Hihetetlen autó- és motorcsodák Dörgicsén: így építette fel Dr. Kaáli Nagy Géza Benzingőzös Csodaországát (GALÉRIA)

– vezet be a dörgicsei Kaáli Autó-Motor Múzeum titkaiba Dr. Kaáli Nagy Géza professzor. Előttünk a Balaton, poszterekre illő, lenyűgöző panoráma, mögöttünk a több ezer négyzetméternyi kiállítási épületek, amelyekben 160 ikonikus oldtimer autó és motor várja a látogatókat. A múzeum egész évben telt házzal működik. Öt év alatt százezren nézték meg a Magyarországon egyedülálló és Európa-szerte jegyzett kollekciót. 

Kaáli professzor a lombikbébiprogram magyarországi atyjaként, szülész-nőgyógyász professzorként szerzett nemzetközi elismerést, ötven évet töltött az Egyesült Államokban, az ott felhalmozott tudást hozta haza, amikor létrehozta a meddő párok mentsvárát jelentő Kaáli Intézetet, a járműmúzeumában pedig az Amerikában használt autóit, motorjait is kiállítja. A látogatók a teljes magyar motorgyártás palettáját megtalálják itt, emellett több, száz évnél is idősebb motorbiciklit is megtekinthetnek. A kiállított 160 jármú fele autó, fele motorkerékpár, és összességében sok milliárd forintnyi értéket képvisel. 

Minden egyes négyzetcentiméter gondosan megtervezett a tárlaton. A különleges autók és motorok ékszerként ragyognak, a leterített vörös szőnyegeken akár az USA elnökét is fogadhatnák, a falakon háznyi méretű, beszédes poszterek, a kétnyelvű ismertetőtáblák pedig minden fontos információval ellátják a látogatókat. Még a pihenőhely is különleges. Egy jellegzetes „American Diner” teret rendezett be az épületben a professzor, eredeti zenegéppel. 

„A múltkor egy tizenéves forma kislány kérdezte, hogy működik-e a zenegép. Mondtam, hogy persze. Hát akkor táncoljunk! – vágta rá. Kivel? – néztem rá kérdőn. Magával! – felelte. És táncra perdültünk a látogatócsoport nagy örömére. Videó is van róla”

 – mutatja Kaáli Géza. Merthogy a 83. évében járó professzor maga is rendszeresen részt vállal a tárlatvezetésekben, igazi sztárrá, ikonná vált az autórajongók körében. 

„Van itt egy nyaralóm Dörgicsén, még az amerikás korszakomban vettem, és tettem alá 15 kocsis garázst. Gondoltam, veterán autózgatok kicsit a hivatásom mellett. Vettem ezt, vettem azt. Akkor még megvolt a Kaáli Intézet is. Egy idő után kezdett szűkké válni a hely, bérelnem kellett egy ingatlant Füreden, de az is kevésnek bizonyult, így végül építettünk itt egy 1000 négyzetméteres garázst. Akkoriban államosították a Kaáli Intézetet. Azt mondtam, jó, akkor most felpörgetjük ezt a szenvedélyt. Azóta már öt épület telt meg ikonikus járművekkel” 

– avat a múzeum történetébe a professzor. 

„A feleségem adja a pénzt, én pedig vásárolok. Van egy csapatom, összedugjuk a fejünket, ők segítenek. Most nyáron például jött egy kamion, nyolc autóval. Mindegyik a saját lábán gördült le a platóról, mert nálunk az összes kiállított jármű működőképes” 

– hangsúlyozza Kaáli Géza. A professzor először az édesapja autóit vásárolta vissza. Egy Vauxhall Veloxot például. Érdekesség, hogy az Államvédelmi Hatóság is ilyen flottával rendelkezett Magyarországon az ötvenes években. Ezek voltak a rettegett, lefüggönyözött, fekete autók. Dr. Kaáli Nagy Sándor 1959-ben vette meg a járművet Németh Imre kalapácsvető olimpiai bajnoktól. Német Imre fia, Miklós szintén olimpiai bajnok lett 1976-ban, Montreálban, gerelyhajításban. Ő járt a múzeumban, és megkönnyezte az autót, amelyben oly sokszor utazott a hátsó ülésen. 

Merthogy minden egyes járműnek lelke, egyénisége van. Belehallgatunk az éppen zajló tárlatvezetésbe. A csoport (csak előzetes időpontfoglalással látogatható a múzeum) egy 1956-os Alvis TC 108/G Graber Willowbrook előtt áll. 

„Fülöp herceg nagyon szerette ezt a márkát. 

Az összes karosszériaelem kőrisfából van, ami köré kézzel kalapáltak vékony rétegű alumíniumlemezt a fasablon mentén a karosszáló művészek. A korabeli karosszálóknak kétféle istenadta tehetségük volt. Az egyik a páratlan kézügyességük. A másik a látnoki képességük, mert amikor, mondjuk, ebbe az ívbe belenéztek, a kalapácsukkal mesterien kimunkálták a konkáv mellé a konvexet is, hogy végül teljesen szimmetrikus autót készíthessenek több ezer órányi kopácsolás után. Ebből az autóból mindössze 16 darab készült, ez a 12-es vázszámot viseli. Ezenkívül már csak két üzemképes példány létezik belőle, viszont a másik kettőt elzárva tartja a tulajdonos. Így a földkerekség egyetlen kiállított TC 108/G Alvisát nézhetik meg a látogatók a dörgicsei múzeumban” – meséli Antal, a tárlatvezető, és amíg a látogatók gyönyörködnek a különleges, kagylóhéjkék fényezésű járműben, ő a professzorhoz fordul: „A lovat maga fogja bemutatni?” „Akár…”  – jön a válasz. „Na jól van, örülök, akkor így készülök.”

