Hogyan készül az a hangszer, amely nemcsak a magyar népzene világában, de a klasszikus zenében is kiemelt helyet érdemelt ki? Hogyan lesz a száraz fából élő, „lélekkel” teli hangszer? Orsós Tamás hegedűkészítő mester ebbe a világba vezet be bennünket.
Hangszerkészítőként van saját névjegyed?
Ami például érdekes lehet az én hangszereim esetében, hogy bár újonnan készített hangszerekről beszélünk, mégis ránézésre régi hangszereknek tűnnek. Úgynevezett imitációkat készítek, tehát rárakom a „patinát” – kopásokat és sérüléseket, amelyeket a használatban egyébként is megszerez az adott hangszer. Ezt hívjuk antikolásnak.
Ez befolyásolja a hangszer hangzásvilágát is?
Minden hatással van a rezgésre, de itt alapvetően esztétikai kérdésről van szó. Maga a hangszerész-, illetve zenésztársadalom is megosztott az úgynevezett antikolt hangszerek terén. Sokan azt kérdezik, miért csúnyítjuk el a hangszereket, hiszen ez egy új hangszer, majd a használatban az évtizedek folyamán magától is kopik, sérül – kár ezeket előre rátenni.
Az antikolt hangszer kicsit azt az érzést kelti a játszóban, mintha egy több száz éves hangszeren játszana?
Valószínűleg tudat alatt ez is hatással van a zenészre. Egy eredeti Stradivari- vagy Guarneri-hegedű akár 10 millió dollár is lehet. Kevés zenésznek adatik meg, hogy ilyen hangszeren játsszon. Az antikolt hegedű által a muzsikus megkapja az illúzióját annak, hogy egy régi olasz mester hegedűjét tartja a kezében. Hiszen a méret, a forma, a körvonal ugyanaz, hangzásban is versenyre kelnek az új hangszerek a régiekkel. Sőt, hangzásversenyeken előfordult már, hogy a kópiák jobb hangzást produkáltak, mint az eredeti hangszerek.
Ha már a pénzről esett szó, milyen értéket képviselnek a mai hegedűkészítő mesterek által készített hangszerek?
Nyilván nem olcsó mulatság mesterhegedűt vásárolni. Nagyjából 8 és 12 ezer euró között mozog az értékük. De van, aki sokkal olcsóbb hangszert készít, mások pedig sokkal drágábbat. Tőlünk nyugatabbra 20 ezer eurótól indul a megbízható és minőségi hangszer ára.
Visszafogják ezek az árak a vásárlói kedvet?
Azt vettem észre, hogy már egyre több népzenész szán pénzt a hangszerére. Nyilván ez egy komoly anyagi befektetés, de nézhetjük onnan is a kérdést, hogy a zenésznek ez a munkaeszköze. Az aranyszabály pedig általában az, hogy nagyjából egyéves jövedelmet fektet be a muzsikus az új hangszerbe.
A kínai hegedűk olcsóbban beszerezhetők, gyakorlatilag aprópénzért lehet már az interneten hegedűt rendelni – ráadásul tokkal-vonóval… Hogyan befolyásolja ez a hangszerkészítő szakmát?
Ez a kérdés elég összetett. Hiszen hajlamosak vagyunk a „kínai” alatt a „gagyit” érteni, de a hangszeriparban a kínai hegedű lehet egy nagyon minőségi hangszer is. Ha a kínai alatt a gyártósoron előállított hegedűre gondolunk, az már egy másik téma. A gyári hangszerek sokat ártottak a szakmának. De természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy nyilván csak keveseknek fér bele a költségvetésébe az, hogy mesterhegedűt vegyen a hegedülni tanuló gyermekének, amit adott esetben egy év múlva úgyis le kell cserélni, mert a gyermek „kinőtte”. Tehát azt is meg kell nézni, milyen célt szolgál a hangszer.
Mennyi idő alatt készül el egy új hegedű?
Én gyorsan dolgozom – két hónap alatt el tudok készíteni két hangszert is. De ez napi 16 óra munkát jelent.
Hangolódsz a munkára? Szoktál zenét hallgatni közben?
Korábban sok zenét hallgattam, ma már inkább podcasteket.
Ezek főként a szakmádat érintő beszélgetések?
Olyan is van közöttük. Szeretem figyelni mások munkáját, még akkor is, ha nem azt az adott irányzatot képviselem. Fontos, hogy nyitottak legyünk más kollégák munkájára is, mert a jóból és a rosszból is lehet tanulni. Volt olyan, hogy átvettem pár ötletet más hangszerkészítőtől.
A te szakmádban feltétel, hogy az alkotó meg is tudja szólaltatni az adott hangszert?
Nem mondanám. Van olyan kolléga, aki egyáltalán nem tud hegedülni, mégis jó hangszereket készít. De azt is gondolom, hogy azért előny, ha van egy zsigeri érzet, hogy ennek a hegedűnek vagy brácsának kényelmes, vagy éppen nem kényelmes a fogása…
Ilyen szempontból lépéselőnyben vagy más kollégákkal szemben, hiszen te brácsázol.
Az, hogy én brácsázom, vagyis kontrázom, tehát népzenét játszom, az a zenének egy nagyon-nagyon kicsi szelete, ezért lényegében nem is tartom magam zenésznek. Azt viszont érzem, hogyan reagál a hangszer, és min kell változtatni. De a hangszer igazi hangját csak akkor hallom, ha jön az első igazán jó zenész, és kipróbálja az általam készített hangszert.
Volt már olyan munkafolyamat, aminek az eredményével nem voltál elégedett?
Olyan volt már, hogy elkészült egy hangszer, és a külcsín rendben is volt, de nem tetszett a hangja. És akkor szétszedtem, és változtattam rajta.
Megmérettetted magad hegedűkészítő-versenyeken, és remek eredményekkel tértél haza. Mi a tanulsága ezeknek az eseményeknek?
Egyrészt rájöttem, hogy nem érdemes minden versenyre elmenni, mert a zsűri minősége nagyon meghatározza a színvonalat. Az egyik legkomolyabb versenyek között a mittenwaldi hegedűkészítő-verseny van, amit négyévente rendeznek meg Németoszágban. Három éve vettem részt ezen, és Európa legjobbjai között a 12. helyen végeztem. Nagy büszkeség volt, hogy ki is állították a hangszeremet. Rendkívül inspiratív volt számomra látni az ottani győztes hegedűt – azt, milyen lehetőségek rejlenek még az antikolásban.
Nemrégiben pedig Amerikában is jártál egy versenyen.
Az Amerikai Hegedűkészítők Egyesülete kétévente szervez hangszerkészítő-versenyt. A zenei zsűri tavaly 160 brácsa közül a legjobb 8 közé választotta az enyémet. Ez a legnagyobb nemzetközi megmérettetésen nagyon előkelő helynek számít. Volt lehetőségünk konzultálni a zsűritagokkal, és nagyon hasznos tanácsokkal láttak el. A mi szakmánkra is érvényes a mondás, miszerint a jó pap is holtig tanul, tehát mindig van hová fejlődni. De mindkét verseny abban erősített meg, hogy jó úton haladok.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.