Húsvét barokk hangulatban – Vasárnapi séta Schloss Hof kastélyában

A kapuban Orbán Zsolt már vár minket – mint a komplexum marketingvezetője –, ő lesz a kalauzunk. Kicsit szemerkél az eső, így a nemrég megnyitott időszaki kiállítás megtekintésével kezdjük a napot. Egy hatalmas, körülbelül hetven hektáron elterülő kastélybirtokon járunk, amit eredeti állapotához hasonlóan, teljesen hitelesen revitalizáltak, illetve újítottak fel. A komplexum egész évben nyitva tart, de a főszezon március 15-én kezdődött: egy időszaki kiállítással, illetve a húsvéti vásárral. 
 

Erődítményből kastély

Belépünk a kastély impozáns épületébe. A lépcső melletti falon korhű ruhába öltözött árnyak futkosnak, és hívogatnak, hogy menjünk velük. Engedünk a csábításnak, és hirtelen visszarepülünk az időben. Az első szintre érve Zsolt odalép az egyik ablakhoz, kitárja, és azon át nézünk ki a birtokra: „Arra van a főbejárat, ott az első terasz, a második teraszon helyezkedik el a kastély. Ha a távolba nézünk, elláthatunk egészen a hetedik teraszig” – mutatja. 

A kastély, ahol járunk a 17. század elején még sokkal inkább erődszerű volt: bástyák és bezárható kapuk védték. Miután 1725-ben Savoyai Jenő herceg megvásárolta az egyemeletes, téglalap alaprajzú erődöt, kényelmes és pompás vadászkastéllyá alakíttatta át. 

„A Morvamező nagyon gazdag volt vadban, ezért szerette a bécsi nemesség. Savoyai herceg szinte nem tudta, hogy mit is kezdjen a sok pénzével, ezért két kastélyt is megvásárolt a területen: Schloss Hofot, majd egy évvel később Niederweident is” – magyarázza Orbán Zsolt.

„A herceg felbérelte a híres barokk építészt, Lucas von Hildebrandtot, aki úgy döntött, hogy megfordítja a palota a fő homlokzatának irányát úgy, hogy az a Morva folyóra nézzen, és szebb legyen a kilátás. Ezért van az, hogy így a díszterem oldalra esik. Egyébként több mint 800 mesterember tevékenykedett a kastély és könyékének kialakításán.”
 

Csak azért is hadvezér

A kastély idén 300 éves évfordulóját ünnepli, ennek apropóján pedig a komplexum „atyjáról”, Savoyai Jenőről nézhetünk meg egy időszakai kiállítást. 

„Savoyai személye egy nagyon érdekes pont a történelemben. Egy francia származású osztrák hadvezér volt, aki végül magyar nemes is lett. Ő volt az, aki elindult a török ellen, de nemcsak az íróasztal mellől harcolt, hanem kiment a csatatérre is. Tizennégyszer sebesült meg súlyosabban az élete során. Neki köszönhetjük a török kiűzését Magyarországról. Napóleon talán őt ismerte el az egyedüli igazi hadvezérnek Európában.”

Történelmi sikereit ismerjük, korában egész Európa egyik legbefolyásosabb embereként tartották számon, de magánéletéről keveset tudni. A kiállítás ezért a Jenő a herceg álarca mögött címet kapta.

„A fiatal herceg a Napkirály, XIV. Lajos udvarában nőtt fel. Anyja Olimpia Mancini volt, a híres Mazarin bíboros unokahúga, illetve XIV. Lajos ágyasa (egyes pletykák azt állították, hogy Jenő a király gyermeke). A herceg katonai pályára vágyott, de XIV. Lajos elutasította, mert gyenge testalkatúnak és alkalmatlannak tartotta a harctéri szolgálathoz. Ráadásul ő volt az ötödik fiú a családban, ennek alapján pedig papi pályát kellett volna választania” – eleveníti fel a történelmet Zsolt.

Közben egy olyan festmény mellé érünk, melyen a híres király és Jenő herceg látható.
„Ez annak a történetnek az ábrázolása, amikor a húszéves Savoyai Jenő utoljára kéri meg a Napkirályt arra, hogy hadba vonulhasson, de akkor is nemleges választ kap. Ekkor dönt úgy, hogy ha az otthonában nem tud karriert építeni, akkor elmegy inkább Franciaország ellenségeihez. Így ajánlja fel a szolgálatait I. Lipót Habsburg császárnak. Ekkor mása nincs, csupán a kardja meg a nemesi rangja. Pénze például semennyi sincs. Az élete folyamán aztán mégis hatalmas vagyont halmozott fel. Sikeres hadvezér és üzletember volt, de mint magánemberről, szinte semmit sem tudni róla...”

Mária Terézia özvegyi lakosztálya

Jenő herceg halála után az egyetlen élő rokona, mégpedig unokahúga, Anna Viktoria Savoyai-Soissons-i hercegnő örökölte minden vagyonát. Ő Schloss Hof és Niederweiden kastélyát férjének, a nála 18 évvel fiatalabb József Frigyes Szász-Hildburghauseni hercegnek ajándékozta, aki később eladta a birtokot a császári családnak. 

