A hűvös, szeszélyes május alaposan próbára tette az idei eperszezont. Sok helyen lefagyott a termés, máshol pedig alig hozott gyümölcsöt a növény – ám van, ahol mégis sikerült: sőt, az időjárás épp hogy meghosszabbította az eprezés örömeit. Egyházgellén két fiatal család éli eperillatú mindennapjait. Ők meséltek tapasztalataikról.
Iván Nikolas és Molnár Gábor sógorok, tavaly közösen vágtak bele a gyümölcstermesztésbe. Idén már több mint húszezer palánta gyümölcse érik a földjükön. A farmra lépve nyugalmas, családias hangulat fogad. A tulajdonosok kisfiai, Gáborka és Ádin a napernyő alatti babakocsiban szundikálnak, az egyik anyuka épp ebédet főz, a többiek hátul dolgoznak: ládákat töltenek meg friss eperrel.
„Tavaly ilyenkor még búza nőtt itt” – meséli Nikolas. „Az aratás után kezdtünk el azon gondolkodni, mit ültessünk a helyére. Először gyümölcsfákra gondoltunk, de azok csak évek múlva hoznának termést.”
Végül az eper mellett döntöttek. Gábor szerint ez nemcsak keresett, hanem egyfajta luxuscikk is: „Jobban viszik, mint a zöldséget. Nagy rá a kereslet, szinte nem is tudjuk kielégíteni az igényeket.”
Bár egyikük sem végzett mezőgazdasági iskolát, mindketten több területen szereztek tapasztalatot: dolgoztak az építőiparban, a vendéglátásban, külföldön is.
Az eperprojektbe az állandó munkájuk mellett fogtak bele. A földművelés új fejezet az életükben, de gyorsan belejöttek.
„Nem teljesen ismeretlen számomra ez az életforma. A kertben nőttem fel – a szüleim őstermelők” – mondja Gábor.
Búzától a bogyóig
A kezdő felszerelést – csepegtetőrendszert, trágyát, fekete fóliát – Magyarországon szerezték be. A szeptemberi ültetés előtt azonban elő kellett készíteni a területet. „Nem volt itt semmi. Kerítést húztunk, megtisztítottuk a földet, ami olyan kemény volt a szárazság miatt, mint az aszfalt” – meséli Nikolas.
Végül pontosan 24 825 Joly fajtájú palántát ültettek el.
Ezután következett a bakhátak kialakítása, a csepegtetőrendszer kiépítése – szerencsére az ősz csapadékos volt, így keveset kellett öntözni. „Volt viszont olyan felhőszakadás is, hogy a palánták víz alá kerültek. Akkor azt hittük, elveszett minden” – idézi fel Gábor.
Régi jó ízek
Május 6-án szedték le az első érett szemeket. „Nagy boldogság volt, hogy végre a szó szoros értelmében is beérett a munkánk gyümölcse. Büszkén vittük haza a feleségeinknek az első piros epreket.”
Az időjárás azonban többször is megtréfálta őket – főleg a nyitás körüli időszakban.
Május közepére terveztük az első értékesítést, de még aznap reggel is fagyott. Az utolsó fagyok mindig meglepetést hoznak. Végül úgy döntöttünk, nem takarjuk le a növényeket – rizikóztunk.
A családiasság fontos jellemzője az eperfarmnak. Az első ládákat is azok közt osztották szét, akik korábban segítettek valamiben. Az eper gyorsan népszerű lett. „Egy idős néni azt mondta, utoljára a nagymamája kertjében evett ilyen ízűt.”
Ez nem véletlen: vegyszereket alig használnak. „Nem permetezünk kemikáliákkal. Gombaölőből is természetes alapút választottunk, és trágyázáshoz is csak szarvasmarhatrágyát használunk.”
Eper meg a héja
Közben a gyerekek felébrednek, az apukák ölbe veszik őket. A családok szinte egész nap a szabadban vannak: munka közben zenét hallgatnak, beszélgetnek – kicsit olyan, mintha kempingeznének.
A gyümölcsöt jelenleg kizárólag magánembereknek adják el – megrendelésre szednek, pont annyit, amennyire biztosan van vevő.
A piacra most még nem tudnak kilépni: „A nagyobb érdeklődést nem tudnánk kiszolgálni – ehhez kevés ez a terület.”
De már tervezik a következő szezont. A cél: 50-55 ezer palánta, valamint új termékek – cukorborsó, saját lekvárok, szörpök. És végre a „szedd magad” lehetőség is elérhető lesz, amit különösen várnak.
„Nem csak a jó hangulat miatt, ez nekünk is könnyítés: nem kell minden gyümölcsöt magunknak leszedni. Hosszúak ezek a napok – néha csak három-négy órát alszunk.”
Eper vagy szamóca?
A nyár velejárói a „pirosízű” bogyós gyümölcsök. De vajon tudjuk, mit is eszünk pontosan? A ribizli, a málna és az áfonya világos ügy – de az eper, a szeder és a szamóca már könnyen összezavarja a gyümölcskedvelőket. Pedig nem mindegy, hogy fa alatt vagy indák közt hajolunk érte! A faeper – ami valóban fán nő – nem rokona az epernek, csak megtévesztő a neve. A szeder kúszónövény, tüskés, mint a rózsa, és bár hasonlít a faeperre, nem azonos vele. Az epernek hívott piros kedvencünk pedig hivatalosan szamóca: apró, szív alakú, földközeli bokron növő finomság. És ha eddig úgy gondoltuk volna, a méretben van a különbség, és a nagy a termesztett, a kicsi meg a vadon termő változat – nos, ez csak egy népszerű tévhit.
Egy biztos: bármelyiket is választjuk, biztosan tele leszünk ízekkel, emlékekkel – és néha egy kis nyelvi kavarodással is.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.