Az első alkalmak mindig különlegesek. Délkelet-Ázsia régóta ott virított a bakancslistámon, nem egy konkrét ország, csak annyi: utazás arra a vidékre. Aztán a sors – vagy inkább az algoritmusok – egy baráti árú repjeggyel Thaiföldre sodort.
Még a több mint 48 órás átszállás sem zavart, mert Abu-Dzabiban álltunk meg, ahol már jártam, ráadásul ott lakik egy légiutas-kísérő barátnőm. Így hát március elején elindultunk nyugatra, a bécsi reptérre, majd onnan kelet felé.
Homoktenger
Az Egyesült Arab Emírségek furcsa hely. Olyan, mintha egy szimulációba csöppennénk: minden tiszta, új és rendezett – annyira, hogy már-már nem is tűnik valóságosnak. Fényűző épületek, égszínkék tenger és tökéletesre nyírt, zöldellő növényzet a fullasztó hőségben.
Különleges volt megtapasztalni egy muszlim országot ramadán idején.
Kimerítő, de egyben izgalmas volt látni, hogyan változik meg a város dinamikája ebben az időszakban. Míg a város alakul, a sivatag örök. Volt elképzelésem arról, milyen lehet odakint, a homokban, távol a várostól, de a valóság sokkal intenzívebbnek bizonyult. A színek, a fények mások. Ennyire finom szemcsés homokot sehol máshol nem láttam. A dűnéken gyíkok és skorpiók kószálnak, egy-két fa és bokor életet ad a tájnak. Az éjszaka hűvös, az ég pedig valósággal ragyog: fényszennyezés nélkül az égitestek tűélesen láthatók.
Szédülés Bangkokban
A rövidke arab kaland után újabb repülés, újabb város várt: már a célországban. Ahogy kiléptem a légkondis reptérről, szinte elszédültem. Hatalmas hangzavar, dudálás és iszonyatos, párás meleg fogadott. Egy kis közlekedési harc és tájékozódás után taxiba pattantunk a belváros felé.
Már az út során kiszúrtam néhány szellemoltárt, és ez a „vadászat” az egész utazás során elkísért.
A thai emberek hisznek abban, hogy minden helynek van egy védőszelleme, ezért kis, díszes szentélyeket építenek nekik, hogy kimutassák a tiszteletüket irántuk, és megbékítsék őket.
Az oltárokhoz áldozatokat visznek: virágfüzéreket, ételeket, italokat, kis szobrokat és füstölőket. Kiderült, hogy a piros Fanta népszerű a körükben – némelyik szellem pedig a cigit és kávét sem veti meg.
Nagyvilági zaj
Bangkok szinte rögtön belopta magát a szívembe a sokszínűségével. Ez a város egyszerre a nyugalom és a káosz szigete. Az első napunkon meglestük az őshonos varánuszokat egy parkban, templomokat látogattunk, és a híres Khao San Road felfedezése sem maradt el.
A buddhista templomok lenyűgözőek: díszesek, gazdag szimbolikával teltek.
Az épületeket arany díszítések és csillogó festék borítja, a fényjáték pedig igazi spirituális élményt nyújthat. Elsőként a Fekvő Buddha szobráról híres Wat Phóba látogattunk. Az ellazult, sejtelmes mosolyú Buddha-szobor monumentális, szinte végigér a hatalmas épületen. Testhelyzete azt a pillanatot szimbolizálja, amikor Buddha eléri a Nirvánát, véget vetve az újjaszületések ciklusának.
Innen hajóval keltünk át a Csaophraja folyó túlsó partjára, hogy meglátogassuk a ragyogóan díszes Wat Arunt, vagyis a Hajnal templomát.
A 36 fok még sokkoló volt a szervezetem számára, így egy rövid időre visszavonulót fújtunk, majd új erőt merítve jöhetett a nagyvilági zaj, az éjjeli Bangkok, az ikonikus Khao San Road. Ez az élénk, zajos sétálóutca tele van árusokkal és bulihelyekkel.
Minden lépésnél kínálnak valamit: street foodot, szuvenírt, masszázst, italkedvezményeket, sült skorpiót, krokodilt, vagy épp erotikus show-ra invitálnak.
A kavalkád áthatja a levegőt: színek, hangok, illatok keverednek, és a tömegben csak lépésről lépésre lehet haladni.
Leves csónakból
Másnap kiestünk a város zajából, és buszos kirándulásra indultunk Bangkoktól kb. 100 kilométerre, egy úszó piacra. Az úszó piacok Thaiföld tradicionális vásárai, ahol az árusok csatornákon és folyókon ringó csónakokból kínálják portékáikat. Egykor ezek a piacok a helyi kereskedelem kulcsszereplői voltak, mára inkább turistalátványossággá váltak, de az autentikus hangulat megmaradt.