„Ezzel Schloss Hof a Habsburg család tulajdonába került. I. Lotharingiai Ferenc császár egészen a haláláig minden évben több hetet töltött itt a kastélyban, hogy felségével, Mária Teréziával és a gyerekekkel együtt vadásszon. Mária Teréziának is a kedvenc nyári rezidenciája volt ez a csodás építmény. Itt távol lehettek a szigorú udvari etikettől, lazíthattak egy kicsit.”

Egy szürke és fehér színű terembe lépve kiderül, hogy ez Mária Terézia özvegyi lakosztálya. 

„Azért szürke és fehér, mert ezek a félgyász színei. A haladó szellemű királynőnek még fürdőszobát is kialakítottak, ami nem volt túl elterjedt akkoriban. A 18. századi arisztokrácia számára nem volt fontos a mosakodás. Maximum havi egyszer tisztálkodtak. Az akkori orvosok ugyanis azt mondták, hogy a mosakodás veszélyes: a meleg víztől kitágulnak a pórusok, amin keresztül könnyen bejutnak a fertőzések a szervezetbe…”

Ha valaki nem tisztálkodik rendszeresen, az nemcsak büdös lesz, de egy kisebb „állatkert” is kialakul a testén. A vitrinekben kiállított bolhafogók, fejvakarók mellett sétálunk el… 

Laktanyából sétatér

Mária Terézia 1780-as halála után családjának későbbi generációi elvesztették az érdeklődésüket a morvamezei rezidencia iránt, és egyre inkább a természet vette át az uralmat a birtok felett.

„1898-ban Ferenc József úgy döntött, hogy katonai iskolát létesít Schloss Hofon. Az épületet ekkor kiürítették, elvittek minden értéket. A második világháború idején aztán német, majd az 50-es évekig szovjet katonák laktanyájaként funkcionált az építmény.”

Az egyik eredeti állapotában maradt teremben orosz falfirkák jelzik a katonák ottlétét. 

„Miután a szovjetek elhagyták Ausztriát, szinte érintetlenül állt itt ez a kastély kb. 40-50 évig. Nem volt rossz állapotban. Ausztriában nem történik az, ami Szlovákiában, hogy lelakják és szinte az alapokig szétlopják a kastélyokat. Azonban a természet birtokába vette a helyet… Végül csak 2001-ben kezdtél el rendbe hozni.”

A Schloss Hof-i kápolna azonban remek állapotban maradt. 

„1730 óta nem változtattak rajta semmit. A berendezés eredeti, a mennyezeti freskó pedig érintetlen. Amikor a kastély laktanyaként működött, a kápolnát gabonaraktárként használták.”

Miközben körbejártuk a belső tereket, kint elállt az eső. Az időzítés tökéletes. A termekben ugyan csend van, de ahogy kilépünk az udvarra, ott gyerekzsivaj hallatszik. A narancsház felé vesszük az irányt. Kedves húsvéti díszek és finom illatok kísérik utunkat. Már semmi katonás jelleget nem mutat a környezet.

Feltöltődés a narancsházban 

A Schloss Hofnak két hatalmas üvegháza van, ezek közül az egyik – a narancsház – kialakítása óta fűtött.  Savoyai rajongott a növényekért, tehát nem csoda, hogy igyekezett megfelelő környezetet is biztosítani nekik. A virágzó csodák közt sétálva Orbán Zsolt azt is elmondja, hogy korábban Galántán tanított, de egy látogatás után annyira beleszeretett a kastélyba, hogy akkor elhatározta, hogy itt szeretne dolgozni. Imádja, hogy itt lehet a munkahelye.

Ez én sem csodálom, mert káprázatos a környezet. A tavaszi megújulásban pedig még szebb itt a természet: virágba borult fák, tavaszi virágok színesítik a látványt. 

Anton Zinner kertész eredeti, 1730-as tervei alapján állították helyre a csodálatos barokk kertet.

Ottjártunkkor éppen kicsik és nagyok indulnak tojáskeresésre. A kastélyban mindenkire gondoltak, így a későn érkezők se maradnak csokitojás nélkül. A játék szerint ugyanis tojásról tojásra, QR-kódokkal segítenek eljutni a látogatóknak egy aranytojásig, amely egy végső kódot rejt. Ha ezt távozáskor bemutatjuk, húsvéti meglepetést kaphatunk. 

Vannak gyerekek, aki nyuszifület viselnek, úgy ugrándoznak. A Savoyai expressz körül is nagy a zsivaj, a kisvasút hatalmas népszerűségnek örvend a kicsik körében. Az állatsimogatóban most csak lovak vannak, mert a többieket elzárták a száj- és körömfájás járvány miatt. 

Schloss Hofban remekül megfér egymás mellett a történelem és a gyerekek kacaja. Az itteni húsvéti vásár nem csupán egy egyszerű piaci esemény, hanem egy valódi időutazás is. Aki ide ellátogat, betekintést nyerhet Savoyai Jenő és a Habsburgok életébe. A szellemi táplálék mellett a regionális konyha édes és sós finomságaival kényeztethetjük magunkat, kézműves termékek közt válogathatunk, és amiatt sem kell aggódni, hogy az idelátogató gyerekek unatkoznának!