A ló egy szobrot takar, amelyet a professzor hamarosan leleplez a látogatók előtt. Az első néhány szavával elnyeri a hallgatóság figyelmét, érezhetően óriási tisztelet övezi. „Nagy szeretettel köszöntöm Önöket benzingőzös csodaországunkban. Gondolták volna, hogy a legendás Ford Mustang karosszériáját magyar ember tervezte? Oros József nem számítógéppel, hanem még kézzel rajzolta akkoriban a formát. A márka népszerű emblémáját, a vágtató lovat pedig Keretes Károly faragta ki 61 évvel ezelőtt. Az volt az ötletem, hogy érdemes lenne emléket állítani ennek a világhírű emblémának. Felkértem egy művészt, hogy alkossa meg Ford Mustang alkatrészekből a szobrot. 400 órányi munka után íme az alkotás” – leplezi le a vágtató lovat ábrázoló szobrot a professzor, és hozzáteszi, hogy a múltkor meg akarta venni az egyik látogató. „Mondtam neki, hogy odaadom, ha ki tudja vinni a vállán. 160 kilós csak maga a szobor, de azért az emberünk próbálkozott becsülettel…” – meséli Kaáli Géza nagy derültséget kiváltva a hallgatóságból.  

A világon sehol nincs annyi legendás olasz kocsi egy teremben, mint a dörgicsei múzeumban. 

Fiat 500 „Topolino” (1939), Lancia Flaminia GT (1960), De Tomaso Mangusta (1969), Iso Lele (1971), Alfa Romeo Montreal (1973), Lamborghini Espada (1973), Maserati Merak (1975), Ferrari 208 GT4 (1977), Ferrari Testarossa „Monospecchio” (1986). „Hol állunk? A világ közepén!” – lelkendezik a professzor. 

Amikor azt kérdezzük, melyik márkát szereti a legjobban vezetni, azt mondja, mindegyiknek megvan a maga egyedi világa. Az amerikai kocsik, mint a Cadillac 62, például olyanok, mintha egy hajót vezetne, de legutóbb a Jaguar XJS-sel ment egy kört. Meglátogatta a múzeumot nemrégiben a világhírű színész, Bill Murray is, vele a Rolls-Royce-hoz hasonló felszereltségű, kétajtós Facel Vega Facel II-t vezette. Murray „hatalmas magabiztossággal és a rá jellemző, fülig érő mosollyal” ült a volánnál. 

A múzeum legöregebb autója egy 1886-os Benz Patent-Motorvagen (John Bently Engineering – reprodukció), három kerekű, egyhengeres, 0,75 lovas járgány. De olyan gyönyörű darabok is vannak itt, mint az F.N. Model 1950 (1914), a Rolls-Royce Twenty (1926), a Ford Model T (1927), az MG TC (1949) vagy a McLaren M8C, amellyel a McLaren a 60-as, 70-es években uralta a Can-Am versenyeket. 

„Lehet valakinek 500 autója, de nem mondhatja rá, hogy komoly gyűjteménnyel rendelkezik. És lehet valakinek egyetlen autója, mégis többet érhet, mint egy egész múzeum. Ha így nézzük, akkor Magyarországon páratlan és Európa-szerte jegyzett kollekcióról beszélhetünk. Ilyen sűrűségben ennyi kocsi nem szokott előfordulni egyetlen magángyűjteményben sem” 

– magyarázza Kaáli professzor, aki az autó és motor múzeum által sokkal ismertebb lett, mint az intézeténél. Bár a látogatók között szinte naponta előfordulnak olyan szülők, akik megjárták a Kaáli Intézetet, és részt vettek a lombikbébiprogramban. „Gyakran elhozzák a gyermekeiket is. Némelyik lassan őszül már. Lombikbébik, istenem… Hihetetlen és csodálatos érzés” – mondja a professzor. 

Melyik világ okozott számára nagyobb örömöt, a lombikprogram vagy az autómúzeum? „Mindegyik más. Egy csoda, amikor gyermek születik. A meddőségkezelés ugyanakkor nem mindig vidám történet. Bejön száz páciens, és jó esetben huszonöt-harminc megy haza gyermekkel. 70-75 százalékos balsikerrel dolgoztunk. Idejön ötven ember, annyi szépet, csodálatosat látnak, és eleve autórajongók, úgyhogy fülig ér mindenkinek a szája. Ez 100 százalékos siker. Életre szóló élménnyel mennek haza, és küldenek másokat is. Ez a különbség” – világít rá Kaáli Géza. 

„Láthatják, az amerikai álom itt, Dörgicsén is megvalósult” – mondja búcsúzóul, és megajándékoz a verseskötetével. „Fekete-Körösről Dobozi erőn át / Vitt apám Sarkadra kis Csepel motorján. / Szürkületben mentünk, ismertünk minden fát, / Hallgatott az erő, ontotta illatát” 

– írja Honvágy című versében.

Arról, hogy hogyan élte meg a Kaáli Intézet 2020-as államosítását, és miként látja a meddő párok jelenlegi helyzetét, a professzor karácsonyi dupla számunkban beszél a Vasárnap olvasóinak.