„Turisták, menjetek haza!” felirat Barcelonában
Vége a nyárnak, a turisták hazamentek. Vagy legalábbis sokkal kevesebben vannak. A helyiek legnagyobb örömére. A globális turizmus nem új keletű probléma, azonban évről évre folyamatosan dőlnek meg az utazási rekordok. Egyre többen kelnek útra, ártva ezzel a természetnek, a helyieknek, de önmaguknak is.
A koronavírus-járvány idején normalizálódni látszott a helyzet, sokkal kevesebben mertek akkoriban utazni, és a tömegturizmus káros hatásairól is egyre többen beszéltek. Amint azonban vége lett a korlátozásoknak, mintha mi sem történt volna, újra ellepték a látogatók a turistaközpontokat.
Abban, hogy ennyien utaznak, hatalmas szerepet játszik a közösségi média térhódítása: ezek a felületek tele vannak utazásra buzdító fotókkal, videókkal. Mindenki látni akarja azt a strandot, épületet, ahol kedvencei sétáltak. Sok utazó ráadásul a mennyiségre megy a minőség helyett: a céljuk, hogy egy vakáció alatt minél több helyről posztolhassanak minél több esztétikus felvételt. Persze az olcsó repjegyek és szállások is nagyban felelősek a turistaáramlásért: az utazás elérhetővé vált szinte bárki számára.
Kitolás a természettel
Az emberek jórészt olyan úti célt választanak, ahol valami szépet, különlegeset láthatnak: régi épületek, tengerpart, hegyek, barlangok, nemzeti parkok, ritka élőlények, vízesések vonzzák a legtöbb látogatót. Hogy mindent közelebbről is meg lehessen csodálni, szükség van infrastruktúrára: utak, felvonók, kilátók, hidak, szállodák épülnek. Emiatt sok helyen erdőket irtanak ki, folyókat vezetnek el, mocsaras területeket csapolnak le, így csökkennek a természetes élőhelyek. A turistákat szállító hajók és a búvárok pedig a tengerek élővilágát pusztítják. Ahová ember teszi be a lábát, ott megnövekszik a zaj, több lesz a szemét, az élőlényeknek pedig mindez stresszel jár. Ironikus, hogy a globális tömegturizmus egyszerre okozója és elszenvedője a klíma változásának. A növekvő átlaghőmérséklet miatt ugyanis szinte kibírhatatlan melegek, szárazságok és erdőtüzek jellemzik a népszerű üdülőhelyeket.
Kitolás a helyiekkel
Az egy dolog, hogy a természet megsínyli az utazók mozgását, de a helyi lakosok is sokat szenvednek a tömeg miatt. Ideális esetben a turizmus jót tesz a helyi gazdaságnak, biztosítja az ott élők megélhetését. Csakhogy sok népszerű célponton fenntarthatatlan lett az odalátogatók száma, és több kárt okoznak, mint amennyi hasznot hoznak.
Utazáskor sokan elengedik magukat, nem tisztelik a helyi szabályokat, szokásokat. Részegeskednek, szemetelnek, hangoskodnak, folyóügyeiket az utcán intézik… Mindezzel bosszúságot okozva a lakóknak. A rengeteg szálloda, rövid távra kiadott magánlakás miatt pedig megfizethetetlenné válnak az ingatlanok a helyiek számára. Sokan albérletet sem tudnak kivenni a saját városukban, vagy csak épp nyugodtan pihenni, normális áron bevásárolni, így a helyiek kiszorulnak a lakhelyükről. Ilyen például Amszterdam, Barcelona, Velence, Párizs, de fenntarthatatlan kezd lenni a helyzet Ibizán, a Kanári-szigeteken vagy épp Szantorinin is.
Több helyen tüntetéseket szerveztek a túlzott turizmus miatt, illetve számos helyen „Turisták, menjetek haza!” feliratú graffitik díszelegnek a falakon. Míg mások konkrét intézkedésekkel próbálják távol tartani a túl sok nyaralót.
Barcelona például eltávolíttatta a Google Térképről a Güell park környékén közlekedő busz menetrendjét, hogy a turisták ne tudjanak róla, ne szorítsák le az idős helyieket a járművekről. A spanyol Baleár-szigetek több pontján alkoholfogyasztást korlátozó intézkedéseket vezettek be, Velencében pedig idegenforgalmi napijegyet kell fizetniük az egynapos látogatóknak, valamint betiltották az idegenvezetők megafonjait, és huszonöt főben limitálták a turistacsoportok maximális létszámát. Számos városban az idegenforgalmi adó összegének emelésével próbálják kordában tartani a nyaralókat. Amszterdamban viszont az új szállodák építését tiltották meg. Maximum akkor épülhet új szálláshely, ha egy régit lerombolnak helyette.
Kitolás önmagunkkal
A túltolt turizmus nemcsak a természetnek és a helyieknek kellemetlen, hanem azoknak is, akik végre eljutnak nyaralni, és csalódniuk kell. Senki sem azért megy vakációzni, hogy mindenhol sorban álljon, alig férjen el a járdán, épphogy csak lássa a nevezetességet a tömegtől, és még egy vagyont is fizessen mindenért.
Szomorú érzés, ha megérkezünk életünk nyaralására, meglátogatjuk azt a bakancslistás helyet, amelyre évekig gyűjtöttünk, az eksztázis mégsem jön, és leginkább csak messzire szaladnánk a tömeg láttán.
Tartsuk észben, hogy gyakran elég csupán néhány méterrel eltávolodni a leginkább Insta-barát pontoktól, és máris alig találkozunk emberrel.
Tudta?
A Párizs-szindróma pszichológiai jelenség. Az 1980-as években írták le először. Azokat az embereket érinti, akiknek romantikus elképzeléseik vannak Párizsról, majd amikor valóban odautaznak, csalódást élnek át, nem találják meg a fejükben élő várost. A Párizs-szindróma konkrét pszichológiai tüneteket is okozhat: hallucinációkat, szapora szívverést, magas vérnyomást, szédülést és émelygést, rosszullétet.
Utazni, új kultúrákat, embereket megismerni, helyi finomságokat kóstolni jó dolog, és lehet mindezt okosan is csinálni. Legyünk hát olyan utazók, akik nyitottak, tiszteletben tartják a helyi szokásokat, nem szemetelnek, óvják a környezetet, nem hangoskodnak, és vigyáznak a kulturális vagy épp természeti kincsekre. Ha pedig csak tehetjük, ne az épp legnépszerűbb úti célokat válasszuk! Számos kisebb sziget, város, nemzeti park nyújthat ugyanolyan, sőt kellemesebb, olcsóbb élményt, mint az agyonzsúfolt társaik… Főleg, ha nem főszezonban adjuk a fejünket kirándulásra.
A cikk a Vasárnap családi magazin 2024/36-os számában jelent meg, 2024. szeptember 3-án.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.