettem kreatívkodni – meséli. – Gyöngyöt fűztem, festettem, dekoráltam. A lakásban is én festettem a falakat. Mindig alkottam valamit, de sokáig nem találtam meg azt, amiből vállalkozást is lehetett volna indítani. 

Végül a saját esküvőjén találkozott először a szárított virágokból készült fali képek koncepciójával. 

Nagy ötlet a nagy napon

– Amikor megkaptam a menyasszonyi csokrom, az éreztem, hogy milyen kár lenne ezt három nap múlva kidobni. Arra gondoltam, hogy kiszárítom, de úgy csak a rózsák maradtak volna meg szépnek. Aztán a telefonomat görgetve jött szembe egy budapesti lány posztja, aki esküvői csokrok virágait préselte le, majd fali képet készített azokból. A virágpréselés egy régi módszer, sokan csinálják, de ilyen formában korábban még nem találkoztam vele. Megkértem, hogy tartósítsa az én csokromat is. Úgy voltam vele, hogy ha szép lesz az eredmény, én is kipróbálom ezt a módszert.

Amikor három hónap múlva kézhez kapta a kész képet, el volt ragadtatva. Ekkor már biztos volt benne: ebből vállalkozás lehet, elkezdett hát kísérletezni. 

– A harmincadik születésnapomra mindenkitől csokrot kértem, hogy legyen mivel próbálkoznom. Persze semmi nem úgy maradt meg, ahogy akartam, mert a valódi titkokat nem árulja el senki: azt, hogy milyen papír kell, mennyi ideig kell hagyni a virágokat a présben, melyik növény hogyan viselkedik. 

Anna egy év próbálkozás után merte azt mondani: elég jó az eredmény, másnak is elkészítené.
Először a szomszéd lánynak ajánlotta fel, hogy megmenti a csokrát. Jól sikerült, így elindította a közösségi oldalait – az első poszt a szomszéd csokráról szólt. Onnantól nem volt megállás.

Csokra érkezett!

A kész alkotások a közösségi oldalakon sémában jelennek meg. A posztokból a párok története is kiderül: honnan származik a csokor, és milyen formában szerették volna megőrizni. Mivel Szlovákiában egyedi vállalkozásról van szó, Anna az ország minden részéből kap csokrokat. 

– Minél frissebb a virág, annál szebb a színe, és annál minőségibb lesz préselve is. Éppen ezért a megrendelőknek azt szoktam tanácsolni, hogy a virágok szárát tekerjék be nedves szalvétával, vagy tegyék egy kis zacskó vízbe, amit gumival rögzítenek. Így pár napig friss marad a növény. Ha a csokor postán érkezik, a csomagot érdemes kitömni összegyűrt újságpapírral, hogy ne mozogjon. Mivel korábban csomagküldő szolgálatnál dolgoztam, tudom, hogyan bánnak némelyik küldeménnyel.

Ha a csokor megjött, kezdődhet az alkotási folyamat. Ehhez először is teljesen szét kell szedni, a virágfejeket sokszor teljesen szirmokra bontani, főleg, ha húsosabbak.

– A szirmokat, a virágfejeket a présbe rakom, amiben 2-3 naponta papírt kell cserélni, különben bepenészedik a növény. Egy rózsa másfél hét alatt kész, de a liziantusznál akár egy hónapig is tarthat a száradás. 

Utána jöhet a kép megalkotása. Mindenki választhat stílust, vagy teljesen rám is bízhatja magát. Sokan mondják is, hogy nem akarják előre látni a terveket, legyen inkább meglepetés. Ezeket a megbízásokat szeretem a legjobban, mert kiélhetem a kreativitásom.

Virágod a tükröd 

Anna szereti megismerni azokat, akiknek virágképet készít, mert így nemcsak a saját kézjegyét hagyja az alkotásokon, de a megrendelők személyiségét is bele tudja szőni. 

– Én nagyon szeretem a színeket, szóval ha csak lehet, csempészek valami színt a végeredménybe. De igazából sokszor nekem is meglepetés, hogy egy-egy kérésből mi fog kisülni. Az egyik ilyen kihívás az volt, amikor egy csupa fehér bazsarózsából készült csokrot fehér háttérrel és kerettel kértek. Nem tudtam elképzelni, hogy ez jól mutasson. De a megrendelő biztos volt magában, aztán amikor megláttam az esküvői fotókat, megértettem, hogy miért. A képek is nagyon fehérek, letisztultak voltak, így ez illett a koncepcióba. Ezért is nagyon fontos, hogy sokat kommunikáljunk a párokkal. 

A képek készítése a kedvence, a préselés szerinte hosszú és sokszor unalmas folyamat, amely rengeteg odafigyelést igényel, de elengedhetetlen.

