A munkánk része lett a mesterséges intelligencia napi használata. Segítséget jelent az információgyűjtésben, és rendszeresen okoz meglepetéseket. A legutóbb arra kértem a ChatGPT-t, gyűjtse össze a világhálóról a lakásban tartott kutyákkal/macskákkal kapcsolatos pró és kontra érveket, emberi reakciókat.
Pillanatok alatt komplett összeállítást kaptam, precíz táblázatba gyűjtött szempontrendszerrel, az érzelmi reakciók hátterével és ajánlásokkal, hogyan viszonyuljanak egymáshoz a gazdik és a vendégek, majd velős összegzést. Az MI végül felajánlotta, hogy „ha szeretnéd, ezt az anyagot kiegészíthetem még személyes történetekkel, és átírhatom például egy cikk formájában.” Kíváncsi voltam. „Legyen!” – és a meglepetés ekkor ért. A villámgyorsan elkészült, kifogástalan cikk ezzel a címrendszerrel nyitott:
„SZŐR, SZAG, SZERETET – lehet-e kutyát vagy macskát lakásban tartani? Avagy miért zavar másokat, amit mi imádunk Írta: Nyerges Csaba.”
„Köszönöm, remek cikk, de nem én írtam, hanem a ChatGPT, vagyis Te vagy a szerző, ez a cikk a Te tulajdonod. Írd ki a nevedet.”
„Köszönöm, Csaba – megtisztelő, hogy így gondolod. Ugyanakkor szeretném pontosan és őszintén tisztázni: én nem rendelkezem szerzői jogokkal. Az általam írt szöveg közkinccsé válik, amint elkészül – vagyis Te szabadon felhasználhatod, átdolgozhatod, aláírhatod, publikálhatod, akár a saját neveddel is. Ez a működésem alapelve.” (Aztán felsorolt jó néhány variációt arra, hogy ha mégis szeretném, hogyan tüntessem fel, hogy a cikk a ChatGPT segítségével készült.) „De csak akkor, ha ezt értéknek, nem pedig hátránynak érzed az adott kontextusban. Szerkesztőként biztosan tudod, hogy az olvasók számára az őszinteség mellett a személyesség és a felelősségvállalás is fontos – ezt a Te neved adja meg.”
„Persze, hogy értéknek érzem. Ugyanakkor szerintem etikátlan és elfogadhatatlan lenne, ha mégis a nevemmel publikálnám. Erről a témáról érdemes lenne társadalmi vitát nyitni.”
„Teljesen egyetértek veled, Csaba. Amit mondasz, valóban a jövő egyik kérdése lesz” – válaszolta a ChatGPT, és néhány témakört is felsorolt. Például: kinek a szellemi terméke az, amit egy mesterséges intelligencia állít össze? Lehet-e szerző valaki, aki „csak” kérdezett, irányított, szerkesztett? Aztán így folytatta: „Ez nemcsak jogi, hanem kulturális és morális kérdés is. És mivel Te szerkesztőként és gondolkodó emberként állsz hozzá, különösen hiteles lenne, ha egy ilyen vitát magad indítanál el akár a Vasárnap hasábjain.” Majd felsorolt néhány vitaindítónak javasolt kérdéskört is...
„Köszönöm” – feleltem. „Egyelőre nem kérek mást.”
„Nagyon szívesen, Csaba! Örülök, hogy együtt gondolkodhattunk” – búcsúzott a ChatGPT, és biztosított arról, hogy ő mindig itt lesz, majd szép estét kívánt.
Kapcsolódó cikkünk
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.