„Imádtam minden percét, mert gondolkodásra késztetett bennünket”

„A tanító olyan lámpás, aki minél inkább világít másnak, annál inkább fogyasztja önmagát” 

– írta Gárdonyi. Az én lámpásom az alapiskolai magyar szakos tanító nénim volt, akire az idézet minden szava ráillett. Persze ott és akkor, amikor naponta táplálta a lelkemet, még mindezt nem tudatosítottam. 

Tizenegy éves voltam. Szerettem tanulni, értelmem nyiladozott, s már az első vele töltött óránkon felfigyeltem arra, hogy ő más, mint az addig ismert pedagógusaim. Akkor még nem tudtam pontosan megfogalmazni, mit is érzek iránta, ma már tudom, hogy ő volt számomra a nagybetűs Pedagógus. 

Vártuk és megkaptuk a csodát

Életem tanítója Pokstaller Otília, a somorjai alapiskola egykori pedagógusa. 1970 és 1975 között tanított engem, de ma is a szívemben él. Neki soha nem kellett figyelmeztetni az osztályt, nála még azok is vele éltek, akiket mások gazfickóknak tituláltak. Ha belépett a terembe, minden szem rá szegeződött. Vártuk és megkaptuk a csodát. Együtt éltünk János vitézzel, Toldival, a Pál utcai fiúkkal. Valamennyien izgultunk, hogy Eger várát ne foglalják el a törökök, s hogy a „légy jó mindhalálig” üzenet célba érjen. Általa ismertük meg Petőfit, Aranyt, Radnótit, Jókait, Gárdonyit meg a többi költő- és íróóriást.

Nála még a nyelvtanórák is izgalmasak voltak, a szófajok, mondatrészek rövidesen kedves ismerőseink lettek. Hetente egyszer pedig jött a számomra legkedvesebb együtt töltött tárgy, a fogalmazás. Imádtam minden percét, mert gondolkodásra késztetett bennünket. Minden órán az adott témára rokon értelmű szavakat gyűjtöttünk. Később ezek felhasználásával születtek meg a jobbnál jobb írások. Ekkor és itt döntöttem el, hogy újságíró leszek.

Igaz, az élet más utat nyitott meg előttem, s miatta a pedagógiát választottam. Amikor megtudta, hogy tanítónak készülök, felhívott, és kérte, keressem fel. Fantasztikus tanácsokkal látott el, melyek mindegyikét beépítettem a hivatásomba. 

Ma is hallom bölcs szavait: 

„...halkan beszélj, hogy meghalljanak, légy egyenes és igazságos, példát mutass, hogy követni tudjanak, türelmes és alapos légy, hiszen az elvetett mag sem egy nap alatt bújik elő.” 

Ő ilyen volt, igaz és hiteles, bölcs és türelmes.

Nem pótolhatja technika

Most, amikor nyugdíjas pedagógusként rá emlékezem, döbbentem rá arra, szavai ma is időszerűek és pontosak. Vele együtt hiszem és vallom, hogy a pedagógust nem pótolhatja a technika, az interaktív tábla, a kivetítő, a számítógép. Senki sem olyan fontos a gyerekek számára, mint a tanító s annak személye, példa- és útmutatása. 

Több mint négy évtizedet töltöttem a katedrán. Amikor a gyerekek elé álltam, mindig azt gondoltam, ha csak feleannyira leszek jó és empatikus, mint ő, akkor büszke lehetek magamra. Csak remélni tudom, sikerült őt méltóképpen követni.