– Az a legjobb, amikor végre eljön a nap, amikor összeállíthatom a képet. Hiába szedtem szét, újra össze kell illesztenem a virágokat. Látni, ahogy megszületik az eredmény – ez inspirál a legjobban. 

Miközben beszélgetünk, megjelennek Anna bájos négylábú segítői is. Mici és Rozi ott szeretnek lenni, ahol a gazdi van, így gyakran ők is részei a képek létrejöttének. És mivel cicák, néha egy-két segédeszközt is lefociznak az asztalról, vagy épp oda fekszenek, ahová Anna épp tenni szeretne valamit.

Kétdimenziós virágkötészet

Bár a legtöbb megkeresés menyasszonyi csokrok tartósításra érkezik, Anna nem csak ezzel foglalkozik. Hangsúlyozza, hogy születésnapra, házavatóra vagy akár dekorációnak is tökéletes ajándék lehet egy ilyen kép. 

– Ha valakinek a csokrával dolgozom, akkor azon igyekszem, hogy a kép minél jobban hasonlítson az eredetihez. De persze sokat nézelődöm az interneten is, és ott is születnek ötletek. Van, hogy csak zuhanyzás közben jön az ihlet valamire, amit még nem csináltam, de jól mutatna! Ilyenkor aztán pár héten belül meg is valósítom, ha van rá időm.

Ezekhez az alkotásokhoz nem szükséges, hogy a megrendelő küldjön virágot. 

– Van rengeteg préselt növényem itthon. Néha pedig csak felpattanok a biciklire, kimegyek a faluba vagy a közeli parkba, és virágot szedek. De gyakran megyek virágárushoz is. 

Ha például egy virág színe vagy formája megfog, és tudom, hogy ilyet még nem használtam, akkor muszáj beszereznem belőle néhány szálat.

Anna a legtöbb esetben friss virágokkal dolgozik, de van, hogy egy-egy feldolgozásra szánt csokorba száraz növény is kerül, ilyen esetben ezeket is megpróbálja beleépíteni a kompozícióba.

– Előtte picit beteszem őket a présbe, hogy ne maradjanak háromdimenziósak. Végül is ez az egész olyan, mint egy kétdimenziós virágkötészet.

Anna gyakran hall különleges sztorikat a csokrokról – azok néha vicces, néha megható emlékekkel együtt érkeznek. 

– Ami talán a leggyakoribb, hogy a csokor elveszik. Sokszor leteszik, ottfelejtik a templomban, a fotózás helyszínén… Aztán másnap keresik. Ilyenkor mondom, hogy na, most már kép formájában fel lesz szögelve a falra, így sosem felejtitek el!

Lady Bridgerton bokrétája

Szétnézünk a kis műhelyben, ahol a virágok örök életet kapnak. Hangulatos helyiség, melyet a virágos tapéta tesz igazán egyedivé. A fal másik részén kész alkotások jelzik, hogy itt történik a csoda.

– A kedvenc virágom gyerekkorom óta a pipacs. Mindig lenyűgözött a színe és az egyszerűsége – árulja el Anna, hozzátéve, hogy amióta elindította a vállalkozását, sokkal gyakrabban kap csokrot, mert a szerettei tudják, hogy az nem végzi a kukában.

A prést vizsgáljuk meg közelebbről. Előző nap helyezett bele friss növényeket. A szerkezet nagyon spéci. 

– Minden virág másképp viselkedik, és a szedések közt is van eltérés. Figyelni kell arra, hogy préseléskor ne gyűrődjenek meg, ne legyenek rajta ráncok, ne rakjam őket egymásra. 

A falra akasztva filmes hősnők újraalkotott, képbe zárt csokrai sorakoznak. Ezeket esküvői kiállításokra viszi magával az alkotó.

– Nagyon élveztem a folyamatot, amíg kitaláltam, hogy melyik karakterek virágait készítsem el ilyen módon. Megpróbáltam egy kicsit a bőrükbe bújni, kitalálni, hogy vajon milyen kéréseik lennének. Persze újra is néztem azokat a jeleneteket, melyben férjhez mennek. Van itt csokor a Bridgerton családból, a Jóbarátokból, a Született feleségekből, de például az Agymenőkből is.

A polcokon kosárkák, belelesünk néhányba: feldolgozásra váró száraz virágokat rejtenek. Egészen egzotikus darabok is vannak a gyűjteményben, Anna ugyanis a bali nászútjára egy mini, hordozható prést is magával vitt, majd a szigeten gyűjtögetett. Ezekhez a darabokhoz csak ritkán nyúl, fél, hogy gyorsan elfogynak a távolról hozott kincsek. 

A készletek végesek, de Annánál az ötletek kifogyhatatlanok. Kíváncsian vág bele az esküvői szezonba, és már most azon töri a fejét, idén melyik növény hogyan kapjon örök életet.