Csónakba szállva süvítettünk végig a különböző portékák közt. Friss gyümölcsök (mangó, kókusz, durián, banán, kókusz stb.), thai ételek, szuvenírek, kézműves termékek, ruhák…
Volt itt minden. A thai nénik csónakban ülve főztek levest.
A túravezetőnk előre figyelmeztetett: itt bizony alkudozni kell! Sok helyen nincs is ár feltüntetve, ha valami megtetszik, érdemes rákérdezni, és közös nevezőre jutni az árussal. Alkudozni egyébként nem csak itt kell...
Az úszó piac után egy másik különleges vásártérre érkeztünk: a Maeklong vasúti piacra. Ennek az az érdekessége, hogy egy aktív vasúti sínre épült, és naponta többször is áthalad rajta egy vonat.
Amikor a vonat közeledik, az árusok gyorsan összecsukják a standjaikat és elhúzzák a napernyőiket, majd a szerelvény áthaladása után perceken belül visszaáll minden a helyére.
Figyelem: a biztonsági vonal nem viccből van ott – a vonat annyira közel halad el, hogy szinte súrolja az orrunkat.
A buszos kirándulás a Csaophraja folyó partján ért véget. Pont naplementekor érkeztünk az Iconsiam bevásárlóközponthoz. A thai plázák fontos része az ételes részleg – így helyi specialitások kóstolgatásával zártuk a napot. Másnap, reggeli után pedig lokációt váltottunk, egy belföldi járattal elrepültünk Phuket szigetére.
Meleg tenger, pálmafák és tömeg
A naplementében jutottunk ki először a tengerhez – és ekkora giccset élőben talán még soha nem láttam.
A látvány mesébe illő volt: aranyba és bíborba öltözött égbolt, vagyis olyan háttér, amilyet festeni szoktak.
Thaiföld az Egyenlítőhöz viszonylag közel fekszik, így a napkelte és napnyugta időpontjai egész évben állandóak. A szürkület rövid, nincs hosszan elnyúló alkony, mint otthon. Amint a nap lebukik a horizonton, hirtelen sötétség borul a tájra. A hőmérséklet azonban mit sem változik: a levegő és a víz is kellemesen meleg marad, így az éjszakai fürdőzés is gond nélkül lehetséges.
Szállásunk Patongon, a sziget legnyüzsgőbb településén volt.
A hosszú, homokos strand mintegy három kilométeren át húzódik, és mindig tele van élettel.
Bevallom, utólag visszagondolva máshol foglalnék szállást – három nap után szinte menekültünk a tömegből. A turisták áradata egy ponton már fullasztónak tűnt, és a sziget csendesebb részein kerestünk menedéket. Korábban még sosem tapasztaltam ilyen mértékű túl-turizmust.
Tudtad?
Szexipar és ladyboyok
Thaiföldön a buddhizmus a domináns vallás, ennek pedig alapelve a tolerancia és az elfogadás. A thai kultúrában kevésbé ítélkeznek az emberek identitása vagy életmódja felett, így a transzneműek és a nemi identitásukat másként megélők is könnyebben találják meg a helyüket a társadalomban. Thaiföld a világ egyik legismertebb turisztikai célpontja, és a ladyboyoknak jelentős szerepük van az éjszakai életben és a szórakoztatóiparban. A turisták kíváncsisága és az ebből származó gazdasági lehetőségek miatt sokan vállalják nyíltan az identitásukat. És mivel a média és a turizmus is kiemelten foglalkozik velük, a társadalmi láthatóságuk nagyobb, mint más országokban. Egy biztos: sosem masszírozott még meg senki olyan jól, mint történetesen egy ladyboy, azaz Bam Bam.
Találkozás képzeletbeli barátokkal
Az egyik legjobban várt programom egy elefántmenhely meglátogatása volt. Gyerekként volt egy képzeletbeli barátom – egy elefánthölgy, aki a kert végében álló szilvafán „lakott”. Homokkal kevert vizet hordtam neki vödörben, az volt a kávéja. Ahogy nőttem, ő „elköltözött”, de az elefántokhoz fűződő különleges kapcsolatom megmaradt. Thaiföld pedig az egyik legjobb hely arra, hogy testközelből lássam ezeket a csodálatos óriásokat.
Sajnos az elefántturizmus itt is virágzó iparág: a világ minden tájáról érkeznek látogatók, hogy elefánton lovagoljanak, velük fürödjenek, vagy megnézzék, ahogy trükköket hajtanak végre – mindez azonban az állatok számára semmiképp sem jó.
