Január 22-e a magyar kultúra napja. Nagyjából 200 éve ezen a napon tisztázta le Kölcsey Ferenc Hymnus című költeményét, melyet napjainkban, Erkel Ferenc megzenésítésében Magyarország nemzeti himnuszaként ismerünk. A versnek azonban kanyargós utat kellett bejárnia, míg eljutott ehhez a tisztséghez.
A 19. századig nem létezett önálló magyar himnusz, helyette a református magyarság a 90. zsoltárt, a katolikus pedig az Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillagát és a Boldogasszony Anyánkat énekelte. A legtöbbször azonban az osztrák császári himnusz csendült fel ezekben az években, vagy ennek ellenpólusaként a hatóságok által betiltott Rákóczi-induló. Az osztrák himnusz még magyarra fordítva sem vált elfogadottá, melynek egyik oka az volt, hogy a szabadságharc utáni megtorlás idején gyakran volt kivégzések aláfestése.
A megtűrt himnusz
Kölcsey Ferenc himnusza először Kisfaludy Károly éves kiadványában, az Aurorában jelent meg. A megzenésítésére kiírt pályázatot később Erkel Ferenc nyerte meg, a megzenésített Himnusz első nyilvános előadására pedig 1844 augusztusában, az Óbudai Hajógyárban került sor. Onnantól kezdve előfordult, hogy gesztusként Ferenc József is a Himnusz dallamára vonult. Néha akarata ellenére is, például egy 1903-as pécsi iskolalátogatása során, amikor a császári himnuszt játszó katonazenekar hangját elnyomták a Himnuszt éneklő magyarok. Ebben az évben törvényjavaslatot is benyújtottak egy egységes magyar nemzeti himnuszról, Ferenc József azonban nem szentesítette azt. Az egyetlen magyar király, aki a Himnuszra vonult be a koronázótemplomba, IV. Károly volt 1916 decemberében.
A szovjet verzió
Kölcsey verse csupán 1989-ben vált hivatalosan is Magyarország himnuszává, ugyanabban az évben, amikor megszervezték az első január 22-es évfordulós rendezvénysorozatot. 1945 után törekvés indult arra, hogy egy újabb, szovjet típusú himnusz vegye át a helyét – ez minden szocialista országban felmerült. Rákosi Mátyás szerette volna, ha Illyés Gyula és Kodály Zoltán alkotják meg Magyarország új, szocialista himnuszát, ők azonban elutasították az ajánlatot. Állítólag azzal védekeztek, hogy „meg van az már írva, sem hozzátenni, sem elvenni nem lehet belőle”. Szocialista verzió végül nem született, a Himnusz azonban az ʼ50-es évek elején csak szöveg nélkül hangozhatott el.
Az olimpiai felzárkózás
A Himnuszt érő leggyakoribb kritika, hogy túl vontatott és melankolikus. Szövegileg ennek egyértelmű oka van – a mű tulajdonképpen fohász, ellentétben egyéb országok lendületesebb himnuszaival. Erkel Ferenc zenéje azonban az idők során valóban lelassult, különösen a világháborús vereséget és a trianoni egyezményt követően. Ez azonban felvetett egy sajátos prolémát: a Nemzetközi Olimpiai Bizottság túl hosszúnak ítélte a két és fél perces felvételt. Az irányelvek szerint a himnuszoknak hatvan-kilencven másodperc alatt véget kell érniük, nagyjából ennyi ideig tart ugyanis felhúzni a győztes nemzeti zászlaját. 2013-ban készült egy ezen szabályoknak megfelelő, gyorsabb verzió, mely sokak szerint jobban hasonlít Erkel eredetijére, mint a lelassított változat.
A Himnusz eredeti kéziratát a második világháború óta az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzik. Az örökösökkel kötött egyezmény alapján évente egyszer, a magyar kultúra napján a látogatók is megtekinthetik.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.