1869 szeptemberében az aranypiac vakmerő spekulációja hatalmas pénzügyi pánikot idézett elő, amit a történelem „Fekete pénteknek” nevezett. Jay Gould és James Fisk játszmái milliók vagyonát sodorták veszélybe, miközben a Wall Street mohósága és a szabályozás hiánya drámai következményekkel járt.
Történelmi háttér
Az amerikai polgárháború (1861–65) után az Egyesült Államok gazdasága instabil volt. Az állam hatalmas háborús adósságot görgetett maga előtt, a valuta, a „greenback” papírpénz értéke pedig erősen ingadozott. Ebben a bizonytalan helyzetben az arany a stabilitás szimbólumává vált: a befektetők aranyban látták az értékőrzést, így az árfolyam mozgása óriási hatással volt az egész gazdaságra.
Az arany árát ekkoriban a New York Gold Exchange határozta meg, amely a Wall Street egyik legfontosabb intézménye volt. Itt próbálták szerencséjüket az 1860-as évek végének legvakmerőbb spekulánsai.
A két főszereplő: Jay Gould és James Fisk
A pénzügyi játszmák kulcsszereplői Jay Gould és James Fisk voltak. Gouldot hidegvérű, számító pénzügyi zseninek tartották; az egyik legrettegettebb tőkés volt, aki vasútvonalakat kebelezett be, a korszak „rablóbárói” közé tartozott. Fisk ezzel szemben inkább színes, extravagáns figura volt: gazdag, fényűző életmódot folytatott, hírhedt volt színházi kapcsolatairól és féktelen költekezéséről.
A páros a Wall Street „jó zsaru – rossz zsaru” duójának is megfelelt: Gould hideg számításával és Fisk harsány stílusával képesek voltak tömegeket magukkal ragadni, vagy épp átverni.
A spekulációs terv
Gould és Fisk célja az volt, hogy felhajtsák az arany árát, majd a csúcson eladva mesés haszonra tegyenek szert. A terv alapja a készletek felvásárlása volt, így mesterséges hiányt idéztek elő a piacon. Bizalmasként próbálták befolyásolni az elnök környezetét, hogy a kormány ne dobjon piacra állami aranytartalékot, ami letörte volna az árakat. Ezt egy rokonukon, Abel Corbin-en keresztül próbálták elérni.
A stratégia rövid távon működött: 1869 szeptemberében az arany ára meredeken emelkedett, kb. 130 dollárról unciánként 160 dollárra (egyes források szerint 162–165 dollárra).
A katasztrófa napja – 1869. szeptember 24.
Ez volt a Fekete péntek. Gould és Fisk a végletekig hajszolták fel az árakat, de végül az elnök – látva a veszélyt – jóváhagyta, hogy a Treasury (Pénzügyminisztérium), George S. Boutwell pénzügyminiszter vezetésével piacra dobja az aranytartalékot. A hirtelen áresés pánikot váltott ki a tőzsdén, a spekulációba bevont brókerek és befektetők tömegesen veszítették el vagyonukat. Bankok mentek tönkre, kereskedőházak omlottak össze.
A pánik főként a mezőgazdasági terményárakra (búza, kukorica) sújtott le, így a középnyugati farmerek óriási veszteségeket szenvedtek el. Bár magában a pánikban nem haltak meg tömegek, a pénzügyi világban hatalmas összegek semmisültek meg.
Következmények
Gould és Fisk meglepő módon szinte érintetlenül megúszták. Gould állítólag már az árak tetőpontja előtt titokban eladott részesedéseket, így szinte nyereséggel szállt ki, míg Fisk hangosabb és kevésbé körültekintő volt, de végül ő is nagyobb veszteség nélkül úszta meg.
A kormányzat tanult az esetből: később szigorúbb szabályozást vezettek be az aranykereskedelemben. A közvélemény számára a Wall Street hírneve tovább romlott, és a pénzügyi elit mohósága, valamint a kisemberek tönkretétele között újabb mély szakadék keletkezett.
Érdekességek és történetek
A pánik napján az aranycsarnokban olyan tömeg és káosz volt, hogy sokan fizikailag is rosszul lettek a zuhanó árfolyamok láttán. Jay Gould a végsőkig próbálta rejtegetni saját aranykészleteit, miközben kifelé úgy tett, mintha már kiszállt volna. James Fisk a botrány után New York egyik hírhedt színházában élte tovább fényűző életét – mígnem 1872-ben egy szerelmi háromszög miatt lelőtték.
A történészek szerint a Fekete péntek az amerikai pénzügyi pánikok sorának egyik első nagy példája volt, előrevetítve a későbbi (például 1929-es) tőzsdekrachokat.
A „Black Friday” szó jelentésének változása
Érdekesség, hogy a „Black Friday” ma teljesen másra utal: a karácsony előtti bevásárlási láz kezdőnapjára, a hálaadás utáni péntekre az Egyesült Államokban. A jelentés a 20. század közepén alakult ki: a philadelphiai rendőrök nevezték így az 1950-es években a hálaadás utáni káoszos, forgalmas napot. A kereskedők később újraértelmezték, mondván, ezen a napon kerülnek a könyvelésben a „pirosból” (veszteség) a „feketébe” (nyereség). Így vált a „Fekete péntek” a fogyasztás ünnepévé, bár eredete egy sötét spekulációs krachra nyúlik vissza.
Kapcsolódó cikkünk
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.