Az Észak-Szentinel-sziget az egyik legrejtélyesebb és legzárkózottabb hely a Földön. A trópusi erdőkkel borított sziget lakói, a szentinelézek, minden idegent ellenségként kezelnek, és több száz éve sikeresen védik meg magukat a külvilágtól. Ide tilos partra szállni, és aki mégis megpróbálja, az az életét kockáztatja.
Kik a szentinelézek?
A szentinelézek a világ egyik legelszigeteltebb népcsoportjának számítanak. Létszámukat 15 és 400 fő közé becsülik, de pontos adat nincs, hiszen még soha senki sem élt huzamosabb kapcsolatban velük. Vadászó-gyűjtögető életmódot folytatnak, íjakat és nyilakat használnak, és olykor fémeszközöket is készítenek a hajótörésekből szerzett anyagokból. A szigetet sűrű, trópusi esőerdők borítják, és gazdag élővilág jellemzi. A szentinelézek animista hitvilágot (minden természeti tárgynak, élőlénynek és jelenségnek saját lelke vagy szelleme van) követnek, és saját társadalmi rendszerük van. Nyelvüket senki sem ismeri.
Miért tiltott a sziget?
A sziget nem csupán érdekes; a valóság az, hogy a partra lépés kockázattal jár: történtek már emberéleteket követelő incidensek, és az indiai hatóságok szigorúan tiltják a közeledést.
Az indiai szabályozás, valamint az antropológusok és védelmi szervezetek megfontolásai miatt a szigetet meghatározott távolságon belül tilos megközelíteni
A cél kettős: egyrészt megvédeni a szigeten élő közösséget a fertőzésektől – hiszen a bennszülöttek immunrendszere idegen kórokozókra sebezhető lehet – másrészt tiszteletben tartani azt a döntést, hogy a közösség nem kíván kapcsolatba lépni.
„Kegyetlen emberek, akik minden idegent megölnek”
Már Marco Polo is említést tett a térség népeiről 1296-ban, amikor az Andamán-szigeteken élő törzseket „a legvadabb fajnak” nevezte. Azt írta, „fejük, szemeik és fogaik a kutyáéhoz hasonlítanak, és minden idegent megölnek és megesznek”.
A történészek szerint azonban Marco Polo soha nem járt a szigeten, leírásai inkább hallomásból származtak.
Tűz, támadások és félelem
1771-ben a Brit Kelet-Indiai Társaság egyik hajója haladt el a sziget mellett, és erős fényt észlelt a parton. Akkor még senki sem tudta, hogy ez egy olyan közösség jele, amely a világ elől rejtőzik.
1867-ben a Nineveh nevű indiai kereskedőhajó zátonyra futott a sziget közelében. A hajótöröttek három napig próbálták túlélni, majd a parton fegyveres szentinelek támadták meg őket. A túlélőket később a brit haditengerészet mentette ki.
A brit parancsnok, aki foglyokat ejtett
1879-ben Maurice Vidal Portman, az Andamán-szigetek fiatal parancsnoka expedíciót vezetett a szigetre. A falvak üresen álltak, csak ösvényeket és egy fára akasztott emberi koponyát találtak. Később két idős embert és négy gyermeket foglyul ejtettek, de az idősek hamar megbetegedtek és meghaltak. A fiatalokat gyógyszerrel együtt visszaszállították a szigetre. Ez az eset örökre beivódott a szentinelézek emlékezetébe – azóta sem fogadnak el senkit.
A National Geographic és a „nyílzápor”
1974 tavaszán a National Geographic filmstábja és antropológusok próbáltak kapcsolatot teremteni a törzzsel. Ajándékokat vittek nekik: műanyag játékokat, kókuszdiót, disznót és alumínium eszközöket. A helyiek válasza nyílzápor volt. Az egyik nyíl a rendező combjába fúródott. Az őslakosok a disznót és a játékbabát eltemették, a kókuszdiót viszont elvitték.
Az egyetlen barátságos pillanat
A történelem során egyetlen békés találkozás történt: 1991-ben T. N. Pandit indiai antropológus vezetésével.
Pandit már évtizedek óta próbálta elérni a szigetet, amikor végül megtört a jég.
A kutatók kókuszdiót dobtak a vízbe, a szentinelek pedig fegyver nélkül beúsztak érte.
Pár nap múlva újra visszatértek, sőt – néhány törzstag fel is mászott a hajóra. Rövid ideig békés csere zajlott, majd a kapcsolat újra megszakadt.
Pandit később elmondta: „Volt, hogy megfogtam két lánynak a vállát, és az egyik rátette a kezemet a mellkasára – nem szexuális gesztus volt, csak így érezte magát biztonságban.” A barátságos közeledés azonban rövid életű volt. Egy fiatal férfi késével fenyegetőzött, Pandit pedig gyorsan visszavonult. A következő évben még néhányszor próbálkozott, de 1992 után India lezárta a szigetet.
Az idegenek sorsa
2006-ban két indiai halász sodródott a partra, és nem tértek vissza élve.
2018-ban az amerikai misszionárius, John Allen Chau próbált titokban kapcsolatba lépni a szentinelézekkel. A törzs tagjai megölték, és a testét a parton eltemették.
2025 márciusában egy amerikai YouTuber, Mykhailo Viktorovych Polyakov, illegálisan megközelítette a szigetet: kólát és kókuszdiót hagyott a parton. A férfit az indiai hatóságok elfogták és bíróság elé állították, mert veszélybe sodorta a sziget lakínka életét és megsértette a nemzetközi törvényeket.
Miért fontos a szentinelézek védelme?
Történetük figyelmeztetés: nem minden kultúra vágyik a globalizációra. Ők a maguk választása szerint élnek, és joguk van ehhez az elszigeteltséghez. A velük való kapcsolatfelvétel nemcsak etikátlan, hanem halálos következményekkel is járhat – mindkét fél számára.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.