Mi egy etikus menhelyet választottunk, ahol hat elefánt él láncok és kényszerítés nélkül.
A látogatók megfigyelhetik őket sétálás vagy fürdés közben, etethetik őket, de kizárólag a gondozók felügyelete mellett, és csak olyan állatokhoz érhetnek hozzá, akiket ez nem zavar.
Különleges élmény volt mellettük állni, megérezni a méretkülönbséget, megérinteni őket, és nézni, ahogy az ormányukkal ügyesen elveszik a banánt, majd a szájukba teszik.
Az elefántokon kívül kíváncsi voltam a szabadon élő majmokra is (akik néha a fejemben cintányéroznak). Belőlük itt nincs hiány – sőt!
Phuket városában található a Monkey Hill, egy kilátóhoz vezető erdei út, amelyet makákók népesítenek be.
Kissé ijesztőek, olykor agresszívek is. Egy palack vizünket például simán megszerezték (majd kinyitották és megitták), de alapvetően csak élik a kis majmos életüket: banánt esznek, egymást bogarásszák, fára másznak, pihennek. Az emberek jelenlétét már megszokták… én viszont csak nehezen szoktam meg az övékét.
Tuktuk, jet ski, akármi
A kirándulás további részét olyan tevékenységekkel töltöttük, mint a hajókirándulás, színes halak lesése, kókuszvíz ivása a homokban, alkudozás, hosszúfarkú hajón való ringatózás, tuktukon süvítés, turisták kerülgetése, és a jet ski kipróbálásának határozott mellőzése (hiába ajánlották fel tízméterenként). Kétnaponta beiktattunk egy masszázst is – egyórás, olajos kényeztetés mindössze tíz euróért! Felfedeztünk új strandokat, és megtapasztaltuk, milyen érzés, amikor egy buddhista szerzetes megáld (elárulom: szinte földöntúli). Minden nap új kalandot hozott.
Most jártam először Délkelet-Ázsiában, de biztos vagyok benne, hogy nem utoljára.
Ez a vidék nem gyengéknek való – át kell programozni az agyunkat, felkészülni a forróságra, a tömegre, az állandóan pezsgő utcákra, az erős szagokra, a csípős ízekre, a kaotikus közlekedésre, vécépapír helyett sok helyen csak egy zuhanycsőre, a szúnyogokra, a zsúfolt piacokon lesben álló árusokra, és a helyiek sokszor nehezen érthető angoljára. De ha van bennünk egy kis kalandvágy, biztos, hogy beleszeretünk ebbe a napfényes, vibráló világba.
Nekem sikerült. Egy kis darab a szívemből ott maradt – ahogyan a kendőm is, egy pálmafára akadva. Jó neki. Jó nekem, hogy ezt megtapasztalhattam. Thaiföld nem csak egy egzotikus úti cél lett számomra, hanem egy hely, amely örökre nyomot hagyott bennem.
Erős földrengés rázta meg Délkelet-Ázsiát, többen meghaltak, egy híd és egy épülő toronyház is leomlott. Ezt a szalagcímet már itthonról olvasom. Kiderül, hogy Bangkok is érintett: egy épülő felhőkarcoló összeomlott. Megrázó felvételeken látom, ahogy az egyébként mosolygós thai lakosok pánikolva futnak az úton… Remélem, hogy megnyugszanak a szellemek.
Ha Thaiföldre látogatnánk
Beutazás: Szlovákiai állampolgárként semmilyen más dokumentumra nem lesz szükségünk a bejutáshoz, csak az útlevelünkre.
Közlekedés: Jobb oldali közlekedés van. A szabályokat kissé lazábban kezelik, mint nálunk. Rengeteg a motor, tuktuk. Gyalogosan vigyázzunk magunkra, mert nem állnak meg a zebránál.
Fizetés: A készpénz az úr. Sok helyen elfogadnak kártyát is, de általában plusz költséget számolnak fel ilyenkor. Mindenképpen legyen nálunk készpénz. Váltani szinte minden sarkon lehet, de ATM-ből is vehetünk ki bhátot.
Hasznos applikációk:
Airalo: eSIM-kártya. Vásároljuk meg még az út előtt, majd ha célba értünk, aktiválni is tudjuk. Így nem kell valódi SIM-kártyákkal vesződni.
Grab: helyi ételkiszállító és taxis cég. Előre látjuk az összeget, és kártyával is tudunk fizetni. Akár motoros taxit is rendelhetünk.
Xe: segítségével könnyedén ellenőrizhetjük, hogy az adott pénzösszeg mennyit ér euróban (vagy bármilyen valutában).
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.